Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/103003
|
Albérlet egy kicsit másképp
Élünk itt a XXI.sz. elején szegény gazdagon, Csekonics módra és másban a szálkát is, magunkban a gerendát se.
Anyám három hete jött haza dolgozni (eddig pesten kereste a pénzt), de ez csak anyagilag jobb, különben meg testünk lelkünk nem kívánja, hogy együtt éljen a család, mert akkor azt hiszem hasonlítunk Nagybandó András Kocka utca 13. című számához. Kész kabaré ugyanis, hogy apám nekem szidja anyámat, tesóm nekem szidja apámat, anyám dettó. Én pedig apával simpfelem anyát és a testvéremet.
Azt hiszem jobb lesz tételesen leírni mindent, különben belezavarodok. Szóval kinek mi a baja:
1. Apám bajai:
- anyám csak költi a pénzt és nem gondol szorult helyzetünkre.
- anyám előbb gondol magára mint bárki másra (mindig vesz magának valamit mert "kell" alapon)
-anyám nem megy el másodállásba, nem csinál plusz munkát, holott kétszer volt munka nélkül, mindkétszer 1,5-2 évet és igencsak leterhelte a családi kasszát ezzel.
-anyám mindig csak parancsolgat, sose csinál semmit vagy mindent félbehagy.
Anyám bajai:
- apáddal nem lehet beszélni, sose szól semmit, mindig csak bevágja a durcát meg átmegy az anyjához (szomszéd lépcsőház) vagy elmegy kerékpározni, sosincs itthon (sokáig dolgozik)
-valahányszor pénzt kérek húzza a száját és olyan kelletlenül ad
-apád igénytelen, az se érdekli ha lefoszlik róla a ruha, pedig tanár, ki kell álljon a katedrára, hát nem igaz hogy nem veszi észre!
-apádra semmit se lehet rábízni, mindent rosszul, sután csinál. (nem húzogatja meg a ruhát mikor tereget, nem mossa ki a szivacsot mikor mosogat, rosszul mosogat...)
Tesóm bajai:
-anyáék állandóan csak veszekednek
-apa kelletlenül ad pénzt
-apa begyöpösödött és nem lát az orránál tovább, nem érti meg az ő és anya igényeit, nem halad a korral, csak szónokolni bír.
-apa gyenge ember akinek csak a szája nagy és lehet csicskáztatni
-apa nem versenyképes, nem tudná eladni magát ha nem az iskolában lenne hanem a versenyszférában.
Az én bajom meg az hogy anyám és tesóm itthon vannak. Anyám kritizál és ellenőriz, tesóm szintén kritizál és folyton kunyizik valamit.
Na most nézzük az én meglátásomat!
Anyám: Sokszor úgy érzem anyám tényleg nem gondolkodik és csak odáig jut el hogy kell/kéne v.mi. Mindenbe beleüti az orrát, okos akar lenni, de nem tud, mert nincs miből annak lenni. El tudja ugyan adni magát de kilóg a lóláb néha. Anyám tényleg lusta. Emlékszem mikor még kicsik voltunk és mama velünk lakott, akkor ő csinált mindent, nem anya, még velünk is ő foglalkozott többet. Aztán mikor elköltözött én és tesóm lettünk a házi cselédek akik mindent csináltak.-mára azért lepasszoltunk a feladtokból. /vagy senki se csinálja meg vagy apám vagy mi, nagynéha anya/- Apám hiányolja azt a tradicionális feleséget, aki őneki megfelelne, anyámnak meg elege van ebből a szerepből. Apa szerint anyut az anyja hátulról fűti és anya ezzel az emancipált, erős, független asszonyképpel amit mutat neki akar megfelelni.
Apám: talicskával hordja haza a pénzt, néha már azt várom mikor kap szívrohamot vagy valami efélét a túlterheléstől. Igénytelennek nem minden esetben mondanám, olyan puritán férfi jellem. Tény hogy csak puffog és nem nyitja ki a száját, anyám meg lusta gondolkodni és találgatni, hogy mi baja és ezer százalék, hogy féltékeny nagyanyámra, mert ő szótért velünk, míg anya nemigazán. Tény, hogy apám kissé ügyetlen, de hát férfi nézzük el neki. A pénznél meg azért fúj mert ő látja a családi költségvetést, ő tudja mekkora szarban vagyunk mégis próbál kedvezni nekünk, ami nem mindig lehetséges és magát sorolja leghátrább. Ezek után hiába ugatja hogy kevés a pénz, valahogy mégse olyan hihető, hiszen mindig tud adni.
Tesóm: csak fogja a be a száját, mert ő adna hálát az égnek ha ilyen stabil állása lenne mint apának van és a fizetéséről nem apa tehet, elő van írva központilag a bértáblában. Szerintem apa el bírná magát adni és ő legalább szereti a munkáját.
Élünk itt egy lakásban, mint egy albérletben, ha megszólalunk az kérés, kérdés, parancs, számonkérés, de sose beszélgetés, vagy ha mégis, akkor az szidás. Nem család ez már, talán sose volt az.
De kérdem én, ha ennyire különböznek minek vette el egyik a másikát? Hát nem látszott ez már akkor is?
|
