Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/132556
|
Huszadik fejezet
Egy céltudatosan (és meglehetősen erősen) dobott jéggolyó landolt a padlón, nem sokkal távolabb Kabóca fejétől. Ugyanis már mindhárman a földön hasaltak, fejüket védve a záporozó üvegszilánkok elől. Tom felől halk nyöszörgés hallatszott: ő az ablakkeret súlya alatt rogyott össze, és most a kezeivel kalimpálva próbált kikászálódni terhe alól. Zsizsik hangosan prüszkölt (akarva-akaratlan megkóstolta a felmosóvizes kövezetet), Kabóca kétségbeesetten kúszott a védelmet nyújtó lombos, saroka álított növény felé.
De az üvegesőnek még nem volt vége. Miután mindhárman bekúsztak a jucca (lombos, irodába állítható, virágtalan, poros növény, dárdaszerű levelekkel) mögé, megérkezett a második tucat hó-, kő- és jéggolyó. Tom a szemét behunyva összekulcsolta a kezeit a térdén, és még közelebb húzódott a Kabóca-Zsizsik pároshoz. Ők pedig (milyen rendesek vagyunk, ugye Kabóca?:)) még közelebb engedték magukhoz, emberi pajzsot alkotva. (Ki mondta, hogy nem az ilyen nehéz helyzetekben a legösszetartóbbak az emberek?)
Egy pillanatra abbamaradt a jégeső, és ezt a rövid szünetet kihasználva Zsizsik, Kabóca és Tom gyorsított tempóban megindultak a szobájuk felé. Mivel aznap nem volt több órájuk (Kabóca hálát ad az égnek, no meg a tanárok közt dúló influenzajárványnak) nyugodtan kitárgyalhatták a történteket. Ezek után Tom is sokkal barátságosabb hangnemben beszélt velük. (Talán összebarátkoztak?)
Hosszas tanácskozás és elméledés utén arra jutottak, hogy a támadás szándékos volt, de nem biztos, hogy kifejezetten nekik szólt, lehet, hogy csak vandálok akarták rombolni a kerületi iskola tulajdonát. Mindenesetre az eset felettébb furcsának tűnt minhármójuk széméra, úgyhogy hamarosan visszatértek- ezúttal felszerelkezve a nyomozáshoz szükséges eszközökkel. Zsizsik egy kémcsőbe tuszkolt egy túlméretezettnek tűnő jégdarabot, Tom érdeklődve vizsgálta az ablak(maradvány)t, Kabóca pedig a takarítónőktől elkért felmosóval és partvissal próbálta meg kipucolni az amúg lehetetlen mocskos s vizes területet. Nos, ebből következtethetünk arra is, hogy a takarítónőket is be kellett avatniuk a harmadik emeleten történtekbe, és a takarítónők (kissé peletykás létük révén) tájékoztatták az egész diáksereget a balésetről. Beleértve a tanári kart, és magát az igazgatót is. Ő persze kicsit sem hibáztatta az ártatlan nebulókat, de annál inkább fújt az őrizetlenül csellengő 16-18 éves kamaszokra az utcán. Ezenkívül felszólította az egész lakosságot, hogy az iskola tulajdonának megóvása érdekében "ne hagyják garázdálkodásra hajlamos csemetéiket az utcán kóborolni tanítási időben."
Mindez azonban eltörpül többi, jelentős eemény mellett. Az iskolában mindenki irigykedve (és talán egy kicsit utálkozva a kisebbségi érzésből kifolyólag) nézett rájuk, és Tom ezt látszólg élvezte, és még extravagánsabb stílust vett fel. Zsizsik megállapította, hogy az ablakon beesett jéggolyókat csakis izmos, erős, vagyis felnőtt ember dobhatta, ugyanis azok (a törésnyomokból ítélve) 75km/órás sebességgel szálguldottak. Kabóca megfigyelése azonban túltett mindkettőjükén: ő ugyanis azt állította, hogy egy magas, hosszú fekete kabátot viselő, kegyetlen tekintetű fiataalember napi kétszer-háromszor elsétál az isokla előtt-nem véletlenül.
Folytatása következik!
|
