Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/132556
|
Huszadik fejezet
...Helyett: Huszonegyedik fejezet
Kora éjszaka volt. Kabóca nyugodtan hallgatta Zsizsik egyenletes szuszogását. Az ő szemhéjai is nehezültek már, gondolatai félig az álmodozásba léptek át. Igazán elfáradtak: Utolsó tanítási nap, de pesze seni sem kímélte őket, mivel nekik, ugyebár, hosszabb lesz a szünetük. Ezért a tanárok (Kabóca őszinte megrökönyödésére) úgy gondolták, mit nekik még egy felelés...egy rödolgozat...könnyű dolgozatok...Kabóca tekintete már nem a plafont vizsgálta, a szeme lecsukódott, nem bírta tovább nyitva tartani. Nem is akarta.
Dörömbölés. Kabóca kelletlenül kinyitotta a szemét. "Mi a fene..."-gondolta, de mihelyt körülnézett, megtudta. A következő kép tárult a szeme elé:
Zsizsik az ajtóban álllt, háttal neki, ezért az arca nem látszott. Viszont e nélkül is kitalálta, hogy Zsizsik ugyanazért ébredt fel, mint ő: a hangos kopogás fentről hallatszott. "Mit csinál Tom?...."-futott át Kabóca agyán, hiszen tudta, hogy barátjuk "magán"szobája pontosan fölöttük helyezkedett el.
Látszólag Zsizsiket is nyugtalanította az eset: ő álmosan pislogott fölfele, majd lassan, lopakodva megindult a lépcső felé. Kabóca követte, bár legszívesebben a fejére húzta volna a párnáját, és zavartlanul aludt volna tovább.
A lépcsőn felérve megborzongott a hátuk. Sötét volt, a padlót burkoló szőnyeget hideg, de tiszta és sima márványkövezet váltotta fel. Kabóca igyekezett szaporázni lépteit; már igencsak fáztak a lábujjai, és egy "még mindig visszafordulhatunk"-tekintetet küldött az elszántan lépkedő Zsizsik felé - eredménytelenül.
Tom szobája olt az első. A folyosó valamiért ünnepélyesnek és fenségesnek tűnt a többihez képest. A szokásos lámpák helyett falicsillárok voltak felerősítve, a díszített kovácsoltvason meg-megcsillant a derengő fény.
-Tom valami nagyigényű világsztár lehet, ha ilyen helyre kapta a szállást!- jegyezte meg az immár ébredező Zsizsik suttogva. Hangjában enyhe gyanakvás (és némi féltékenység) csendült.
-Mondasz valamit...ki lakhat ezen a folyosón rajta kívül? Csak nem az igazgató?
-Nem, ő öt óra fele elhúzza a csíkot. Van jobb dolga is, mint hallgatni a rendetlenkedő gyerekek ricsajozását! Különben is, biztos van családja.
-Öhhh...780, 781, 782....789!
-Ez az....Jéé, abbamaradt a dörömbölés...-jegyezte meg Zsizsik.
Zsizsik óvatosan benyitott, biztató pillantásokat küldve a háta mögött toporgó Kabóca felé. Kabóca kíváncsiága végül túlszárnyalta a lábfázását, és ő is bekukucskált a résnyire nyitott ajtón, de nem látott mást, csak koromsötétséget.
Kabóca szélesre tárta az ajtót, de azonnal megbánta tettét; az amúgy is rideg szobán jéghideg fuvallat söpört végig. Kabóca háta megborzongott, de nem csak a hideg miatt...honnan máshonnan jöhet a hideg szél, ha nem a nyitott ablakból?!
Ugyan még nem láttak semmi mást a sötéten kívül, gyorsn kitapogatták az ablak helyét.
|
