Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/142863
|
2005. július 26.
Utcák, boltok
Folytatom naplómat, de muszáj megállnom magyarázkodni. A következőkben nem a szokványos látnivalókról lesz szó, ezeket már láttam máskor, szentelek majd ennek is egy fejezetet később.
Minden napot bőséges reggelivel indítunk, kávé, kakaó, péksütemény, lekvár. Egy-egy zsömlét a hátizsákba is teszünk, és ásványvizet. Este, ha hazaérünk eszünk majd meleget. Addig elvagyunk egy szendviccsel, almával, vagy kávéval. Utunk a városba vezet, két tini lánnyal kötelező program a kirakatnézés, esetleg vásárlás. Jó tempóban haladunk az utcákon, a házak mind szépek, málladozó vakolat nincs. Nincs pláza nő sem, viszont sok extravagáns fazon feltűnik. Azt kell mondjam, ha mindenki különleges külsőt ölt, már nem is annyira érdekes az egész… Sok a török bolt, élelmiszereket, zöldséget, fűszereket árulnak, van rózsalekvár is. A kínai élelmiszerboltban istállószag fogad, nem tudom minek van ilyen szaga, ha a kínai kaja amúgy tökjó. :-) Lehet, hogy fecskefészek? :-) Afrikai kézműves tárgyakat látok egy boltban, és keleties lámpásokat, füstölőket, kelméket. Pár házzal odébb megállt az idő, múlt század eleji berendezés, levendulazsákok, csipkék, kalapdobozok, kék-fehér csíkos tapéta a falon. A boltban korhű ruhák öregnek, fiatalnak, méregdrágán. Az eladó egy férfi, hózentróger, pantalló, kamásnis cipő, haja lenyalva, a díszlethez öltözött, és várja a vevőket. Igazából nem is tudom kit vár, mert alig hiszem, hogy sok vásárlója akad. Talán valami szűk sznob réteg jár ilyen ruhákban? /Később látok ilyet is, de ekkor még nem/. Vagy filmhez, színdarabhoz kell ilyesmi? Bekeveredünk egy piacra, rozskenyerek halomban, egy asztalon malomkeréknyi ementáli, egy vékony szelet is 25 deka belőle. Idős olasz kínál kávét hangosan, sokan állnak sorba, mert nagyon akkurátusan végzi a munkáját. Tejet gőzöl, habot porcióz, kakaót hint. Olaszul rendelek tőle café macchiatót, és forró csokit. Ezt díjazza, bár több nem telik tőlem, mégis kitüntető figyelemmel kever-kavar. A kávé remek, új erőt ad. A sok bolt, illatok, képek, kavarognak a fejemben. Az ilyen városi séták alkalmával az ember bekukkant a hétköznapokba, bár kívülálló marad.
Egy pusztulónak látszó házba fészkelték magukat a fiatal művészek. A lépcsőház falán nincs egy pötty hely sem, graffitik, újságtapéta fed mindent. Bevallom, kissé be vagyok tojva, a lépcsőn mezítlábas alak csattog lefelé, a lépcsőfordulókban üres üvegek garmadája… remélem nem egy narkóstanyán kötünk ki! :-O Az első emeleten alternatív mozi van, a másodikon műterem. Besétálunk, az ajtón konzervdoboz, az ifjú ebbe gyűjti az adományokat. Világos, napos, hatalmas tér, bevásárlókocsiból átalakított számítógépasztal mellett ül egy srác, festékpöttyös pólóban. Ránk se néz, megszokta, hogy ő a látványosság. A lépcsőházból lenézek a belső udvarra, ott szobrászjelöltek dolgoznak mindenféle vasakkal, két ember magas betűk szintén vasból, szanaszét a gazban, és egy jurta fűzkerítéssel körbevéve. Hát ez egy vegyes felvágott, van itt minden a művészet nevében! A legfelső emeleten kiállítást találunk értelmi sérültek munkáiból. Festményeket, szobrokat látunk, képeslap is kapható. Lenyűgöző, milyen ügyesen, merészen bánnak a színekkel, az agyaggal. Vannak vidám figurák, torzók, és ijesztő arcok is. Biztosan jó terápia a félelmeket kidolgozni magukból, átgyúrni az agyagba, rákenni a vászonra. Rengeteg lehetőséget kapnak az itteni sérültek arra, hogy kipróbálják magukat. Színházuk van, művészkedhetnek, hírnevet szereznek. Az érdeklődés feléjük fordul, megcsillogtathatják azt az oldalukat, amit egyébként kevesen ismernének meg: az alkotót. Ez önbizalmat ad.
Későre jár, hazafelé indulunk, otthon zöldség curryt eszünk rizzsel, kaliforniai vörösbort iszunk mellé, gondolatban koccintok az Ötyével. Aztán irány az ágy: ki tudja mit hoz a holnap… :-)
|
