Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/46000
|
2010-11-30
Wyhetrqaxx citadellájában való látogatásod óta több nap telt el. A pihenésed alatt volt időd áttanulmányozni a naplót, amit az orglingnál találtál. A könyv sérült, és a szerző nagyon kusza betűkkel, egyszerű nyelvezettel írt, de azért sikerül kibogarásznod a dolgot - és nem győzöl csodálkozni. Az orglingok mindig is afféle "háziállatok" voltak számodra, szolgák, akik mindig ott voltak körülöttetek, amíg a hegy mélyén éltetek. Visszataszító, buta, de engedelmes lények. A naplót viszont úgy tűnik, egy orgling írta - soha sem gondoltad, hogy egy orgling képes lehet megtanulni írni. Ha igaz, amit olvastál, az orglingoknak csak egy része lépett a Felszínre a végzeturak szolgáiként. A többieket hátrahagyták, nem volt rájuk többé szükség - így végül, bár mindenféle jóváhagyás nélkül, de elnyerték szabadságukat. Ezeknek az orglingoknak egy része a föld alatt maradt, de a többiek a kíváncsiságtól, vagy a mélység gyűlöletétől hajtva követték uraikat a Felszínre. Az orglingok törzsei letelepedtek, falvakat építettek rejtett, jól védett helyeken. Ezek szerint az orglingok szaporodásnak indultak, bár azt nem lehet mondani, hogy jólétben éltek - a szabad orglingok ugyanolyan vadászzsákmányt jelentenek a végzeturak számára, mint a többi lény, ráadásul számos egyéb ragadozó is akad, akik zsákmánynak tekintik őket. Elég csak a xenók fogságába esett szánalmas orglingokra gondolnod.
A napló lapozgatása közben megakad a szemed egy bejegyzésen: az orgling hős, és a fehér lovag találkozása… Úgy tűnik, az orglingok megváltóként, felszabadítóként tisztelték a fehér lovagot - aki minden bizonnyal ugyanaz, mint a te fehér lovagod. Ő mutatta meg az utat a biztonságos rejtekhelyhez az orglingok számára, és ő nevezte ki az orglingok hősét, egy különleges eszű és erejű behemótot, hogy a népéért harcoljon a fehér lovag oldalán. A feljegyzések között leírást találsz az orgling faluról. Szélvédett völgy, hegyes, fogakra emlékeztető sziklák sora, a távolban egy éjfatty citadella magasodik… Hé, ez talán segíthet! Ha megtalálod a falut, eljuthatsz a fehér lovaghoz - talán mégsem volt hiábavaló az utad a Lord búvóhelyére!
Az elmúlt napokat az orgling falu keresésével töltötted, de mindezidáig nem sok sikerrel. Aztán egy napon összefutsz Drakinnal. A tűző nap miatt tenyereddel árnyékolod a szemedet, úgy nézel le rá.
- Drakin, mekkora az esélye, hogy ezen a hatalmas bolygón két véletlenszerűen kószáló lény ilyen gyakran fusson össze egymással? Egyáltalán, mekkora az esélye, hogy téged még ennyi idő után sem falt fel valami?
- Először is, nem kószálunk véletlenszerűen. Téged mindig valamiféle cél vezérel, én pedig… nos, én is jól megválogatom az utamat. Arról pedig, hogy nem faltak fel… de hiszen láthatod, jobb egészségnek örvendek, mint valaha! Ráadásul, nem te vagy az egyetlen, akit tanácsokkal látok el. Valójában egész keveseknek merül fel a fejében az a gondolat, hogy megöljenek. És még őket is…. hogy úgy mondjam, el tudom téríteni a szándékuktól.
- Ki vagy te? A fehér lovag valójában az Uralkodó, ahogy megtudtam. Te pedig… talán maga Wyhetrqaxx vagy?
Drakin elmosolyodik.
- Én csak egy öregember vagyok. De elismerem, nagyon, nagyon öreg. Már akkor is az voltam, amikor a nagyapád még meg sem született. Igen, talán több vagyok annál, mint aminek első pillantásra látszom. De ki nem az? Sokat megéltem már. Akkor sírtam utoljára - de akkor nagyon sokat - amikor végig kellett néznem, ahogy az Ellenség felégeti a világomat.
