Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/45006
|
dióhéjban:o)
Egyszerűen megjegyezni kívánom.
Hogy mit?
Azt, hogy vannak még ilyen "emberek". Ilyenek, akik abban lelik gyönyörüket, hogy más emberre, mint valami parazita, rátelepszik, és rajta élősködik. Hogy azon élvezkednek, például itt, hogy mindenféle-fajta tevét csinálnak CSAK AZÉRT, hogy másoknak irogassanak mindenféle mocskot. És semmi máséert, csak azért, mert nem tudják belátni, egyszerüen képtelenek felfogni azzal a torz agyukkal, hogy bezony vannak náluk különb emberek, akiknek szinte csak csettinteni kell, és megvan mindenük: Ugyanúgy megvan a boldogságuk, mint a jólétük. Csak azért, mert ők valahonnan a föld közepéből jönnek, és mindenért meg kellett izzadniuk. És mégis ugyanott tartanak, mint az, aki esetleg nem dolgozta magát halálra, és mégis boldogak..vagy boldogabbak:o)).
Ez fáj nekik. Hogy mások is lehetnek boldogak. Én elhiszem, hogy fáj az egy ÁTLAGOSnak, mikor felteszi azt a kérdést magában, hogy ugyanmár, dolgozok, mint a félőrült, mindent megteszek egy falatnyi boldogságért, hogy ebben az átkozott életben legalább nyugdíjasan legyen egy kis békém, és nyugtom, és miért nem engem ér utol a szerencse, miért olyanok mellé áll, akinek megvan mindenük, hát nem elég az nekik?????
Hát, kérlekszépen nem. Ugyanis vannak olyan emberek, akik néha-néha szerencsések, mert véletlen ötösük lesz a lottón, vagy találnak egy bukszát, ami jól megvan tömve, vagy kötnek egy szuperjó üzletet, vagy megnyernek egy pert, vagy ilyesmi. Ők örüljenek a bucijuknak. DE!
Vannak azok az emberek, akik alapvetően szerencsések, mert őket Isten, vagy Fortuna, vagy kinek mi tetszik a kegyeibe fogadta, így több szerencséjük lesz az életben. Természetesen az elég unalmas lenne, ha mindig mindenkivel csupa csuda jó történne, akkor nem is lenne értelme létezni(bár halkan megsúgom, hogy küzdés, és törtetés nélkül is nagyonis szép lehet a világ), így ezeket az embereket is éri szomorúság, méreg, idegesség..stb, mégis mindenből jól jönnek ki...szerencsésen.
És ilyen vagyok én is.
Ha tetszik annak a nyomorult agyadnak, ha nem, én bizony boldog vagyok, vidám, és iszonyat szerencsés.
Hogy miért?
Mert ugyan melyik majdnem-22 évesnek van ennyi mindene, mint nekem, és úgy, hogy boldog is vele?!
Én nem sokról tudok:o))).
De nem csak 22, még 52 éves kor körűl sem sok embernek van ilyen élete...és ez piszkálja néhány embernek a csőrét: Hogy nem elég, hogy fiatal is vagyok, meg ráadásul sokan is szeretnek, de van lakásom, kocsim, rengeteg barátom, egy összetartó családom, és elégedett vagyok magammal, és a körülöttem lévőkkel...Csak azt szánom, aki erre irigykedik...mert az ilyen embert csak szánni lehet, aki nem elégedett a sorsával, és más boldogsága után vágyakozik...az nem csak szánalmas, de undorító, és ocsmány is, és nem maradt más öröme az életben, az EGÉSZ UNALMAS ÉLETÉBEN, mint gyártani a tevéket, amikkel majd jól oda lehet mondani az illetőnek, no persze csak álarccal, merthát úgy az igazi, ugyebár:P.
Mindenesetre álarc ide, vagy oda, tudom, hogy ki vagy, és elég szánalmas, hogy még mindig nem tudsz napirendre térni fölöttem...vagy az fölött, hogy rájöttem milyen is valójában. Vagy ez idegesít??
Na látod azt elhiszem. De benyelhetnéd, hogy ez nem fog megváltozni, és kész. :o))
Hihi
|
