Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/103003
|
Ilyen nincs!!!
Ez a tegnap lezajlott msn beszélgetés, szintén blog fejezetre érdemes.
Viszont mielőtt belekezdenék még pár szó másról.
At előző bejegyzésben említett Tibi hál' istennek nem lépett kapcsolatba velem semmilyen módon és max. magában anyáz és átkozódik és nem futottam vele össze azóta!-ne is találkozzak vele soha többé!-
A másik hogy mégis lesz ált. sulis osztáyltalálkozó ma este. :) Egyfelől jó, másfelől nem annyira mert biztos sokan nem érnek rá. De remélem nem leszünk olyan kevesen.
Mondtam anyának hogy lesz és hogy adjon rá pénzt. Húzta a száját de nem a pénz miatt. Most mi baja? Az hogy az utolsó pillanatban derült ki? Utálja az ilyet, pedig semmi dolgom az este, akkor miért ne! Az anyaság szakmai átka és azé ahogy nagyanyám nevelte.
Na a tegnapi ügyre is rátérek végre. Szóval a pesti levelezőtársam Dani, akivel 3,5 éve levelezek közölte tegnap, hogy szerelmes belém. Tudtam én már ezt, mert június végén, mikor találkoztunk közölte, de azt mondta próbál majd elfelejteni. Hát nem sikerült. Este kb. 4 órát beszélgettünk erről msn-en. Közben jól fel is mérgeltük egymást. Visszautaztunk az időben, az ismeretségünk elejére, amikor én össze akartam jönni vele, de ő azt mondta ne csesszük el a barátságot. Aztán minden folyt a maga útján. Közben valahányszor találkoztunk valamelyikünk vagy mindkettőnk fejében ott motoszkált a gondolat: meg kéne tenni..... De sose tett egyikünk se semmit. Az ismeretségünk alatt minden pasimat meg akarta fúrni, állandóan lúzernek nevezte őket és versengett velük, amiből az jött ki hogy ő a jobb. Én ezen mindig bemérgesedtem, mert már idegesítő volt hallgatni a sok öntömjénezést, de a haragom mindig gyorsan elszállt. Nálam nem szempont hogy kinek volt több csaja és kinek nagyobb a farka... Engem, aki a nyeretlen kétévesekre bukik, és azt vallom, hogy mindegy mekkora van neki csak használni tudja, ezek a dolgok hidegen hagytak. Talán a mostani előtti pasimat fogadta el a legjobban, de tőle is féltett, mert 10 év volt köztünk és azt mondogatta hogy ha bánt ő agyonveri. Aztán mondta a haverja, hogy osszam el kettővel amiket Dani mond, meg a fele se komoly, én viszont éreztem benne valami őszintét a nagyzoláson túl.
A legilyesztőbb az egészben az, hogy nekem 2,5 éve, neki meg 2,75 éve van csaja. Tegnap majd' leestem a székről mikor elgondoltam, hogy végig engem szeretett és közben mást csókolt és mással feküdt le. És szinte az egész kapcsolata szenvedés volt neki. Én a mostani kapcsolatom alatt nem gondoltam rá mint pasira sose. Neki pedig feltett szándéka bebizonyítani, hogy nem a mostani csávóm mellett a helyem. A tegnapi beszélgetés nagy része erről szólt. Őszinte voltam vele, ugyanakkor kíméletlen és kegyetlen, de úgy gondoltam az igazságon nincs mit kozmetikázni. Felesleges lenne becsapnom. Megkérdezte miért nem tetszik mint pasi és jól sejtette hogy a kövérsége miatt is, meg mert olyan szélsőséges nézetei vannak.