Hátralépsz néhány lépést, és előveszed a fegyveredet.
- Miféle szerzet vagy hát valójában?
- Egy őskövület a régi világból. Aki nagyon boldog, hogy végre felébredtetetek, és elűztétek az Ellenséget. De még nagyon sok tennivalótok van! Én igyekszem fogni a kezeteket, és vezetni a helyes úton. Ismerd el - minden tanács, amit eddig adtam, hasznos volt, és az ügyeteket szolgálta.
- Nos, tegyük fel, hogy hiszek neked… Hogy valóban a régi világnak vagy egy… félistene? nagyhatalmú mágusa? vagy valami hasonló…. Akkor akár segíthetnél többet is. Pontosan hol van az Uralkodó? És Wyhetrqaxx? Hogyan pusztítsuk el a xenókat? Van még remély a Császár megmentésére? Mit akar Lady Alvariel és a kristály hordája? Mi az orglingok szerepe ebben az egészben?
- Állj, állj! Vannak szabályok, amiket követnem kell. Lehet, hogy többet tudok, mint amit elmondok. De nem mondhatok többet.
- Úgy… mint amikor az Ellenség "felégette a világodat". Akkor is csak a könnyeidet hullattad, ahelyett, hogy cselekedtél volna.
- Bárcsak többet mondhatnék, bárcsak tudhatnád, amit én! Akkor megértenél. De nem azért "futottunk össze", hogy filozofálgassunk vagy a múlt hibáin elmélkedjünk. Van valaki, aki segíthet, ha fel tudod ébreszteni. Csak vigyázz, hogy fel ne dühítsd, mert akkor nem lesz időd rá, hogy a segítségét kérd, gyorsabban meg fog ölni. Ő egy ősi teremtmény, egy triklem drakolder, a neve Zarknod….
- Triklem drakolder? Hallottam róluk, a valaha élt legveszedelmesebb szörnyetegek. Ha túlélte a világ pusztulását, és alszik is valahol, nem hiszem, hogy bölcs dolog lenne felébreszteni.
- Pedig nem nagyon lesz más választásod. Hamarosan meglátod, hogy nem lesz más választásod. - csak egyet pislogsz, a másodperc törtrészéig nem látod Drakint - de ez ismét elég idő neki, hogy eltűnjön. Kezded hinni, hogy tényleg különleges erők birtokosa.
Furcsa változásokat érzel, amelyek benne vannak a levegőben. Valahogy mintha sötétebb lenne, nappal is, a levegő sűrűbb, nehezebb lenne… A szél ritkábban fúj, és akkor is, furcsán, részegen kavarogva. A növények gyors növekedése megtorpant, a gyakori esők ellenére sok helyen a fű kókadozik, haldoklik. Hordaprancsnokod panaszkodik, hogy valami gond lehet a lélekkúttal, az energiája sokkal lassabban töltődik a megszokottnál. A végzeturak is elkedvetlenedtek, lassabban folyik a szövetség építése. Valami van a levegőben, de nem tudod, hogy mi.
Egyik napon egy fiatal, mégis meglepően tájékozott végzetúrnővel beszélgetsz. Egy régi, a Hegyben mesélt történetet elevenít fel, mintha magyarázat lenne a mostani történésekre.
- Azt mondják, hogy valami ébredezik… valami nagyon ősi lény. De nem képes felébredni, vagy valamiféle varázslat nem engedi. Rosszat álmodik, és ezért történnek ezek a rossz dolgok. Vagy meg kéne ölni, vagy segíteni kéne neki, hogy felébredjen, és ne legyenek többé rossz álmai. - kis habozás után hozzáteszi: - Megölni talán nem lehet.
- Ezt meg hogy jutott most az eszedbe?
- Mindenki erről beszél….
Otthagyod a lányt, és kirohansz a zuhogó esőbe. Csipős, fekete esőcseppek potyognak az égből, érintésük kellemetlen, még sosem láttál ilyet. Kiállsz az erőd fala elé, és a fekete felhőkre ordítasz:
- DRAKIN! HOL VAGY, TE ÁTKOZOTT!
