Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/103003
|
Mérgek
Az első méreg:
barátnőm rinyál nekem órán, hogy mi van már megint nem írsz, mert ő mindig ír.... anya is megmondta már: kis stréber. Az. Meg kell hagyni képes lenne megcsinálni, hogy nem adja ide az aznapi anyagot másolni. De a múltkor elégtételt vettem :) ő is olyan fáradt volt, hogy nem bírt jegyzetelni! :) Én figyeltem, ő meg olvasott. Na és akkor ki lazsál? Mert én legalább figyelek, ha nem is írok! És úgy csinál mintha ez olyan sűrűn fordulna velem elő! pedig csak évszakonként 2-3x, ami szerintem nem sok. és mibe kerül ideadni az anyagot, mikor még könnyen lehet hogy aznap visszakapja, vagy másnap! De el tudom képzelni, hogy hazafelé a buszon, hétfőn, mikor este fél kilenckor végzünk, még akkor is a füzeteit bújja!
Borzalom!
A második méreg:
Gabi és anya mindenbe beleszól. Most egyebek közt abba, hogy hogyna fessem ki magam. És jönnek a jobbnál jobb sminkek, de egyik se én vagyok! Aztán besértődnek ha közlöm, hogy nekem csak alapozó, rúzs, szemfesték és még max pirosító kell, a többit mellőzzük, mert a spiráltól nehéz a szemem(sok és hosszú szempillám van), a szemceruzától úgy nézek ki mint egy gülüszemű gyík, a szajkontúr meg felesleges, mert nekem van rendes szám, nem úgy mint egyeseknek! De természetesen ők mindig mindent rám akarnak tenni és ha tiltakozok jön a sértődés meg a sértegetés, hogy apám lánya vagyok, olyan hanyag, slampos, aki nem ad magára, ápolatlan... csak mert nem használok 3 féle pattanástalanítót meg 2 féle hajerősítő izét és stb...
Szóval szerintük nem vagyok képes még a szememet se kifesteni, még ehhez is béna vagyok! Igaz hogy Gabinak jó érzéke van a sminkeléshez, de akkor is! Ne akarja megmondani hogy hogyan nézzek ki, mi legyen a stílusom! Attól mert én nem sminkelem magam hétköznap még ember vagyok és nekem is van szépérzékem! Szóval ők a fő sztájlisztok és ha valami nem tetszik nekik rögtön, élesen megkritizálják és ha nem változtatok a kritika előírásai szerint, akkor napokig/hetekig/hónapokig vagy akár évek múlva is hallgathatom, hogy milyen slampos, ronda stb voltam x időpontban.
De hogy is várhatják hogy kinőjön belőlem valami, hogy oda fejlődjek ahová ők szeretnék, ha sose jó amit csinálok és sose hagynak érvényesülni?
A legjobb, hogy mikor besértődnek egy-egy nyomatékos, kissé gúnyos megjegyzésemre, hogy nem kell, akkor rögtön én vagyok a rossz és ne viselkedjek így, meg minden, de ők se viselkedjenek így, mert ők a dizájnolással és a megjegyzéseikkel legalább annyira megsértenek engem!
A pasim különben sem szereti, ha smink van rajtam, szóval nem vagy alig fogok sminkelni, ezt vegyék tudomásul! Főleg hogy én se nagyon csípem a sminket, mert mindig csak gond van vele!
És akkor még őt is fikázzák, hogy olyan lúzer, hogy csak engem bírt összeszedni(ez rám nézve is sértés) és hogy neki tényleg mindig mindegy, mert ő se ad magára (pasi! mit várnak tőle?) és hogy azért nem igényli rajtam a sminket mert rondán is jó vagyok neki, mert legalább vagyok! Ezt a marhaságot! Szóval smink nélkül nem szép az ember? De sminkben is lehet ronda! :P
A harmadik méreg:
erősen kapcsolódik az előzőhöz, csak ez nem smink hanem ruha. Anya ki nem állhatja hogy rengeteg sárga(bézs, krém, vanília és egyéb halvány sárga) és zöld ruhám van. Mert hogy a zöld sápaszt, a sárgák meg olyan seszínűek. És hogy egyhangú a ruhatáram, fel kéne frissíteni, legalábbis színben. És akkor a boltban olyan darabokat mutat nekem és tukmálna rám, de nem minden esetben hagyom, ami nekem nem tetszik. Aztán jön a szöveg, hogy sose hallgatsz rám, pedig én jobban tudom.....
Az ominózus eset egy fekete, téli, szövetkabáról szól, amit 3 éve vettünk. Az eladó is rámk tukmálta és akkor a bő volt a divat, jó ára is volt, tetszett is, bár írhakabátot akartam, de az túl drága volt és anya már nem volt hajlandó járkálni velem, a finnyás kislányával. Szóval megvettük a kabátot. Először tetszett, aztán egyszer az akkori pasim egyik barátja látott minket és nem sokkal késöbb a pasim elmesélte hogy a srác kövérnek hitt a kabátban és csodálkozott mért kezdett a pasim velem, ő pedig felvilágosította a srácot hogy nem vagyok kövér. Na puff. Itt valami gáz van, gondoltam. Nézegettem a kabátot és megláttam benne ezt a cimkét: 46. Mégegy puff! Nekem rossz esetben is max. 40-es ruha kell, tehát ez minimum 3 számmal nagyobb. Puff. Azóta nem nagyon hordom, ráfogom hogy meleg van hozzá, meg nem akarom elhasználni.... csak kivételes alkalmakkor veszem fel, de akkor is úgy hogy a derekamon összekulcsolom a kezem.
Mostanság gondoltam rá, hogy átszabatom. Jövőhéten el is viszem a varrónőhöz itt a közelben. Csak mi lesz ha anya megtudja! Tajtékozni fog, hogy akkor miért engedtem megvenni! Hát azért drága jó édes anyám, mert te nem akartál már mászkálni és mert nem akartam hallgatni, hogy milyen izé vagyok, hogy nekem semmi se tetszik!
(ebben valóban hasonlítok apámra, de ha magamnak vásárolok és nem ő nekem velem, akkor ez nem történik meg. Múlt karácsonykor a nagyitól kapott pénzen vettem magamnak egy felsőt, hát az is le lett fikázva... no komment!)
Nem öltöztetős baba vagyok fogjátok már fel!
|
