Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/46000
|
2010-11-29
Kitört a háború a kristály hordával. A harc elszánt és kíméletlen. És ami a legrosszabb, azt sem tudod, hogy miért zajlik. Illetve, egyetlen dolgot tudsz elképzelni: annak ellenére, hogy ők nem vettek részt a Felszín visszahódításában, valamilyen módon mégis elkapták a fertőzést. A te példád és tanításaid nyomán hordatársaid minden erejüket megfeszítve küzdenek, hogy visszaszorítsák elméjükben az Ellenség befolyását, több-kevesebb sikerrel. De a Lady katonáinak nem volt senki, aki megtanítsa, mi ez, és hogyan próbálják leküzdeni. A kristály horda tagjai fanatikus elszántsággal harcolnak, ami alátámasztja ezt. Ráadásul hihetetlen regeneráló képességgel rendelkeznek, és képesek elszívni mások varázserejét. Talán a fertőzés mellékhatásai ezek… talán másé, nem tudhatod.
A háborúnál van nagyobb probléma is. A csatlósokból összeállt óriás - időközben Teremtménynek nevezték el - jónéhány alkalommal felbukkant, és magányos végzeturakat, kisebb táborokat és településeket semmisített meg. Hordaparancsnokod minden esetben csapatával a helyszínre sietett, de mindig későn érkezett, így a fegyver erejét még nem volt lehetősége kipróbálni. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a Teremtmény nagy kanyarokkal és kitérőkkel, de a Rúvel hegy felé tart. Minden ott kezdődött, és úgy látszik, ott is fog végződni.
A Felszínt eközben meglepő sebességgel hódítja vissza a természet. Részben önerőből, részben pedig a nemcsak egymás gyilkolásával foglalkozó értelmes fajok segítségével megindult a bolygó revitalizációja. Egyre gyakrabban látsz növényeket, állatokat. És persze ezzel együtt megjelentek a nagyragadozók. Most, hogy van elegendő élelem, felébredtek hosszú álmukból, előbújtak rejtekhelyükről, és megkezdték a vadászatot. Szerencsére elég felkészült vagy, hogy szembeszállj ezekkel a lényekkel is. Tegnap a távolban egy hegyi óriást láttál. Már várod az alkalmat, hogy összemérhesd erődet egy ilyen legendás teremtménnyel…
A kristály horda teljesen őrült módon viselkedik, ez nem vall rájuk. Egyszerre állnak háborúban minden szövetséggel. Bármennyire erősek és elszántak is, egy ilyen háborút nem lehet megnyerni! A Lady és lélekkufárjainak hideg racionalitása szöges ellentétben áll ezzel. Talán van valami az egész mögött… Tegnap egy olyan incidens történt, ami még jobban megzavart, és még inkább úgy gondolod, hogy valami itt nincs rendben. Összeakadtál egy kristály hordás harcossal. Felkészültél a harcra, egyre közeledtetek egymáshoz, készítetted a varázslatodat… Aztán a döbbenettől majdnem elejtetted a fegyveredet. Egy pillanatig azt hitted, hogy saját magaddal nézel szembe! Ellenfeled is megtorpant, de ő inkább érdeklődve, mint meglepődve félrehajtotta a fejét, és várakozóan szemlélt téged.
- Te nyomorult klón, hogyan voltál képes ellopni a testemet?
Ő azonban csak megvonta a vállát.
- Ne tartsd magad ilyen sokra! Ha azt mondanád, hogy te vagy a klónom, azt is sértésnek venném!