Nem is lepődsz meg rajta, amikor Drakin megjelenik melletted. Tökéletesen száraz, egyetlen vízcsepp sincs rajta.
- Értem már… Te nem is létezel, csak az elmémben! Mi ez az egész? Tudom talán a választ rá?
Drakin elmosolyodik.
- Már mondtam a múltkor. Zarknodot fel kell ébresztened. Ha nem teszed meg, annak súlyos következményei lesznek. - ezzel körbemutat.
- Értem… és hol találom őt?
- Messze északon, a sarkvidék hidegében, a leghatalmasabb jéghegy gyomrában találod fagyott testét. Egyedül nem leszel képes rá. Segítséget kell kérned. Az összes végzetúrtól. Ismét itt az ideje az összefogásnak!
- A sarkvidék? Egész életemben gyalogolhatnék, akkor sem jutok el oda!
- A mágusaitok vagy Lady Alvariel egészen biztosan tud segíteni. A ti hatalomatok számára a távolság igazán nem lehet akadály! No, mennem kell, mert még megfázom - mondja. Döbbenten nézed, hogy a zuhogó esőben egy-két helyen egy kicsit vizes lett a ruhája. Aztán egyszerűen csak eltűnik. Pedig még csak nem is pislogtál.
Hordaparancsnokod elhűlve hallgatja a mesét a jéghegy mélyén alvó ősi szörnyetegről.
- A fertőzés már teljesen uralma alá vonta az elmédet, barátom! - korhol. Egy hordatársad siet segítségére.
- A történet igaz - mondja. - Sőt, egy víziónak köszönhetően saját szememmel is láttam!
- Így igaz, megerősítem a dolgot - mondja egy harmadik.
Egy pillanatra elszomorít, hogy nem te vagy a fajod egyedülálló messiása, hőse. Mások is tudnak az eseményekről, talán maga Drakin is megnyilatkozik másoknak. De ez most talán jól is jön - a történet annyira meseszerű, hogy egyedül aligha tudnád bárkivel is elhitetni, hogy igaz.
- Nos, végülis, nem tehetek mást, mint hogy hiszek nektek! - vonja meg a vállát Edralian. - És a problémára bizonyára van is olyan megoldás, amihez nem kell a sarkvidékre elutaznunk. Szerencsére, nálam vendégeskedik két tiszteletre méltó mágus is egyenesen a császár udvarából. Az ő bölcs tanácsukat fogom kérni. Addig is, vigyétek el a hírt, tanácsot ülünk! Azt akarom, hogy hordám minden tagja itt legyen, amikor a varázslók elmondják, hogy mit kell tennünk.
Mindnyájan bólogattok. Senki sem tudja - valószínűleg még maga a parancsnok sem -, hogy mi lesz a megoldás, de őszintén remélitek, hogy nem kell a helyszínre utaznotok. Soha nem láttatok még telet, derékig érő havat, irtóztató hideget, de el tudjátok képzelni, hogy milyen lehet. Kell, hogy legyen más megoldás.
A hordaparancsnok főhadiszállásán gyűltök össze. A tanácsterem zsúfolásig van tömve végzeturakkal. A nehéz kőasztal mellett, vaskos "trónján" ül Edralian, jobbján és balján a két mágus, újdonsült tanácsadói. A hordaparancsnok szólásra emelkedik.
- A helyzetet nem kell magyaráznom - mindenki tud már róla, és mágusaink is megerősítették, az elmúlt hét problémáiért a jéghegy mélyén nyugvó ősi triklem drakolder a felelős. Íme a tanácsadóim, Zek és Mafelon mágusok. Nagyhatalmú, bölcs varázslók, a császárt szolgálták közvetlenül a Száműzetés idején. Ők fogják most elmondani, mi a teendőnk.
A bal oldalon ülő mágus - fogalmad sincs, hogy ő Zek vagy Mafelon - feláll. A termen valamiféle jeges, láthatatlan fuvallat söpör végig. Akik eddig sutyorogtak, azok is elhallgatnak, a csöndet szinte tapintani lehet. A mágus nem túl hangos, reszelős hangját még a terem legtávolabbi pontján is tisztán lehet hallani.
