Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/259143
|
2006-07-06
Jéé innen is tudok írni! :)
Nos ma szép napunk van itt is! Kinéztem az ablakon nagy a forgalom, süt a nap, sok a paraszt! :D Azon kívűl, nagyon nagyon nagyon SZERETEM A Cicámat!!! Szívem majd ki gyullad, és lángol össze meg vissza... Szóval gondolom mindenki érezte már... Uhh holnap korai kelés leszen, hajnali 3kor kelek szal ma hamar kell aludni. Na most csak röviden ennyi! Jah ezt olvassátok el, nem tudom ki hogy van vele de nekem nagyon tetszik ez is meg a kép is! :)
Pápuszi!
Történetünk kezdődik egy májusi éjszakán, mikor megismerkedett egymással egy fiú és egy lány. Moziból igyekeztek haza éppen, már átölelkezve és kéz a kézben. Elmúlt egy év, mint a pillanat, gyakran adtak egymásnak forró csókokat. A lány a fiút nem vette komolyan, ezért a fiú szívében örök félelem van. Attól fél, hogy elveszti a lányt, kit úgy kíván, s a szíve, hogy imád. Beteljesült a sorsa egy ködös délután, mikor mást ölelgetett az a szép lány. Az egész teste lángolt, s az arca piroslott. Odament a lányhoz, vígan köszöntötte, senki sem tudta, ez az utolsó beszéde. Mikor hazaért, lerogyott a székre, egy lapot vett elő, s ezt írni kezdte:
„Azt hittem szerettél egyetlen virágom,
te voltál mindenem ezen a világon.
De te már nem vagy, könnyen másé lettél.
Szerencsétlen vagyok, s az ilyen minek él?
Meghalok inkább, mert nem bírom már,
A két ölelő karod más fiúra vár.
Búcsúzom tőled az Isten áldjon meg.
Te e világon maradsz, én elmegyek.
Az én szívem téged soha nem feledett.
Gondolj rám néha, ki téged szeretett.
Szeretlek most is, bár nem sokáig élek,
Mire olvasod ezt, nem lesz bennem lélek!”
Mikor ezt leírta, borítékba tette, örült a mának, s a múltat feledte. Boldogan ment a sírba, a halálba, pedig tudta, hogy nem jön vissza. A fiú egész közel ment a folyópartra, s belevetette magát a zúgó habokba. Megkapta a lány a fájdalmas levelet, s hullajtott érte fájó könnyeket. Elment a partra, a könnye csorgott. Felidézte magában a sok szép csókot. Átgondolta a régi szép időket, mikor a szíve egy fiúért égett. Nem tétovázott, a folyóba ugrott, s a lelke a mennybe szállt. Történetünk véget ért egy ködös májusi éjszakán, hol a sírban egymásé lett egy fiú és egy lány...
Ui: A kép egyértelműleg Cicámnak szól!
És meg egy dolog!
Egy este, amikor anya a vacsorát főzte, 11 éves fia megjelent a
konyhaajtóban kezében egy cédulával. Furcsa, hivatalos arckifejezéssel
nyújtotta át a cédulát az anyjának, aki megtörölte kezét a kötényében
és elkezdte olvasni azt:
- a virágágyás kigyomlálásáért: 500 Ft
- a szobám rendberakásáért: 1000 Ft
- mert elmentem tejért: 100 ft
- mert 3 délutánon át vigyáztam a kishúgomra: 1500 Ft
- mert kétszer ötöst kaptam az iskolában: 1000 Ft
- mert mindennap kiviszem a szemetet: 700 Ft
Összesen: 4800 Ft.
Anyja kedvesen ráemelte fiára tekintetét. Rengeteg emlék tolult fel
benne.
Fogott egy tollat és egy másik cédulára ezeket írta:
- mert 9 hónapig hordtalak a szívem alatt: 0 Ft
- az összes átvirrasztott éjszakáért,amit a betegágyad mellett
töltöttem:
0 Ft
- a sok-sok ringatásért, vigasztalásért: 0Ft
- könnycseppjeid felszárításáért: 0 Ft
- mindenért, amit nap mint nap tanítottam neked: 0Ft
- minden reggeliért, ebédért, uzsonnáért, zsemléért, amit készítettem
neked:
0 Ft
- az életért,amit minden nap neked adok: 0 Ft.
Összesen: 0 Ft
Amikor befejezte, anya mosolyogva nyújtotta át a cetlit a fiúnak. A
gyerek
elolvasta és két nagy könnycsepp gördült ki a szemébo?l.
Szívére szorította a papírost és a saját számlájára ezt írta: FIZETVE.
Ezután édesanyja nyakába ugrott és csókokkal halmozta el.
|