A következő pillanatban már röpködtek egymás felé a varázslatok. Sajnos, egy korábbi csata miatt már sebesült voltál, így ebben a párviadalban is alulmaradtál. Micsoda megaláztatás! A kristály horda tagjai a sebesülteket sem tisztelik, a pihenő, rejtőzködő végzeturakat is felkutatják, és orvul megtámadják. Ezúttal igyekszel egy olyan rejtekhelyet találni, ahol biztosan nem bukkannak rád. A barlang bejáratát egy bokorral álcázod. Szinte azonnal hosszú álomba merülsz. Álmodban egy kígyótestű nő üldöz, valamit mondani akarsz, de te tudod, hogyha utolér, megsemmisülsz, ezért inkább menekülsz előle. Az álom hirtelen ér véget, és máris átléped az ébrenlét küszöbét, köszönhetően fejlett érzékeidnek. Egy árnyék jelenik meg a bejárat előtt. Megmarkolod a fegyveredet, ahogy az alvás béklyóinak legutolsóit is lerázod magadról. Felkészülsz a harcra. Meglepetésedre azonban egy ismerős hang szólal meg.
- Név, ne mondd, hogy előlem rejtőzöl!
- Drakin! Te vén csirkefogó! Hihetetlen, hogy a kristály férgek még nem koncoltak fel!
- Én jobban tudok vigyázni magadra, mint te a saját életedre! Szóval értem ne aggódj.
- Öreg, ritkán futunk össze, de akkor mindig tudsz valami hasznos tanáccsal szolgálni. Mit tegyek most? Tegnap a saját hasonmásommal találkoztam!
Drakin mindentudóan bólint.
- A Senki tervei sokszor kuszák és átláthatatlanok… de mindig konkrét célokat rejtenek. A kristály végzeturak elszívják a harcban a tudásotokat, az ismereteiteket, sőt, a személyiségeteket is. Nem érdekli őket, hogy győznek vagy vesztenek, egyszerűen csak az információt gyűjtik.
- De hát… hogyan?
- A mágiát használják. Amikor lesújtanak rád, akkor lopnak el belőled egy-egy darabot. Nem érezted, hogy a támadáskor a manád is megcsappanna? Nos, ilyenkor nemcsak a varázserődből lopnak.
- Hihetetlen… De mi a céljuk ezzel?
- Azt én sem tudom, de biztos, hogy rosszban sántikálnak. Semmisítsétek meg a táborukat, ha nem tudnak háborúzni, azzal biztosan visszavetitek őket!
- Ezt magamtól is kitaláltam… Mindenesetre köszönöm az éleslátásodat a dolgokkal kapcsolatban. Megpróbálom majd kideríteni, mi lehet a dolgok mögött!
Az egymással összefogó szövetségek már a Kristály Szövetség táborának falát ostromolják, egymás után dőlnek le az épületek. A kristály végzeturak menekülnek, vagy a katakombák mélyén próbálnak elrejtőzni. A győzelem teljes! Edralian elégedetten fordul feléd.
- Azt hiszem, ideje meglátogatnom a Ladyt, és sarcot kivetnem a kufárjaira! Ezután a kis atrocitás után elvesztették a semlegességüket.
Furcsa… mintha remegne a föld. Nyilván a leomló épületek teszik. De nem, a remegés erősödik…. A csatazajt is túlharsogó rémült kiáltások ütik meg a fületeket. Aztán már ti is látjátok. A Teremtmény közeledik. Irtózatos egy monstrum, még nem volt lehetőséged közelebbről megcsodálni. Kinyújtott karokkal, kapzsi tekintettel közeledik a tábor romjai felé.
- Hagyjuk, hogy befejezze, amit elkeztünk, parancsnok?
- Dehogy! Itt a lehetőség, hogy egyszerre végezzünk mindkét ellenféllel! - int az apródjának, aki egy womathot vezet elé. A békés teherhordó hátára van erősítve a hatalmas kard. Edralian kihúzza a hüvelyéből, és könnyedén felemeli. - Gyere csak, de Szörny! - kiáltja, és a fegyvert forgatva rohanni kezd a lény felé. Te és számos hordatársad követitek.