- Üdvözöllek benneteket, végzeturak. Én Mafelon vagyok, a Harmadik Körből. Nem akarlak benneteket hosszasan untatni, tudom, hogy a tettek emberei vagytok, ezért rögtön a lényegre térek. Van egy megoldás, amelynek segítségével innen, távolról felolvaszthatjuk a jéghegyet, áttörhetjük a Zarknodot védő energiaburkot, és végül felébreszthetjük magát a triklem drakoldert is. Egy ősi technológiát fogunk használni, amelyet manapilonoknak hívunk. A manapilonokat az Ellenség támadásakor építették őseink, azzal a céllal, hogy energiát tudjanak nagy távolságra fókuszálni. A manapilonok sajnos nem voltak elegendőek a támadók visszaverésére, sőt, a legtöbbjük meg is semmisült. De az a néhány, amelyik megmaradt, bőven elég lesz nekünk. Társam és más mágusok segítségével már hozzá is láttunk, hogy a manapilonokat újra aktiváljuk, és megnöveljük a hatótávolságukat. Egy kisebb probléma adódott csak: a derholeb manók ocsmány törzsei mindenhol ott vannak a manapilonok körül. Valamilyen módon képesek az energiáit megcsapolni… Mindenesetre, készüljetek fel a velük való összetűzésre! A derholebek tapasztalt harcosok, kihívást jelentenek a legtöbb végzetúr számára, ne becsüljétek alá őket! Magáról a manapilonról: úgy módosítjuk őket, hogy képesek lesztek lélekenergiával is aktiválni őket. Az irányzékot mi beállítjuk, a derholebek túl primitívek ahhoz, hogy ezt meg tudják változtatni.
A mágus ezután visszaül, és újra Edralian emelkedik szólásra.
- Ne sajnáljátok hát a lélekenergiát! Vegyétek el a derholebektől, és fókuszáljátok azt is! Tudnotok kell, hogy a többi horda is részt vesz ebben. Ha a manapilonok környékén találkoztok, kerüljétek a párviadalt! A hordák egyúttal versenyeznek is: nagyon remélem, hogy miénk lesz a dicsőség, mi fókuszáljuk a legtöbb energiát, és mi ébresztjük fel Zarknodot! Köszönöm a figyelmet, most pedig mindenki induljon a dolgára!
Elkezdődött. A végzeturak egymás után foglalják el a manapilonokat a derholebektől, te sem akarsz kimaradni a vadászatból. Magadba szívod a manó lélekenergiáját, majd közelebbről is szemügyre veszed a manapilont. Egy élére állított, lapos és ovális kő, egy kör alakú kőlapon. A kőlap stabilan a földbe van süllyesztve, peremén ismeretlen írásjelek sorakoznak. Maga a pilon dísztelen, de ahogy ráhelyezed tenyeredet, és behunyod a szemedet, lassan melegedni kezd, és képek jelennek meg előtted. A levegőben suhansz, alattad jeges táj. Aztán a havas síkságot hullámzó tenger váltja fel, amelyet egyresűrűbben jéghegyek tarkítanak. Még soha nem láttál ilyet, pláne nem ilyen perspektívából, nem győzöl gyönyörködni a táj hideg méltóságában. Aztán feltűnik egy mindegyiknél hatalmasabb jéghegy, megcélzod, száguldasz felé… Megrázkódik a tested, ahogy a pilonon keresztül fókuszálod a lélekenergiát. Egyszerre belecsapódsz a jéghegybe, te vagy maga az energia, és ugyanakkor távolról szemléled az egészet. A koncentrált fókuszod épp, hogy csak megolvaszott egy apró jégcsapot a hegyen. Elborzadsz rajta, hogy milyen irtóztató mennyiségű energiára lesz erre szükség.
Az elmúlt napok a pilonokat őrző manókkal való csatározással teltek, és azzal, hogy minden megszerezhető lélekenergiát a jéghegy megolvasztására koncentráltál. A munkád cseppnek tűnik a tengerben, mivel veled együtt sok száz másik végzetúr is dolgozik, elérkezik végül a nap, amikor a jéghegyből csak csonkok maradnak, és előbukkan a vibráló energiamező, amely az alvó triklem drakoldert rejti. Ez alkalomból hordaparancsnokod ismét eligazítást tart, a két mágus most is ott van vele. A hordaparancsnok biztató és dicsőítő beszéde után Mafelon emelkedik szólásra.
