Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/95402
|
Szentföld 3.
Betlehem... Hányszor énekeltük, „...hogy Betlehembe, sietve menvén, lássátok...”. A békét jelentette nekem ez a szó, az örömet, karácsonyt. A betlehemi csillagot, ami utat mutat. Nevének jelentése: kenyerek háza. Ősi város, már a pátriárkák történetében találkozunk nevével. Itt írta csodaszép zsoltárait Dávid király, itt kente fel őt királlyá Sámuel próféta. A próféták jövendölése szerint (Mik 5.1) innen fog származni a Messiás. Ide tért vissza az Augustus császár által elrendelt népszámlálásra a Dávid házából származó József és Mária, s itt született Jézus egy városon kívüli barlangban.
Szalad az autóbuszunk Betlehem fele. Alig nyolc kilométer Jeruzsálemtől, útba esik Illés próféta emlékére emelt Elias kolostor, itt pihent meg Illés Jeruzsálem fele menet. Elhaladunk Rachel sírja mellett is, Jákob emelt emlékkövet szeretett felesége sírján. Mind a zsidók, mind a muzulmánok tisztelik. Nem állunk meg, nem nézzük meg őket. Talán még eljutok a Szentföldre, s akkor bepótolom az elmaradt látnivalókat.
S ha már a nemzetiségi-vallási különbségeknél tartok, még egy kitérőt csak tennék. Ebben az országban sok nemzet fiai élnek, főleg 1948 után, de valaha a lakosság nagy részét a zsidók és a palesztinok tették ki. A palesztinok között vannak keresztények (összességében 12 különböző felekezethez tartozva) és iszlám vallásúak. Pillanatnyilag a lakosság mintegy 2%-a keresztény, és erősen csökken ez a szám. A szélsőséges iszlám szervezetek és szintén szélsőséges zsidók szította konfliktus elől menekülnek külföldre. Esténként neves történészek, szociológusok előadásait hallgathattuk, magyarázták a cseppet sem egyszerű helyzetet, mi meg próbáltuk megérteni. A híradók képei, kommentárjai többnyire egyik, vagy másik oldal által pénzelt média válogatásai a szentföldi konfliktusokról. Nehéz itt állást foglalni. Egyetlen dolog, amiben mindenki megegyezik: itt mindenki békét szeretne, szélsőségek által nem zavart nyugalmat.
Betlehem fele haladva nagyon hamar ízelítőt kapunk abból, hogy mit is jelent a „megszállt terület”-re való belépés. Megpillantjuk a Betlehemet körülvevő óriási, ijesztő és kimondottan antidemokratikus betonfalat. Gyorsan átesünk az ellenőrzésen, haladhatunk a város központja fele. Betlehem 800 m tengerszint feletti magasságon fekszik, kellemes az éghajlata, átmenet a sivatag és a zöldövezet között. Pillanatnyilag a palesztinok ellenőrzik a várost.
Szent Brigitta nővéreknél ebédelünk, gyalogosan megyünk a sok apró utcán a nővérek házáig. Elhanyagolt, piszkos utcák, koradélutáni órában sok férfi lézeng az utcán. Hosszú az út a nővérekig, Christian atya vigyáz ránk a csoport elején, a másik atya, a francia Antoine, zárja a sort. Az arabok tisztelik a katolikus papokat, így viszonylag békében érünk a különleges rendi ruhát viselő Szent Brigitta nővérekhez.
Finom ebéddel kárpótolnak az átélt izgalmakért, bíztatnak, ne féljünk, legtöbb turistának nem esik baja. Remélem mi is közéjük tartozunk.
Ebéd után szintén gyalogosan mentünk a Születés templomához. Elszánt arcú palesztinok néznek gyanúsan, ahogy végigmegyünk a bazársoron. Christian atya megtanított arabul köszönni („Marhaba”), s azt mondta, ha bár egy köszönés erejéig nyelvükön szólunk, kedvesebbek. Elhisszük neki, 27 éve él Jeruzsálemben, csak tudja mit beszél... Így lelkesen köszöngetünk, elhaladunk a Bethlehem Peace House előtt, amit állig felfegyverzett géppuskások őriznek. Vajon mi lehet a Béke házában, hogy így kell őrizni? Feltűnő, hogy mennyien használják mobiljukat az úton. Igen pontos, precíz a technikájuk, hisz ahogy átértünk a betonfalon, telefonjaink átállnak a palesztin szolgáltató jelzésére, szinte méterre betartva a határvonalat. S ezt tapasztaltuk később is, valahányszor palesztin területre mentünk.
A Bethlehen Peace House előtti Jászol tér karácsonyi fényben tündöklik. Különböző felekezetek különböző időpontokban ünneplik a karácsonyt. Január 18-a van, épp az örmény-ortodoxok karácsonya.
Születés temploma. A kereszténység egyik legrégebbi temploma. Csodával határos módon menekült meg a történelem során már oly sokszor. Nagy Konstantin idejében emelték Jézus születésének barlangja fölé. Homlokzatát díszítő csodálatos mozaikja az érkező napkeleti bölcseket ábrázolta. Állítólag ennek köszönheti menekülését a templom: amikor 614-ben a perzsa hadak feldúlták Szentföldet, minden templomot lerombolva, a mozaikon állítólag felfedezték népük viseletét, s a templomot megkímélték. Később a keresztesek bővítették a templomot, azóta szép homlokzat-mozaikja már nem látható. Hajdani bejáratát befalazták, csak apró nyíláson léphetünk be. Így próbálták megakadályozni, hogy a muzulmánok tevékkel bemenjenek, illetve a bent levő kincseket elrabolják.