A Teremtmény szinte vakon, rátok ügyet sem vetve menetel. A parancsnok első csapása mélyen a lábába vág. A lény fájdalmasan felhördül, megáll, és lenézve végre észreveszi, miféle veszély fenyegeti. Hatalmas mancsával lesújt, de túl lassú. Edralian fürgén odébb ugrik, és újból lecsap. Közben ti varázslatokkal bombázzátok a lényt. Láthatóan képes fájdalmat érezni, de ez csak dühét fokozza. Újabb találatok érik, végül a parancsnok túlzottan lelassul, ő sem képes hosszú ideig forgatni ezt a hatalmas fegyvert. A mancs telibe találja, ájultan repül odébb. De ekkorra már a Teremtmény is a végét járja. A varázslatok bevégzik azt a munkát, amit a fürgén szabdaló varázskard elkezded. Végül bömbölve elzuhan, elterül, és nem mozdul többé. Félve közelítitek meg. A parancsnok szerencsére életben van, egy gyógyító azonnal megindítja a mágikus regenerációt. Ekkor a Teremtmény elkezd felszakadozni, testdarabkái lábakat növesztenek, mint holmi óriási bogarak, és elkezdenek futni minden irányba! Nem vagyok restek, irtjátok, pusztítjátok a visszataszító lényeket. Végül nem tudod, volt-e olyan, amely túlélte a pusztítást, de annyi bizonyos - a Teremtmény megsemmisült, és a Kristály Szövetség is vereséget szenvedett. Itt az ideje az ünneplésnek!
Napokon át tart a vigasság, ünneplitek a kettős győzelmet. Edralian időközben felépült sérüléseiből. Ő az ünnepelt hős, a Teremtmény legyőzője, és mellesleg a legtöbb alkoholt is ő issza meg. A Kristály Szövetség raktárait kifosztottátok, van ennivaló bőven. Te magad is számos éjszakát alszol át boldog öntudatlanságban. Végül azonban eljön az ünneplés vége, és visszatér minden a régi kerékvágásba. A parancsnok küldötteket meneszt a Ladyhez, de a próbálkozás már ott kudarcot vall, hogy a megnyitott térkapukkal nem képesek a végzeturak a Lady citadellájához eljutni.
- Tud egy-két trükköt az az átkos boszorkány… - morogja a parancsnok. Második próbálkozásként egy lélekkufárt fogtok el, de alig kezdenétek el a kínvallatást, futárok érkeznek számos más szövetségtől, és követelik a kufár szabadon bocsátását, vagy a pusztítás citadellájának bevetésével fenyegetődznek. Végül Edralian csak egy üzenetet bíz a kufárra, úrnője felé - ahogy az ábrázatukból meg tudod ítélni, az üzenet nem túl barátságos.
Mindemellett, társaid felszabadultnak, megkönnyebbültnek tűnnek. Te azonban lelked mélyén érzed, hogy még nincs vége. A Kristály Szövetség vissza fog térni, így vagy úgy - és amikor ez megtörténik, jó lenne többet tudni a szándékaikról.
A kristály horda valóban visszatért, előbújtak a katakombákból, és újból támadtak, de ezúttal már mindenki számított rájuk. A támadást gyorsan visszavertétek, és bár a csatározások nem szűntek meg, a mindennapok részeivé váltak, úgy, ahogy a többi hordával való harc is. A harcos mindennapok monotonitását egy hírnök érkezése törte meg.
Épp a szövetséged őrtornyában melegedtetek a tűz körül. Odakint vihar tombolt - a természet szép lassan újra átvette uralmát a kiégett föld felett, az egyre gyakoribb záporok után végre itt voltak a hatalmas esőzések. Életed nagy részét a Hegy mélyén élted le, nem szoktál hozzá a szélsőséges időjáráshoz. Amikor a Felszínre léptél, azt hitted, a nap vakító sugarainál rosszabb dolog már nem jöhet. De átázva, nyirkos páncélodban dideregve már tudod, hogy vannak és lesznek még rosszabb dolgok is az erős napsütésnél.
