Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/45006
|
életem értelme
Sok ember van akit nagyon szeretek, és akiben feltétel nélkül megbízok, és ragaszkodok hozzájuk.
És ha ezekkel az emberekkel valami baj, rossz történne, biztos, hogy ők lennének az elsők, és mindent megtennék, hogy segítsek nekik/rajtuk..
Ezzel biztos nem csak én vagyok így...hiszen melyik az az ember aki nem segítene a baraátján, a családtagján, vagy bárkin aki fontos neki?!
Számomra ez jelenti azt a bizonyos kapcsot, ami köztünk van, hogy a bajban egymás mellé állunk, és a másikat támogatjuk.
Viszont van egy ember, aki ezt nem tette meg.
A legnagyobb rosszban szart a fejemre, és hirtelen nem tudta ki vagyok!!!
Elteltek hónapok......mikor elkezdődött az iskola, hát miért is ne, összefutottam vele. Nem vettem tudomást róla, nem csak az fájt, hogy le se tojt, hanem az, hogy MIATTA történt meg az ami.
Ő akkor tudomást vett rólam, olyannyira, hogy nem is hagyott békét....és kiderült, hogy én voltam a hunyó, mert én zavartam el, és én használtam olyan kifejezéseket, hogy nemhogy elment, de szabályosan elmenekült...tudom, hogy akkor egy kibírhatatlan ember voltam, tudom!!
A barátaim se azért voltak velem, mert olyan kis kedves voltam, hanem azért hogy lelket öntsenek belém.
Eltelt ennyi idő, és a sors újra összerakott minket..nem éreztem azt, hogy elhagytuk volna egymást, olyan volt, mintha sosem váltunk volna el...
Nehéz, nagyon nehéz veled beszélni, rád nézni, a közeledben lenni, hiszen olyan emlékek kötnek hozzád, ami máshoz nem...csodálatos emlékek, szörnyű időszakok...azt motyogtad, hogy sajnálod, és ha rajtad múlt volna, akkor...nem, nem akartam, hogy befejezd!!
Nem rajtad múlt, ez az én dötésem volt, kettőnkért.
Ennek így kellett lennie...sajnálod??? Nincs mit sajnálnod, senki nem kényszerített, hogy ezt tegyed, ill. ne tegyed.
Sajnálni maximum egyetlen dolgot sajnálhatsz:
Hogy MOST nem vagyunk együtt...nem, nem úgy, hanem rendesen...
Nemtudom, nemtudom, tényleg, veled kapcsolatban semmit nem tudok!!
Csak azt, hogy szeretlek, de nagyon, és akkor is szerettelek, és mióta csak megismertelek, szeretlek.....és tudod mi a legszörnyűbb???
HOgy tudom nagyon jól, hogy TE is szeretsz.....méghozzá nagyon...talán jobban is, mint én...hiába mondják, hogy dehogy, mert te ilyen vagy meg olyan vagy, meg mittomén, ugyan honnan tudnák ezek az emberek, hogy milyen vagy valójában???
Amikor velem vagy???
Amikor együtt vagyunk???
vagyunk.....voltunk....leszünk????
Ezt csak Isten tudná megmondani....akármi is lesz, állok elébe, akárhogy is lesz, belenyugszom, és akárkivel lesz, és nem veled, úgy esküszöm, többet ki nem ejtem a számon a neved...még akkor se, ha belehalok...
|