Én a cingár csávókat szeretem és amióta ismerem ő fokozatosan csak hízott. Közölte hogy ez diszkrimináció, de az ég áldja meg! A vonzalmat mások iránt nem a tudatom generálja, hanem a szervezetem(központi idegrendszer vagy valami ilyen) és ha kissé bonyolult is úgy érzem ez a kettő egymástól független. A nézeteiről meg annyit hogy asszem elvárható hogy a párom ugyanazokat a nézeteket vallja mint én, legalább 70-80%-ban! Erre azt mondta hogy amióta hév vezetőnek tanul megkomolyodott és pszichikai tréningeket tartanak nekik, mert ehhez a munkához kell. Ha ez azt jelenti hogy visszanyerte a 3 évvel ezelőtti énjét, annak nagyon örülök. Majd hozzátette fogyott is 5 kg-t az elmúlt hónapban, mondtam, hogy ennek is örülök, de nem azért mert így majd jobban tetszik nekem, hanem mert eleve nagydarab ember és az izületeinek meg a szivének sem tesz jót hogy még 20-30kg-t cipel pluszban a normálishoz képest.
Vissza a párjainkhoz. A mostani csajával rém nehezen jöttek össze és főleg az első időkben sokat veszekedtek mindenen. Az ismeretségünk alatt volt másik csaja is, nem egy, azokkal semmi bajom nem volt, de ezzel a csajjal úgy érzem nem összeillők. Összecsiszolódtak, de úgy érzem olyanok mint egy érdekházasság, ahol sokmindent megbeszélés és kompromisszumok nélkül lenyelnek egymástól és mérgezik magukat vele. Szóval néha örülnék ha szakítanának, de nem magam miatt, hanem miattuk. Az én csávóm számára lúzer mert én vagyok az első csaja, de ha egyszer szeretem!
Tegnap este kitalálta hogy 2 hét múlva lejön és bebizonyítja hogy mégis őt szeretem= megcsókol, elcsábít... de ma letett az ötletről mert nem akarja széttúrni a kapcsolatomat. Mindenesetre lejön még az évben, kb karácsonykor. Az elszánt hősszerelmesből nyúl lett, ami nem is annyira baj, mert eddig is bepróbálkozott már és nem lett vége a barátságnak, részemről ezután se lesz.
Van egy másik ilyesztő dolog, nevezetesen mamám végig azt mondta hogy Dani addig nem nyugszik meg amíg meg nem kap, ha csak egy éjszakára is, azt mondta látta a nézésében, meg hogy különben nem utazna le hozzám Pestről.
Az ismeretségünk elején áradoztam róla és a legjobb barátnőm is megesküdött volna hogy szerelmes vagyok belé, de mióta megismerte a csaját, azóta romlik a helyzet, azóta szélsőségesedik. Néha olyan érzésem van, hogy ha én nem lennék akkor már rég valami alvilági izében lenne vagy dutyiban. Sokszor berágtam rá, mert nem írt, azt hittem már nem vagyok fontos neki. Ő ezeket rákente a tanulásra, munkára, de tegnap elmondta hogy azért nem írt több esetben hosszú ideig mert felerősödött benne az érzés hogy szeret és nem mert írni, tudta hogy "nem szabad" szerelmesnek lennije belém. Nem távkapcsolat párti, a barátságunkról már nem is szólva. Megkérdeztem tőle tegnap hogy sírt-e miattam, erre mondja hogy nem válaszol. Na a logika alapján az következik hogy igen, ez meg is írtam neki, erre már bevallotta. Olyan aranyos dolog tud lenni ha egy fiú sír egy lányért....
Éreztük hogy ez különleges viszony, több mint barátság és én erre azt találtam ki hogy akkor ő a fogadott bátyám, én meg az ő fogadott huga, mert a családtagjaihoz jobban kötődik az ember mint a barátaihoz, legalábbis szerintem.
Nem tudom összejövünk-e valaha és mi lesz ha nem jövünk össze, de rajtam nem múlik a kapcsolattartás.
Egy valamire jó volt a tegnapi hosszú beszélgetés, végre tudok rá úgy gondolni, mint 3 éve és nem félek tőle, és nem idegesít, hanem rendes embernek tartom. A barátnőjével, meg azzal akit szeret, pl.: velem, gáncstalan grál lovag, udvarias, szellemes, kellemes társaság, figyelmes.... csak kissé zizi és pasi és kissé nehezen érti meg a nőket. -Ez utóbbi is megérne egy pár fejezetet hogy én mit magyaráztam már neki a nőkről!-
kissé kusza és rekord hosszú ez a beírás, de nem baj.
|