Kiáltás harsant odalentről. Kénytelen-kelletlen fellálltatok a tűz mellől, és lementetek az őrtorony földszintjére. Egy bőrig ázott futár állt az ajtóban. A hordaparancsnok is megérkezett, a hírnök hozzá intézte szavait.
- Uram! Hatalmas sereg gyülekezik keleten, a lidérc-császár vezetésével, innen nagyjából öt napnyi járóföldre. Csatlósok és egyéb ocsmány teremtmények megszámlálhatatlan sokasága!
- Nem várhattak volna addig, amíg eláll az eső? - csóválja meg a fejét Edralian. Gyere be fiam, melegedj meg a tűznél! Kapitány, hirdessen sorakozót, és küldjön hírnököket a szomszédos táborokba! A Felszín visszahódítása óta először fogunk ismét komolyan háborúzni - talán még komolyabban, mint akkor.
Az elmúlt napok felderítéssel teltek. Kiderült, hogy a sereg ugyan hatalmas, de nagyon lassan mozog. A hordaparancsnokok tanácsot ültek, ahol te is részt vehettél Edralian bizalmasaként. Az első óra azzal telt el, hogy hosszadalmasan vitatkoztak arról, ki legyen a legfőbb parancsnok, de nem sikerül megegyezni. Végül olyan megállapodás születik, hogy mindenki irányítja a saját embereit, de ha közös döntés kell, akkor szavaznak.
- Mi legyen Lady Alveriellel? Őt is bevonjuk? - kérdi Edralian.
A hordaparancsnokok méltatlankodva horkantanak, de végül egymás után belátják, hogy a Ladynek is annyi joga van a tanácsban ülni, mint bármelyiküknek - függetlenül attól, hogy a kristályhorda támadásai miatt mindenki gyűlöli.
- Össze kell fognunk a közös ellenséggel szemben - bólint Edralian. - És legalább nem lesz gond a szavazásoknál a döntetlennel. - Máris elindul egy futár, hogy értesítse a Ladyt, és áttérnek a következő eldöntendő témára.
Kitérjenek-e a seregek elől, vagy megütközzenek velük? A bolygó hatalmas, a sereg lassan mozog, a végzetúr szövetségek pedig kis, gyors mozgásra képes csapatok. Könnyedén kivitelezhető lenne, hogy elkerüljék a csatlósok hordáját.
Terrgath emelkedik szólásra.
- Végzeturak vagyunk, a bolygó urai, nem holmi pondrók! Egyáltalán, hogy merülhetett fel a lehetőség, hogy elmenekülünk! Felháborító!
Archaix leinti.
- Ez is egy lehetséges taktika, tehát mindenképpen meg kell fontolnunk. Viszont, ha most nem nézünk szembe velük, idővel még jobban megerősödnek, még szervezettebbek lesznek… Később még nehezebben tudjuk őket legyőzni.
- Akkor háború!
- Háború!
- Háború….
- Úgy látom, a Lady szavazatára itt már nincs is szükség. - biccent Edralian.
Órákkal a tanácskozás vége után érkezik meg a táborba Lady Alveriel. Elbűvölő, mint mindig, mégis, ellenséges pillantásokkal méregetik őt és testőreit. A kristály horda vezetőjét tájékoztatják az eseményekről és fejleményekről. Rövid töprengés után beleegyezik, hogy támogassa a szövetséget "legalábbis átmenetileg", hogy az ő szavait használjuk. Éjszakába nyúlőan folyik a tanácskozás a pontos stratégiáról.
Az esőnek már híre nyoma sincs, vakító napsütés fogadja a dombokon felsorakozó végzeturakat. Gyémánt, rubin, zafír, smaragd, sőt kristály szövetségek állnak hadrendbe. Bár a galetkik évszázadokon át éltek sötétségben, és a Felszínre lépés után hosszú időbe telt megszokni az erős fényt, mégis, a parancsnokok egyhangúan úgy döntöttek, hogy nappal ütköztök meg az ellenséggel - mivel az éjszaka és a sötétség még inkább a Csatlósok lételeme.
