Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/132556
|
Huszonkettedik fejezet
Kabóca és Zsizsik kivételesen nem tudtak aludni, helyette beszélgettek, és persze aggódtak Tomért.
-Meglépett! Ebből nagy balhé lesz....persze, csak ha nem jön vissza.
Majd megszólalt a jólismert ébresztő hangja. Nekik aztán nem kellett kétszer mondani! Már trappoltak is lefele a lépcsőn, hiszen már fel voltak öltözve.
A reggelizőben nem találták Tomot. Zsizsik idegesen szürcsölgette a teáját, Kabóca pedig aggódó pillantások közepette tépdeste pici cafatokra a kuglófját, miközben hallgatásba burkolózva figyelték mit beszélnek a többiek:
-Olyan helyes! De igazán....cuuuuuuukki.....(Sóhajtások)
Zsizsik szemforgatva csettintett a nyelvével, küldött egy "Uggyan máár" tekintetet Kabóca felé, majd tovább tömte a kuglófot.
Kabóca arcát enyhe pír öntötte el, de látván Zsizsik reakcióját, inkább elfordította a fejét, és bámult ki az ablakon...
A hó hatalmas, bolyhos pelyhekben hullott. Az ég nem volt ugyan sötét, de a Nap inkább elbujdokolt, mintsem elrontaná a gyerekek örömét. Kabóca teljesen elragattatva rángatta meg Zsizsik pulóverének ujját, magára vonva ezzel az említett figyelmét.
-Váo! Odanézz, havazik! Nem megyünk ki?
Ekkor a háta mögül egy gúnyosan rosszalló hang szólalt meg:
-És engem kihagynátok....No, hát igazán szépen vagyunk...
-Tom!-Zsizsik olyan erővel pattant fel az asztaltól, hogy eldőlt a széke.-Jaj, dehogyis, de...(halkan hozzátéve)...Hol voltál?
Tom arca rózsaszínre változott.
-Öhhh, én? Sehol...mikor? Miért? Mi?!
Zsizsik arca teljesen elkomorult.
-Beszéljük meg máshol.-morogta, és karonfogva Kabócát, elindultak a saját szobájuk felé.
Odaérve leültek Kabóca ágyára, és megkezdődött a "vallatás".
-Tom! Tegnap este furcsa zajt hallottunk a fejük fölött. Ott helyezkedik el a te szobád. Felmentünk, és megnéztük, hogy mi történt, de nem találtubnk egyebet, csak egy nyitott ablakot...
-Szellőztettem.-hangzott Tom rövid, de határozott válasza.
-Odakint mínus 10C' volt! Tom, nem vagy őszinte!
-De igen.
-Nem!
-De igen!
Zsizsik idegesen rázta a lábát. Tudta, hogy Tom nem mondott igazat.
Kabóca folytatta:
-Oké, ezt hagyjuk. Te hallottál valami ko--
-Nem.
-Rögtön letagadtad! Még végig sem mondtam..
-De.
Kabóca fogcsikorgatva szólt Zsizsikhez:
-Inkább vedd te át a vallatást.-És becsukta maga mögött az ajtót.
Persze esze ágában sem volt megsértődni. Ez a látszólagos bénázás is csak színjáték volt, hiszen tudta, hogy Tom úgysem avvatja be őket. "Inkább szemügyre veszem a tett helyszínét!"-gondolta, és halkan megindult Tom szobája felé.
Zsizsik persze nem jutott előbbre Tom ügyével, mert minden állítása ütközött egy másikkal.
|
