Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/120568
|
2005. szeptember 30.
Ma írtunk földrajzból. Tegnap tanultam rá egy csomót.... Két hibát simán találtam. :P Na mindegy.
Ja, és kaptam egy ötöst számtechbőőőől! :D (Az egyik osztálytársam bedörömbölt a számtech termen -merthogy soha nem enged be minket becsöngetéskor, csak rá tíz perccel kábé-, és hozzátette, hogy ,,engedj be!". Úgyhogy beengedett minket, és kiosztotta a dolgozatokat. Jó, mondjuk a tanár nem valami szigorú, mert 16 pontos dolgozatot írtunk, és akinek 15-16 pontja lett, annak ötös, az alatt 4-es. :D
Volt egy olyan kérdés, hogy mi van a gépben. Van benne sok csavar, drótok, meg valami propeller vagy ventillátor vagy mi, meg mindenféle biz-baz. :D
Nah, és még én kerültem be a haladóba. :D
De most évelején szóltam a tanárnak, hogy átmegyek a kezdőkhöz, mert nem akarok a sok fiúval lenni. Sok hülye. Meg barinőm is ott volt. :P
Szóval szerencsére én javítottam barinőm dogáját, ő meg az enyémet, úgyhogy tádááámmm, mindkettőnknek ötös lett. :D
Hogy hogy mi van egy gépben.... Honnan tudjam? Volt ott egy szétszerelt gép, dehát drótokon és csavarokon kívűl nem láttam mást. És miért nem fogadta el a csavarokat? :D Csavarok nélkül szétesik a gép, úgyhogy.... Ezt még ő is elismerte, amikor mondtam neki. Legyen már tisztában a dolgokkal. :D
Ma volt ültetés, és elültettek barinőm mellől. Ráadásul oda a tanár orra elé, két fiú közé. :(
Aztán mondta a tanár, hogy még meghalgatja az óhajokat, aki szeretne máshová ülni, és akinek azt meg is engedi. Barinőm meg is kérdezte, hogy nem ülhetek -e mellé, mire az a p*csafej tanár elkezdte hajtogatni a nem szót és annak rokonértelmű szavait. És a se*gnyalói rögtön ,,jaaaaaaaaaaaaaaj, perszé"-zni kezdtek. Nem is szoktunk beszélgetni az óráin, nehogy oka legyen elültetni minket egymás mellől. Azt hittem, lerúgom a fejüket. Nem igaz már, hogy ilyen hülyék az osztálytársaim. Vagyis csak a fiúk, azok kábé tíz éves szinten vannak. De tényleg. :P
Tanítás után barinőmmel elmentünk a parkba hintázni, aztán egyre több anyuka jött a két éves gyerekével, úgyhogy megint mentünk egy kört a busszal.
Aztán reménykedve, hogy már elmentek, visszamentünk, már csak két anyuka volt és három gyerek. Két ötéves kisfiú és egy kisebb kislány.
És barinőmmel éppen álltunk -mert ülve már uncsi- azon a rugós hintán, és odajött hozzám az egyik kisfiú, és elémnyomta a tenyerét. Sok bogarászás után végre megláttam, mit kell nézzek, egy miniatűr tűt, amit a bőre alá tűzött. ( Hű, ilyent én is tudok varrás közben, úgyhogy inkább nem is varrok. Az amúgyis a nagyik dolga. :)) )
Én: Hű, de ügyes vagy!
Ő: Az ujjamba is be tudom.
Én: Hűha, és nem fáj?
Ő: Nem, csak néha.
Én: Aha, milyen bátor vagy.... (:D)
Barinőm: Júj, nagyon ügyes vagy! (Aztán odasúgta nekem, hogy mondjak valamit.)
Én: Egyszer én is csináltam ilyet, és nagyon sírtam, annyira fájt!
Barinőm: Én is sírtam.
Ő: Nagyon mélyen nem szabad szúrni -mondta anyukám, mert ő is kipróbálta-, mert itt már nagyon fáj, és akkor kórházba kell menni, és adnak szurit....
(Ezt a kórházas-szuris dolgot az anyukájától tanulta?)
Én: Aha, akkor értem már, hol szúrtam el. Hogy hívnak?
Ő: Dávid
Én: És hány éves vagy?
Fél perces szünet. Mintha nem is hallotta volna. Aztán úgy nézett rám, mint egy nem is tudom, mire. Nem tudtam, melyik szemébe kell nézni, mert kicsit furán álltak a szemei, de a fél perc alatt végülis rájöttem. Amelyik engem néz, abba, mert a másik messze elnézett mellettem. :P)
Én: Hány éves vagy?
Ő: Öt.
(Mi legalább nyolcnak néztük. Milyen érett, milyen bátor fiatalember. :D)
Aztán elment a haverjához, aki éppen a kislányt kötözte oda a hinta csövéhez. Biztos szadósat játszottak.)
Aztán nekünk is mennünk kellett. Miközben pakolásztuk magunkra a tíz tonnás dolgokat, addig a kisfiú azt kiabálta a hintánál, hogy ,,szerelmes vagyok belétek!". Kérdeztem barinőmtől, hogy ,,ezt nekünk mondta?:D" ,,Mit?" ,,Hát hogy szerelmes belénk.:D" ,,Dehogyis, jól vagy?:D" Mivel nem nézett ránk, gondoltam, biztos nem nekünk mondta, de akkor kinek? Az anyukáknak biztos nem, mert abból egy a sajátja lehetett, a kislánynak sem, mert hozzá nem lehet többesszámban beszélni.... Na mindegy.
Aztán mentünk a minikapu felé, és a kisfiú felénkfordult, és mondta, hogy: ,,szerelmes vagyok belétek, és ha kell, meg is csókollak....!" Aha, ez egy értelmes mondat volt. :D
Én: Én is szeretlek!
Barinőm: Majd hívj fel!
Én: Majd legközelebb add meg a számodat!
Ennyi. Hát nem romantikus? :DD
Szerintem is. Tudom, hogy most irigy vagy, de kemény az élet.... :DD
|