A hordaparancsnokok lelkesítő beszédet tartanak katonáiknak, majd mindenki elfoglalja a pozícióját. Az Ellenséggel való harc során alkalmazott taktikát fogjátok most is alkalmazni: a derékhadat a rubin seregek alkotják, a zafírok és smaragdok támogatásával. A gyémántok meglepetésszerűen, két oldalról fogják a Csatlósokat megtámadni a csata kezdete után. A kristályok - na erre a részre igazán kíváncsi leszel. Lady Alveriel valamiféle repülő korongokon akarja a végzeturait bevetni. A korongokat Fhtoqaxx tornyában találták, és a működésük titkát csak nemrégiben fejtették meg. Reméled, hogy a dologból nem lesz katasztrófa - és mellesleg, később pedig katonai siker a kristály számára a hordák közötti csatározásokban.
A töredezett, agyagos síkságot másik irányból határoló dombok tetején ekkor felbukkan a Csatlósok hordája. Sok végzetúr önkéntelenül felhördul, látva, hogy milyen óriási a sereg. Mint fekete hangyák sokasága, megindulnak, futni kezdenek, ahogy megpillantanak benneteket.
- Azt hittem, hogy a Teremtmény alkotásakor megfogyatkoztak… de most még többen vannak, mint előtte. - morogja valaki melletted.
A hordavezérek magasba emelik fegyverüket, hangjuk megreszketteti a levegőt, ahogy harcra bíztatnak benneteket. A végzeturak felülvöltenek, fegyvereiket a pajzsukhoz csapkodják. A hangorkán fülsiketítő, téged is elkap a hév. Mintha egy álomban lennél. Az adrenalin eljut minden porcikádba, nyirkos tenyerekkel, lüktető izmokkal várod a jelt az indulásra. A föld dübörög a Csatlósok ezreinek lábdobogása alatt. A harci kiáltások crescendója az egekig emelkedik, és ti megindultok, futva, üvöltve.
Ahogy lőtávolba érnek, varázslatok csapódnak be a Csatlósok közé, elégetve, megfagyasztva vagy éppen darabokra robbantva őket. A felbucskázó Csatlósokon azonban csak átrohannak társaik, mit sem törődve velük. A gyémánt horda bekerítő akciója másképp nézett ki a tervezőasztalon, mint a valóságban: a Csatlósok olyan sokan vannak, az arcvonaluk annyira széles, hogy képtelenség őket bekeríteni ilyen csekély számú sereggel. A gyémántok nagy része valójában szemtől szembe találkozik a Csatlósokkal, akárcsak a többiek. A végzeturak azonban nem véletlenül állnak a tápláléklánc csúcsán: egyetlen harcos több tucat Csatlóssal is felér.
Elragad a csata heve, szórod varázslataidat, lesújtasz fegyvereddel. Egymás után esnek el a végzeturak melletted, de a Csatlósok hulláit meg sem lehet számolni. Éles, zúgó hang hallatszik, felnézel. Fekete korongokon a kristály horda tagjai érkeznek, és a levegőből halált szórnak az ellenségre. A hátul, a sorukra várakozó Csatlósok lángba borulnak, egész századok válnak pernyévé. Az elöl küzdők hamar elfogynak, és nincs utánpótlás. A Csatlósok nem könyörögnek kegyelemért, és nem futamodnak meg: az utolsó harcosig küzdenek. Amikor a győzelmetek nyilvánvalóvá válik, a korongokon repülő kristály harcosok megindulnak a távoli dombok felé, ahol a lidérc-császár várakozik testőreivel. Bármennyire gyorsak is a repülő szerkezetek, mire odaérnek, a császár hűlt helyét találják. Csak a mágia túl sok megoldást kínál ahhoz, hogy bárki törprengjen rajta, hogyan menekült el. Lesz még alkalmatok, hogy elfogjátok: most az ünneplés és a gyász ideje jött el.