- Tudom, hogy mindent megtettetek, de ennél több kell! Ez egy verseny, amelyben a többi hordával küzdünk, hogy a dicsőség a mienk legyen. Egy jéghegyet megolvasztani ilyen távolságról a pilonok segítségével óriási tett volt - de nem elegendő. Zarknodot egy energiaburok védi, amíg azt át nem törjük, hiábavalóak voltak az eddigi erőfeszítéseink. Szerencsére, a pilonok által koncentrált energia képes az energiaburkot is meggyengíteni, ugyanúgy, ahogy a jéghegyet is képes volt megolvasztani. Tehát ugyanazt kell tennetek, mint eddig, csak még nagyobb odaadással, még több motivációt várok el tőletek!
Sokan felnyögnek, hiszen már eddig is mindent beleadtak az erőfeszítésekbe, nem számítottak rá, hogy a jéghegy megsemmisítése után tovább kell folytatni a munkát.
- Egyre gyengébbek leszünk, a renegátok, akik nem foglalkoznak ezzel, előnyre tesznek szert velünk szemben. A párviadalokban egyre gyakrabban győznek. Hová vezet ez az egész, mi lesz a jutalmunk, ha végül sikerül felébresztenünk Zarknodot?
- Ne aggódj - inti le Edralian hűvösen. - A jutalmatok nem marad el. Mint ahogy a hűtlenek és lusták büntetése sem. Remélem nincs több kérdés. Most menjetek, amíg itt tétlenkedtek, a többi horda tagjai már az energiaburok megsemmisítésén fáradoznak!
Az energiaburkot végül sikeresen áttörtétek, de sok hordatársad már az ereje végét járja. Minden megszerzett lélekenergiát arra költöttek, hogy a manapilonokon keresztül fókuszálják, ezért szervezetük legyengült - lassan már vadászni sem lesz erejük. Nem tudod, Mafelon hogyan fanatizálta őket, de az biztos, hogy valami varázslatot kellett, hogy használjon, mert a végzeturak természetüknél fogva képtelenek az ilyen szintű összefogásra és csapatmunkára. A pilon használatakor, a távolba tekintve megpillanthatod végre az alvó drakoldert. Fenséges látvány, az ősi idők leghatalmasabb, és egyben halhatatlan teremtménye. Teste óriási, nagyobb, mint a sárkányoké. Izmai hihetetlen rugalmasságról, erőről és gyorsaságról árulkodnak, testét áttörhetetlennek tűnő természetes páncél fedi. Feje tetején csápok végén "apró" szemeket látsz. Ezek még a lény álmában is folyamatosan, öntudatlanul fürkészik környezetüket. Ha el lehet hinni azt, amit a mágusok mondtak, minden egyes szem pillantása irtózatos mágikus erőt hordoz, egyetlen pillantás tőlük elegendő egy mégoly hatalmas teremtmény azonnal megöléséhez, kővé változtatásához vagy tökéletes megsemmisítéséhez. Fenntartásaid vannak azzal kapcsolatban, hogy mennyire tesz jót a világnak egy ilyen végtelen hatalmú, és irányíthatatlan lény felébresztése, de semmi kedved sincs, hogy szembeszegülj hordaparancsnokod akarátával.
Edralian újabb gyűlést tart, ahol megtudod, már közel a győzelem: Zarknod ébresztésének utolsó fázisa van hátra, a manapilonok energiájával magát Zarknodot kell bombázni, hogy felébredjen ezeréves álmából. Némi sajnálatot érzel a derholeb manók iránt: törzseik mostanra gyakorlatilag már kipusztultak. Nekromantáik utolsó próbálkozásként feltámasztják halott társaikat, de az imbolygó zombik semmivel sem jelentenek nagyobb kihívást vagy keltenek több félelmet egy magadfajta végzetúrban.
