Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/132556
|
Huszonharmadik fejezet
Kabóca lélegzetvisszafojtva nyitotta ki a Tom szobájába vezető ajtót.
A szobát napfény öntötte el, a függönyök szélesre voltak tárva. Előző nap este nem tudta alaposabban szemügyre venni a helységet, most azonban könnyedén megtehette. A szoba sarkában egy nagy, antik szekrény állt, benne Tom ruháival. A szoba alblakfelőli, jobb sarkában állt az ágy: közvetlenül az ablak előtt. A szoba alaposan fel volt szerelve mindennel: könyvespolcok sorakoztak az ágy mellett, egy íróasztal a szemközti oldalon, egy olvasólámpa az ágy melletti éjjeliszekrényen. Ezenkívül (Kabóca kíváncsian bekukkantott a másik oldalon elhelyezkedő ajtón) egy fürdőszoba. Kabóca enyhe irigykedéssel nézte a "fényűző lakosztályt". Mi az ő szobájuk ehhez képest...
Hirtelen megakadt a tekintete az éjjeliszekrényen. A legfelső fiók résnyire volt nyitva, bizonyára futtában akarta becsukni az elkövető. Kabóca szinte nyomozói óvatossággal nyitotta ki a fiókot, és kíváncsian nyúlt le az aljára. Egy sál, egy sapka, és egy nedves (!) kesztyű kivétele után valami keményba ütközött a keze. Felemete, megforgatta párszor, aztán nagy levegőt vett, és kinyitotta.
A lapok régi, pergamenszerű anyagból készültek, érdes felületük és sárgás színük legalábbis erre utalt. De írás nem volt rajtuk. Se név, se cím, se bejegyzések...pedig Kabóca már kezdte gyanítani, hogy ez Tom naplója lehet. Csalódottan tette vissza a könyvet, majd sorra a sálat, a sapkát és...
A kesztyűnél megakadt a keze. Nedves volt. "Az eső nem esett...havazott éjszaka"-jegyezte meg önmagában, és a gondolatra, hogy mégis talált valami fontosat, újult erővel kezdett a kutatásba.
Sorra megnézte a fiókokat, szekrényeket, polcokat, de csalódottan tapasztalta, hogy valamennyiben normális, szokványos tárgyak vannak."Mit is vártam"-gondolta, de megint megakadt valamin a tekintete.
A könyvespolc nem volt egészen a falnak támasztva, hanem egy kicsi rést hagyott a fal mellett. Ebben a kis lukban fedezte fel Kabóca azt a tárgyat, amely érdeklődését annyira felkeltette: egy ponyvával letakart hosszúkás...öhh...izé...(Kabóca lerántotta a ponyvát) ...seprűt??!
Kabóca értetlenkedve nézte a seprűt. "Tom éjszakánként titokban söpri az utcát?"-ilyen, és még sok más elég mulatságos gondolat ötlött az eszébe, mikor közelebbről megvizsgálta a takarítóeszközt. Azonban hamarosan be kellett látnia, hogy az minden, de nem közönséges.
A nyele valami előkelő fából volt faragva, rá aranyozott betűkkel írva: Meteor. Egy vastag lakkréteg is fedte a felszínét, és ettől csillogott. "Luxusszobához luxuspartvis"-mulatozott a gondolaton Kabóca, ám ahogy lejjebb siklott a tekintete arca inkább meglepetést és gyanút tükrözött. A seprűre valami bicikliülésszerű dolog volt rászerelve, A nyelén két, egymás alatt elhelyezkedő fogópárna. Kabóca ezt már túlzásnak tartotta."Na jó, lehet, hogy Tomnak egyszerűen elment az esze"-gondolta, de ez egyáltalán nem nyugtatta meg. Oldalát furdalta a kíváncsiság, mostmár nemcsak a titokzatos támadó miatt. Ki akarta deríteni, mire való a seprű.
"-További kivizsgálásra szorul."-jegyezte meg magában olyan hangsúllyal, mikor a bíró rájön, hogy a gyanúsított rejteget valamit a nyomozók elől.
Kinyitotta az ablakot, és körülnézett. "Valami hosszú, egyenes ág kell, vagy bot. "-gondolta, és szemével keresgélni kezdett az ágak között. Meg is pillantotta amit keresett; pontosan előtte egy korhadt, lógó ágat látott, és rögtön leszakította. Visszament a mostmár kevésbé meleg szobába, és kicserélte a seprűt az imént szerzett botra. Végül becsukta az ablakot, és távozott.
|