A győzelmi ünnepségek napokon át tartottak, miközben a halotti máglyák tüze az egeket nyaldosta. A Csatlósok serege végérvényesen megsemmisült, a bolygó feletti végső uralom már csak karnyújtásnyira van tőletek. A győzelem mellett még egy okotok van az ünneplésre. Futótűzként terjed a hír, hogy egyre több végzetúr volt képes megszabadulni a fertőzéstől! A hírt sokan kétkedéssel fogadják, hiszen a végzeturak harci kedve láthatóan nem csitult, de tény, hogy egyre ritkábbak a becstelen párviadalok, amikor jóval gyengébb, vagy sebesült, védtelen végzeturat foszt ki valaki. Talán most elindul egy folyamat, ami elhozza a változást, a megváltást a fajotoknak! Arról viszont nem szabad megfeledkezni, hogy sokan egy másik utat választottak: a gyógyulás lehetőségéről, sőt néhányan még magáról a fertőzésről sem vettek tudomást. Ha minden igaz, előbb-utóbb lesznek néhányan, akiknek az elméjét a fertőzés teljesen a hatalmába keríti. Hogy mi lesz az ő sorsuk - kiközösítés, végső pusztulás, vagy épp ellenkezőleg, ők lesznek a domináns végzeturak, akiket nem kötnek szabályok, egyenlőre nem lehet tudni. Mindenesetre, kétkedéssel nézel a jövő elé…
Már untad a restséget, örülsz, hogy ismét a tettek mezejére léphetsz. A hordaparancsnokod számos más társaddal együtt felderítő útra küld a szélrózsa minden irányába. Meg kell találnotok az Uralkodó rejtekhelyét, ezúttal nem kaphat akkora előnyt, hogy mágikus és egyéb képességei révén újabb hadsereget hozzon létre. Most kell megsemmisíteni, hogy nem támaszkodhat senkire. Mivel nem kaptál instrukciókat, hogy merre menj - Edralian bízott az intuíciódban -, hosszasan töprengsz. Megpróbálod beleélni magad az Uralkodó helyébe… A seregét elvesztette, most vajon kihez fordul? Eszedbe jut Wyhetrqaxx, az Ellenség Lordja, aki még mindig életben van. Az Uralkodót az Ellenség esszenciája fertőzte meg és hozta létre. A Csatlósok, a xenók és a többi fertőzött lény olyan a Lordok számára, mint neked egy hangya vagy egy csótány. Szinte tudomást sem veszel róluk, legfeljebb annyi időre, amíg eltaposod őket. De vajon az Uralkodó tetteivel nem vívott ki több elismerést? Most, hogy elvesztették a Felszín csatáját, Wyhetrqaxx vajon nem fogadná el a hódolva hozzá siető teremtményét? A Lorddal egyedül semmiképpen sem nézhetsz szembe, ehhez a hordák összefogása szükséges. De első lépésként talán meg kellene keresni, és utána el lehetne gondolkodni, hogyan semmisítsétek meg őt, az Uralkodót, vagy akár mindkettőt. És hol máshol lenne logikus a keresést kezdeni, mint Wyhetrqaxx citadellájában… A förtelmes erődítmény a Rúvel hegy közelében magasodik, a Lord legyőzése óta senki nem tette be oda a lábát - azt beszélik, hogy számtalan halálos kór és idegen anyag kínálja a merész kalandoroknak a kínkeserves pusztulás megannyi módját. Te épp ilyen kihívásra vágysz - olyat tenni, amit még senki sem, beírni a neved a galetkik történetébe… Nem sok értelme van várni vagy habozni. Futva indulsz útnak, és biztos vagy benne, hogy útközben nem lesz hiány zsákmányban.
