Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/142863
|
2005. június 19.
Búcsú a jövőbe - időutazás
- Meglepetés. - mondja a lányom, és titokzatosan mosolyog. - El kell jönnöd. - Ennyit tudok az egészről, kíváncsivá tesz, mivel búcsúznak az általános iskolától a gyerekek? És miért vagyok fontos én? Rohanunk a zeneiskolai évzáróról a "kitudjami?" felé, és egyszercsak vége a rohanásnak, megérkezünk, minden lelassul. Ismerős, és ismeretlen arcok, gyors sziák, merre menjek, kérdések után bebújok a tornaterem előtt felállított katonai sátorba. A fal mellett padok, vetítés folyik bent, egy kedves összeállítás a nyolc év terméséből. Assisi Szent Ferenc élete, Egri csillagok, Isten rabjai, görög dráma, Nóti kabaré, a Maszat által emlegetett Bothmer-gyakorlatok, diákolimpia igazi görög versenyszámokkal, csak ülök és nézem a vásznat. A meglepetés a tornacsarnokban vár, legyek türelemmel, egyesével szabad bemenni, nyugodtan várok hát, nem unatkozom, figyelem a filmet. A szemem előtt nőttek nagyra, a legtöbbjüket négy éves kora óta ismerem, tudom mikor van a szülinapjuk, mi a kedvenc ételük... néhányukat pár éve nem láttam, nagyon megnőttek. Lassan sorra kerülök én is, a szemem elé selyemkendőt kötnek, semmit nem láthatok! Egy kedves angyalka fog vezetni a titokzatos úton, rá kell bízzam magam, mély levegő, nyílik az ajtó, a kezem megfogja az angyalkám, és benn vagyok a titok kellős közepében! Néhány lépés után megállj jelzést kapok, s körülöttem három hangocska, hol közel, hol távol szól: a Csongor és Tündéből kapom első útravalómat. Tovább vezet láthatatlan kísérőm, újabb bölcsességekkel gazdagodom utamon, fiúk, lányok, lélekkel mondják az idézeteket, és játékosan is, hiszen az orromnál fogva vezetnek, lehetne itt akár fogkrémes kilincs, vagy keresztben egy kötél... de nem, itt minden olyan, mintha testem nem lenne, csak lebegnék, tájékozódó képességem rég elhagyott, megyek állomásról állomásra, és gyönyörködöm a fiatal hangok sokszínűségében. Valahol arra bíztatnak, olvassak sok verset, akár idegen nyelven is, később jó és rossz tulajdonságaim képességeim használatáról okosodom. Egy helyen a Yesterday szól, a kedves hangok magyarul tolmácsolják. Illatokat is érzek, citromfű illatú vizpermet röppen a hajamra, aztán egy lépcsőfokra lépek, és az ég és föld közötti verseket hallgatom. A növő zajból tudom, hogy barangolásom véget ér hamarosan, titokzatos angyalkám kiad engem a kapun, kinn zaj,beszédfoszlányok, és a film hangjai fogadnak, olyan vagyok most, mint Szindbád, az álomutazásaival, nehéz visszazökkeni a földi világba. Mi volt ez? Álomutazás, embriólét, egy elegáns tréfa? Nem tudom. De a kendőt leoldva érzem, hogy a szemem nedves. És nem csak az enyém. Minden kilépőé. Valamit tudnak ezek a gyerekek rólunk...
|