Az ajtón belépve csodálatos bazilikába jutunk: 54 m hosszú, 26 m széles öthajós templom. Padlójának megmaradt mozaikját deszkákkal védik. Megnézzük a 4. századi keresztelőmedencét, a giccsesen dús díszítésű ikonosztázt, s máris sorba állunk a születés barlangjába levivő lépcső előtt. A bazilikában a latin szertartású keresztények nem kaptak helyet, ők a miséiket a bazilika mellett épült Szent Katalin templomban végzik. Innen közvetíti a tévé is a karácsonyi szentmisét.
Jézus születési barlangját 53 lámpa világítja meg, ezek közül 19 a ferenceseké, ők gondozzák őket, a többit a görög és örmény szerzetesek. Jézus születésének helyén 14 ágú ezüstcsillag látható a következő felirattal: Hic de Virgine Maria Jesus Christus natus est (Itt született Jézus Krisztus Szűz Máriától). Egyesek szerint a 14-es szám a Máté Evangéliumában szereplő leszármazási tábla 4x14 generációjára emlékeztet. A falakat tűzálló függöny védi, hogy a buzgó zarándokok el ne hordják a barlang falát. Rajta apró lyukak, hogy megtapogatható legyen a barlang fala. A kápolnában még látjuk a jászol helyét (az eredetit Szent Ilona császárnő Rómába vitte, ahol a Santa Maria Maggiore-bazilikában három léc ma is látható). Később hasonló barlangokat látogatva megértjük, milyen is lehetett hajdanán a Megváltó születésének helye.
A Születés templomából a Szent Katalin templomba megyünk. Udvarán Szent Hyeronimus (Jeromos) szobrával. Itt élt egy barlangban a nagy egyháztanító, itt fordította latinra a Szentírást (Vulgata). Jó akusztikájú a barlang, így közös énekkel búcsúzunk a helytől. Benézünk az Ártatlanok Útja nevű barlangba, amelyben a Betlehemben meggyilkolt kisdedek emlékére felszentelt templom van, s indulunk vissza az autóbuszunk fele. Lelkesen ismételjük a marhaba varázsszót, s igyekszem csak kicsit félni a bennünket gyanúsan néző muzulmán férfiaktól.
Autóbuszunk a sivatag fele veszi útját. Naplemente előtt még igyekszünk megnézni a “Pásztorok mezejét”. Ásatási terület mutatja be, milyenek is voltak hajdanán a Betlehem környéki pásztorok barlangjai. Kimerítő magyarázat után kezdem megérteni azt, hogy a sivatagi népek hagyományos vendégszeretete szerint az egykoron utazó Józsefet és Máriát is valószínűleg ezekhez hasonló barlangba fogadták be. A nagy közös térből folyosóvájatok haladnak a sziklába, mellékbarlangokat képezve. Némelyikben állatokat tartottak, másokban élelmet, vagy épp alvóhelyként használták, lehetőséget teremtve a közösségi nagy térből való elvonulásra. Megelevenedik bennünk az evangéliumi történet, Egidiu atya felolvassa a megfelelő részeket, s utána engedélyt kapunk, hogy bejárhatjuk a barlangfolyosókat. Hosszú, élményekkel teli napunk után lelkesen fedezzük fel a barlangokat telefonjaink fényénél. Sivatagi portól koszosan kerülünk elő, inkább játszótérről hazatérő gyerekekre hasonlítunk, mintsem zarándokcsapatra. Még benézünk egy barlangból átalakított templomba, majd az ásatási területen levő modern és szép Pásztorok Templomába.
Elfáradt csapatunkat Christian atya egy kegytárgyüzletbe kíséri. Megkér, hogy itt vásároljunk, ezzel is segítsük a nehéz gazdasági helyzetben levő betlehemieket. Nézelődünk, elfogyasztjuk az ajándékba kapott kávét, s bár a kitett árakból 50 %-t engednek, a kasszánál még további 20-25 %-t alkuszunk le. Kasszabon nincs, elgondolkodom, hogy itt vajon mi alapján adóznak az árusok?
A visszaúton felszusszanunk, amikor átjutunk a betonfalon, az ellenőrzésen. Fáradtan érünk a Maison d’Abraham barátságos ebédlőjébe. Jól esik a hagymalevesből, gombáshúsból és sok-sok zöldségből álló vacsora.
Lefekvés előtt még összeül csoportunk, bemutatkozunk egymásnak, ki honnan jön, mivel foglalkozik. Közben furcsa zaj hallatszik kintről. Itthon tűzijátéknak hinném, ott inkább puskaropogásra tippelünk. Hosszú napunk után félálomban kerestük meg szobánkat, s a reggeli müezzin műsoráról ismét lemaradtunk (s majdnem a reggeliről is), annyira kimerített bennünket az első napunk sok-sok látnivalója.
|