A Rúvel hegyhez való visszatérés fájdalmas emlékeket ébreszt benned. A Felszínre lépés, az irtóztató fényesség, a csata az Ellenséggel… Jól emlékszel, amikor megérkeztek a közeli hegylánc csúcsai közt megbúvó bizarr építményhez. Most ismét felkapaszkodsz a meredek hegyi ösvényen, igaz, ezúttal egyedül. Wyhetrqaxx citadellája a legvisszataszítóbb mind közül. Egy fekete, kaptárszerű építmény, ami a sziklafalhoz tapad. Annak idején nem a főbejáraton kereszül jutottatok be, hátulról, egy szűk sziklaösvényen keresztül támadtatok. Tested azóta hatalmasat nőtt, óriási páncéloddal, fegyvereddel nem valószínű, hogy még most is be tudnál azon a járaton jutni, ezért nincs más lehetőséged, a főkapun próbálkozol. A citadella mellett kiégett energiakerítés maradványai hevernek, egykor torzszülötteket tartottak itt fogva - táplálékként a lord számára. A fattyak ugyan elkotródtak és elpusztultak, de a hely aurája nem lett kevésbé nyomasztó. A sötét, nem evilágból származó energia örökre megfertőzte itt a földet, átszőtte a falakat.
Odabent émelyítő sötétség és természetellenes hideg fogad. Hosszú ideje már, hogy ilyen sötétben kellett tájékozódnod, beletelik néhány percbe, amígy szemed teljesen hozzászokik. Mindenhol csontok, és ismeretlen rendeltetésű szerkezetek romjai. A hatalmas teremben több, ismeretlen fémből készült lépcső vezet fel a kör emelvényre, amelyen a Lord fészke foglal helyet. Ahogy közelebb érsz, látod, hogy az óriási, gubószerű építmény még mindig áraszt valami furcsa, zöldes sugárzást magából egészen halványan. Lassan megkerülöd az építményt. Életnek, vagyis az Ellenségre utalva, inkább "nem-életnek" nincs jele az építményen kívül. Bármennyire is nincs kedved hozzá, beljebb kell menned.
Ahogy belépsz a még sötétebb belső szentélybe, visszaemlékszel, hogy itt vívtátok a csatát Wyhetrqaxxszal. A második lord volt, aki elpusztult - vagyik akiről azt hittétek, hogy elpusztítottátok.
A terem távoli végéből neszezésre leszel figyelmes. Közelebb óvakodsz. A falakat ismerősnek tűnő nyálka borítja… Aztán meglátod a nyálkás bábokat is, nyüszögő, kétségbeesett orglingokat látsz, amelyeket mint a pók hálójába, teljesen befontak. A xenomorfok az Ellenség "csótányai", túlzottan elszaporodtak ahhoz, hogy könnyen ki lehessen irtani őket. Itt, egykori gazdájuk fészkében nyilván kiválóan érzik magukat. Fegyvert rántasz, miközben varázslatoddal lángra lobbantod a nyálkás hálót. Az orglingok felvisítanak, megkönnyebbülten, hogy véget érnek szenvedéseik. Csupa fog és karom xenók, az evolúció legtökéletesebb gyilkológépei szökkennek eléd nesztelenül. A fegyvered villámgyorsan mozog, közben igyekszel elkerülni a maró savat, amely a sebekből fröccsen elő. A harc örökkévalóságnak tűnik, de végül a támadók áradata elfogy. Hosszú ideig csak lihegve állsz ott, várva, hátha jön még egy, de nem. Az egyik, hálóból kiszabadult orgling még holtában is markol valamit - egy könyv vagy napló lehet, már ami megmaradt belőle. Majd odakint áttanulmányozod. Itt több keresnivalód nincs, láthatóan sem az Uralkodó, és szerencsére Wyhetrqaxx sincs itt. Elhagyod az épületet.
|
