Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/142863
|
2005. június 10.
A bolha…
Bolha ami nem csíp… Szeretem a bolhapiacot. Itthon is, külföldön is. Ragadnak rám a tárgyak, kacatok. Ma már azért tudatosabb vagyok, ellenállok, kifejlesztettem egy védekező rendszert, ami működésbe lép, ha megingok. Kérdések, válaszok, mérlegelés, vagy csak egy egyszerű legyintés: - ááá - és már tovább lépek.
A bolhapiacnak hangulata van, a Petőfi Csarnokban mindenfélét látni, réz csaptelep, bélyegek, porcelánok, néhol egy mackó, kinőtt ruhák, erdélyi szőttesek, A külföldi bolhán megjelenik a közelmúlt is, elunják , túladnak a tavalyi holmin. Így lesz egy ruhadarabnak „története”. Milyen jó, ha tovább hordható egy röpke divathóbortnál!
Arab férfival alkudozom egy ezüstszínű kanna felett, valahol Németországban. Mosolygunk, megegyezünk, birtokomban van a kecses kancsó! Azóta társai is vannak már, le is álltam a gyűjtésével, négy darab bőven elég, nem is tudnám hová tenni. Parfümös üveg gumilabdával, finom selyembojttal…
De jó lehet ebből pumpálni az Eau de Cologne-t! Porcelánfejű babák – sosem vonzottak – a szép porceláncsészék igen. Egy zamatos teát kortyolgatni leheletvékony virágmintás csészéből, a gyógyteát pedig robosztus falusi cserépbögréből. Régóta szeretnék egy olyan faragott mintás nyomófát, amivel a német spekulazius süteményt készítik karácsonykor.
A konyhám rézakasztói egy kis bajor falusi bolháról valók, ott még két akvarellblokkot vettem a lányaimnak, nem is tudom használtak-e belőle egy-két lapnál többet?
Berlinben vidám festett fabetűk váltak társaimmá, meg egy tortalapát.
Csak nézelődni is jó. Szép ékszerek, csipkék, hímzett estélyi táskák. Szeretem ami régi. Ódon lámpa, vagy egy halom lenvászon terítő. Gyönyörű kelim szőnyegek, gyerekjátékok.
Van olyan árus, aki nem viszi haza az eladatlan portékát. Vége a vásárnak, öntik a szemetesbe a megmaradt kacatot. Üvegtörmelékek közt kaparászom két románul beszélő cigányasszonnyal, a kezembe egy kovácsoltvas gyertyakoppantó simul… Volt szívük kidobni! És egy kedves tejkiöntő, olyan praktikus NDK-s.
Mert már ez is történelem, múlt, régiség…
|
