Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/45006
|
2007-11-22
Mindent elrontottál...mindent tönkretettél...mindent, amit szerettél volna, ami a tied lehetett volna, azt te mind eldobtad magadtól.
Ömlene belőlem a szó, annyi mindent mondanék, de rájöttem, hogy felesleges...nincs értelme itt már a szavaknak, sem a tetteknek. Nincs értelme itt már semminek.
Elhiszem neked, hogy amiket mondtál, azok igazak voltak, hogy MOST nem hazudtál, elhiszem, hogy úgy szeretted volna, ahogy mondod, de azt nem hiszem, hogy nem tudtál volna tenni semmit se.
Mindegy...ennek nem lett volna értelme. Ennyi mindent nem tudok benyelni, se elfelejteni.
De te nem is akartad, hogy elfelejtsem.
Azt sem akartad, hogy jó legyen, hogy nekünk legyen jó.
Csak azt hitted, hogy akarod.
Tanultunk ebből is. Az élet állandóan tanít. Nem, nem a Jóisten, ő csak szivat, ha kell ha nem.
Jó lett volna, ha megmaradhat az a hangulat köztünk, ami a kezdetektől volt. Mondjuk tudtam, hogy ezek után, már semmi sem lesz ugyanolyan. Csak reménykedtem. Mint, ahogyan abban is reménykedtem, hogy elmúlik belőlem az a szomorúság, ami miattad került belém. Kérdezted 100×, hogy mi a baj, szomorú vagyok? Mire én mindig azt válaszoltam, hogy nem. Pedig dehogynem..szomorú voltam, mert tudtam, hogy bennem van még a tüske, a fájdalom, hogy máshol voltál, mikor velem kellett volna lenned, mikor más számíthatott rád, mikor én szerettem volna rád számítani. Azt mondtad, hogy értem tűzbe mennél. Nos, én ezt nem kértem, csak anynit, hogy legyél őszinte, és állj ki mellettem. Egyiket se tetted meg, hazudtál, és elfordultál. És most is elfordulsz, mikor újra szeretnéd kezdeni. Így nem fog menni. Vagyis nem ment volna....
De hát mit tépem itt a számat, hiszen ez csak egy vicc volt..egy poén, egy trükkös próba...én hülye meg nem vettem észre. Illetve igen, de nem akartam hogy tudatosuljon bennem.
Mindegy, most már nem számít, úgyse.......
|