Az elmúlt éjszakára örökre emlékezni fogsz. Társaitokkal vadul fókuszáltátok a manapilonokat, lélekenergiátok utolsó maradékát lőttétek vele az óriási méretű alvó szörnyeteg felé. Aztán egyszercsak megremegett a föld. A manapilonok némelyike darabokra robbant, hátra repítve téged is. Amikor magadhoz tértél, döbbenetes látvány tárult eléd. Az ég tökéletesen tiszta, ezernyi csillag ragyogása kápráztat el. Már korábban is előfordult, hogy rövid időre a felhők közt rés nyílt, és megcsodálhattad ezeket az égi tüneményeket, de most az összes porfelhő végleg eltűnt, mintha elfújták volna őket. Kicsit olyan érzésed van, mintha az egész világ megtisztult volna. Elmúlt a hetek óta tartó fejfájásod és rossz közérzeted. Csak fekszel ott, és élvezed a csendet, belélegzed a friss levegőt, és gyönyörködsz a csillagokban. Aztán meleg fuvallatot érzel, és a csillagokat egy fekete árnyék takarja el. Egy hatalmas test repül feletted, szárnyak nélkül. Furcsamód nem érzel pánikot, inkább végtelen nyugalmat, mintha egy láthatatlan kéz simítana végig elméden. Egy határtalanul bölcs lény szavai visszhangoznak a fejedben:
- Köszönöm, hogy felébresztettetek! Látom, a világ hatalmasat változott, amíg aludtam. Nem hittem volna, hogy pont ti, e végtelenül halandó faj képes lesz elűzni az Ellenséget, akivel még én sem boldogultam. Gratulálok nektek! Nem kell félnetek tőlem, sőt, szeretném hálámat tolmácsolni!
Energiafolyam ömlik át a testeden. Olyan érzés, mintha a világ összes boldogsága, öröme ami egy érző lényt érhet, egyszerre érne el. A katakrzis olyan csúcsáig jutsz el, amiről korábban nem is álmodhattál, tudattalanul is potyognak a könnyeid a csodálatos érzéstől. Megcsapolt életenergiád újult erőre duzzad, tartalékaid feltöltődnek, elmúlik minden fáradtságod. Mintha az isteni teremtmény a felébresztésére használt energiát valamiféle módon maradéktalanul visszaadta volna nektek! A lény hangja néhány perc múlva újra megszólal.
- Bár útjaink különböznek, a célunk azonos. Vissza kell állítanunk a bolygó korábbi állapotát. És ha kérhetem, akkor közben lehetőleg ne semmisítsetek meg rajta minden életet…
A Zarknod által kisugárzott energia óriási morálnövekedést adott népeteknek. Mindenhol ünnepelnek, táncolnak a végzeturak és végzetúrnők, úgy, ahogy talán még soha a Felszínre lépés óta. A felhők nem tértek vissza, az ég tiszta, kék, a nap melege bágyadtan cirógatja a tánctól megfáradt testeteket. Zarknod érintése nemcsak energiával töltött fel benneteket: sok társadon látszik, hogy a fertőzés érezhetően visszahúzódott. A téma a tábortüzek körül most kivételesen nem az, ki hogyan győzte le ellenfeleit és milyen vadászzsákmányt ejtett, hanem hogy mikor és hogyan kellene a városok újjáépítését elkezdeni, hogyan lehetne a régi korok erdőit újranöveszteni, a tengereket benépesíteni. Rövid időre téged is elfog az eufória, szeretnéd, ha ez a pillanat örökké tartana. De tudod, hogy hamarosan a harc újrakezdődik. Még mindig odakint van valahol Wyhetrqaxx, az Uralkodó és bábja, a császár. Meg kell találnod az orgling falut, hogy többet tudhass meg! Holnaptól a többi hordánál is véget ér az ünnepség, és újra ellenfélként kell rájuk tekinteni. És Zarknoddal kapcsolatban is rossz érzésed van - egy ilyen nagyhatalmú lény nem osztogatja ingyen az erejét, valamit vár cserébe. Ráadásul, a szándékai sem biztos, hogy annyira egyértelműek, és a végzeturak céljaival egyezők…
|
