Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/142863
|
2005. május 9.
„… Boldogság… ? A színe bizonyára a tavasz zöldje, amit nem tudok jól leírni, amíg meg nem pillantok egy kövön sütkérező fiatal gyíkocskát. Ez a pompás szín, a gyík bőrének ragyogó zöldje ismétlődik minden új levélen. „Az erő, amely a zöld kanócon keresztül életre robbantja a virágot…”, írja valahol Dylan Thomas. Finoman süti a nap a bőrömet, ahogy a kertben dolgozom – a saját testemben is érzem a „zöld kanócot”. Hullámokban gyűlik bennem az energia. A napfény játékát figyelem a leveleken. A lágy szellő olyan jólesik, hogy ki akarom mondani hangosan: „zefír”. Talán ezt a gondolattalan egyszerűséget lehet boldogságnak nevezni.”
„… Crivelli (1435?-1495) Angyali üdvözletén a Szűz van a fókuszban, akinek kezeit és széles homlokát gyönyörűen világítja meg az égből érkező fénysugár. Az ajtón kívül, kívül a fókuszon: alma és tök. A Szűz feje fölött a polcon hat fehér tésztástál, egy sajttartó, egy üveg olívaolaj – extra vergine, kétségtelenül – és egy gyertyatartó, az emeleti ablakban fakalitkában kismadár, a kőkorláton keleti szőnyeg, rajta cserepes virág. Itt otthon érezné magát bárki. Olaszország templomaiban letérdelnek az asszonyok egy gyors imára, hogy hűsöljenek egy kicsit. Mellettük a freskón vízmosásba csúszik a ló, létráról zuhan le a kőműves, összedől a kőfal a szerzetes alatt, a kis Jézus pont úgy néz ki, mint a szomszéd kisbabája, csúnya ráncos bambino, még megfojtja azt a kismadarat, vagy ott van Szent Jeromos az oroszlánnal, de látszik a törölközője is, meg a jegyzetei az asztalon, meg a kiscicája. Az én házam, a te házad”
„…A művészellátóban megtapogatom a pasztellkrétákat. Muszáj vennem a pompás papírból. Most még erősebben jelentkeznek bennem, amit Orvietoban kezdtem érezni: igenis lerajzolom a nyíló mezei orchideák örömét, az upupa, vagyis búbos banka hetykeségét, ahogy reggelente elfoglalja a helyét a mogyorófán a bársonyos zöld hegyek hullámait, ahogyan a dolgozószobám ablakából látom őket. Mélyen magamba szívtam már ezeket a képeket. Ha a művészet levegőjét is ilyen mélyen be tudom szívni, talán sikerül megfestenem az ablakunk alatt csivitelő madarak hajnali eksztázisát.
Mindig nagyon érdekelt a természet, és az alkotás ösztönének találkozási pontja. Én a szavak médiumában mozgok otthonosan. De hogy húzzam be a falon át a házba a nedves olasz jázmin illatát? Kifolyik-e a tollamból, bele tudom-e verni a számítógépbe?”
/ részletek Frances Mayes: Édes élet Itáliában c. könyvéből /
|
