Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/132556
|
Huszonnegyedik fejezet
Kabóca végül úgy határozott, hogy abban az alagsori kicsi szobában rejti el a tárgyat, amelyben hajdanán a többi takarítóeszközöket tartották. Ideális helynek tűnt; szűk, dohos helység volt, a kutya se járt arra soha.
Több napi eredménytelen vizsgálódás után Kabóca megelégelte a tudatlanságot, és elhatározta, hogy visszamegy Tom szobájába, hátha talál még valami érdekeset. Ugyanis az eltűnés rejtélyét még mindig nem fejtette meg. Vagy igen?
Zsizsik sem jutott előbbre Tom vallatásával kapcsolatban, sőt, lassan már kezdte is elfelejteni a dolgot. Rendkívül el volt foglalva a szokásos versenyeivel (...), úgyhogy inkább hagyjuk szegénykét, hadd tanuljon.
Tom duzzogva indult vissza a szobájába."Micsoda dolog ez"-gondolta-"Már nem lehet nyugodtan élni..."
Gondolataiba merülve baktatott fel a végelláthatatlannak tűnő csigalépcsőn. Közben már azt tervezgette, hogy esetleg megint kiszellőzteti a fejét, és kimegy kicsit repdesni. Elég furcsán hangzik, de igaz: Tom titokban repülni tanult.
A szobájába érve elővette a paplanja alatt rejtőző kincsét, a Repüléstan alapfokon-t, és azonnal belemerült.
Hamarosan érezte, hogy szeme már sajog, és, hogy talán kicsit kialvatlan a tegnap esti sétarepülés miatt. Letette maga mellé a könyvet, végignyúlt az ágyon, és megpróbálta ellazítani magát. Pár perc múlva már az igazak álmát aludta
Eközben Kabóca és Zsizsik az udvaron élvezték a kora délutáni napsütést, bár nagykabátban, és sapkában. Ám az iagzi ok, amiért lementek erre a jelenleg néptelen helyer, a tanécskozás volt.
-Komolyan...Igazat beszélek! Nézd meg magad! Olyan mintha valami versenyseprű lenne.
Zsizsik persze nevetett, amjd lefordult a padról.
-Hihihi, versenyseprű! MAjd felszáll rá, és SHHHHHH! Elrepül, hihihi!
-Igen, tudom, kicsit furcsán hangzik, de nézd meg a saját szemeddel!
És mikor visszaértek...
-Úristen Kabóca, tényleg nem vicceltél! Ezzel repülni is lehet?
-Nemtom....
Mindettőjük arcán kaján vigyor jelent meg, és, mintha kitalálták volna egymás gondolataait, futottak vissza a seprűért.
-Először één!-kiabálta Kabóca, és megpróbálta leelőzni a lábnyival vezető Zsizsiket.
-MI EZ A LÁRMA!? HAGYJÉK ABBA A FUTKOSÁST? ÉS MARADJANAK CSENDBEN!-szólt ki egy frusztrált tanár az egyik osztályból.
Zsizsik azonnal hátrafordult, és bűnbánó, lehorgasztott fejjel morogta, hogy "elnézést, tanárnő".
Kabóca azonban mit sem törődött ezzel, mert már úgyis méterekkel lehagyta a megtorpanó Zsizsiket.
|
