Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/259143
|
2008-04-29
Itthon vagyok, végleg haza költöztem, Kunszentmártonra. Nos ismét egy újabb szaftos sztory. :) Nos ugyebár tavaly kb május körül össze jöttem a drága Karcsikával. Nagyon szerettük egymást, állandóan együtt voltunk, mindíg hívott, sms-t írt elárasztott a szeretetével, szerelmes verseket küldözgettem neki olyat persze amit én írtam csak neki. Voltunk nyaralni Keszthelyen, nagyon jó volt, semmi gonunk nem volt, egyszer csak mondta hogy hát ő úgy is jelentkezett Fehérvárra suliba lakjak vele albérletbe, egy idő után bele egyeztem őt felvették. Nekem még megkellett győznöm az itthoniakat, persze Karcsikától semmi segítséget nem kaptam ebben egyedül volt a teher a nyakamon mintha egyedül akarnék elköltözni azért hogy egyedül éljek. Na mindegy. Aztán végre sikerült meggyőznöm az itthoniakat. November 3.-án elköltöztem elköltöztem vittem egy csomó cuccot, mint tudjuk egy lánynak sok dolog kell, gészen jól elvoltunk jött karácsony szilveszter, december 5.-én találtam munkát is, én dolgoztam 8 órában, közben a háztartást vezettem és elhihetitek nem volt könnyű egy trehány ember után takarítani aki arra nem képes hogy a saját szennyes zokniát eltegye a szoba közepéről legalább a szennyesek közé ha már mosni úgy sem tud! (Bocs kicsit elkanyarodtam.) Nos, aztán január 24-én kirúgtak leépítés miatt azonnal kerestem új munkát, de persze olyankor inkább az elbocsájtások vannak, így nem is találtam. Február elején egyszer mondtam a "drágámnak" haza megyek mert már rég nem láttam anyuékat úgy volt hogy ő is jön velem, aztán utolsó pillanatban kitalálta hogy mégsem erre kicsit felháborodva kérdeztem miért és ő olyan dolgokat vágott a fejemhez, amik nagyon felidegesítettek, kiborultam teljesen. Aztán végül is utánam jött és megbeszéltük, mikor vissza értünk Fehérvárra egyik nap elment a suliba én közben nézelődtem a lap-top-ján, és hoppá a legutóbbi dokumentumokban mire bukkanok? Egy MSN-es beszélgetésre... Egy Zsanett nevű lány gyerekkel beszélgetett, persze megismertem egyből a szókincsét "Jóestét Hölgyem!" meg hasonlók, végülis udvarolt neki bókolt kért képet, azt írta négy barátnője volt az utólsó 10 hónapos volt, hát az voltam én! Mondhatom nagyon jól esett, majd megláttam a kegyelem döfést, ami abban bontakozoztt ki hogy azt a szerelmes verset amit én írtam neki szóról szóra leírta annak a lánynak is. Hát van ez így gondoltam. Annyira ideges lettem hogy amit csak láttam polcon tv tetején lesöpörtem a földre amit pedig valentín napra kaptam rózsát össze téptem és ledobtam a földre. Megjött a drágaság, mosolygott és köszönt "Szia Kicsim", berántottam az ajtón és magyarázatot követeltem, (szerintem jogosan) persze ő megijedt veszélyben érezte magát és megint hazudott mint mindíg ha veszélyben van, és kérdezi, "mert az annyira elképzelhetetlen hogy Dávid volt?" (Dávid az egyik csoport társa suliból) Válaszoltam igen eléggé légyszives ne nézz hülyének és mond el az igazat! (követeltem) Ekkor na jó tényleg én voltam, de csak azért, mert ezt a csajt már régóta ismerem és megakartam szívatni mert egy kis szemét. Persze én emlékeztem arra amit olvastam mikor a csaj azt írta, hisz még csak egy napja ismerlek. Mikor ezt elmondtam neki, akkor rájött ezzel is lebukott tovább kérdezősködtem majd kibökte hogy azért volt mert én annyira kibuktam és ő azon gondolkozott hogy vége, mert nem kellek már neki annyira, nem szeret már úgy mint régen, és most gondold el olvasó, akit a legjobban szeretsz akiért az életed adtad volna annak a szájából potyogó könnyel végig hallgatni ezt és mindazt amit még mond és közben úgy érzed belülről mardossa valami a lelked, a szívedet pedig facsargatják. Mondtam jó akkor haza költözöm ekkor megkért arra ne tegyem mert ő most nem biztos semmibe, ne menjek el mellőle, éljünk úgy egymás mellett mint két barát.. Ekkor kifakadtam, és azt kérdeztem, azt várod tőlem hogy melletted legyek és közben érzzem hogy szeretlek de a tudatomban éljek vele hogy soha többé nem szólíthatlak már annak akinek szoktalak soha többé nem érhetek úgy hozzád, és soha többé nem érzem már azt hogy hozzád tartozom. Mondom nem erről szó sem lehet. Aztán megbeszéltük hogy még maradok egy ideig. Aztán más nap reggel arra ébredtem hogy itt valami nagyon nincs rendben, kértem had nézzzewk meg valamit interneten felmentem oda Ahol megnézhetem melyik vonat mikor hová megy, de végül mégis a busznál kötöttem ki. Mikor meglátta az oldal felpattan és kirohant a másik szobába kis idő múlva kimentem utána ő sírt legalább is úgy tünt! (aztán kitudja...) Kérdeztem mi a baj, erre zokogva ő nem ezt akarta, ő nem akarta hogy elmenjek, aztán higgadtan elmagyaráztam neki hogy ő akarta ezt, és hogy ha akarja haza megyek pár hétre gondoljuk át mindketten és ha vissza jövünk döntünk. Azt mondta jó rendben, indultam a busszal kikísért odáig, és mikor felszáltam és elengedte a kezem nem bírtam tovább és csak folytak a könnyeim mint a vízesés Aztán itthon voltam két hétig időnként felhívott, itthon nagyon jól éreztem magam úgy éreztem mintha minden gondom elszált volna, ezt köszönhetem a családomnak és a barátnőmnek. Vissza mentem két hét múlva vasárnap mikor haza értem minden ugyanúgy volt a dolgok lesöpörve a földre a rózsa a földön a szemét a plafonig ért, kivéve az változott hogy több lett az üres ásványvízes palack és több lett a szennyes zokni a földön, a mosatlan is kb a mennyezetig ért. Tudtam hogy ő csak este 9-10 re ér haza. Addig gyönyörűen össze takarítottam elpakoltam elmosogattam főztem vacsit, kimostam, szóval mindenhol rendet tettem! Este megjön megölel mint egégi barátot, aludtunk, másnap reggel neki suli kérdezem tőle hogy akkor most mi lesz megbeszéljük azt ami történt vagy megint majd az idő oldja meg? (ami persze nem igaz) Aztán azt mondta ha majd haza ér, No hát kb akkor jutott eszébehogy mondania kéne valamit mikor már este 9 volt, pedig ő is és én is otthon voltunk egész délután, akkor bocsánatot kért és azt mondta nem tudja mi ütött belé hisz neki csak én kellek adott egy bonbon-t ettől a nyálas szövegtől annyira meghatódtam hogy elmúlasztottam megkérdezni hogy akkor mostmár mégis vissza szeretett belém vagy mi van? Ez a kérdés még mardosott egy ideig, aztán végre megint találtam munkát március 25.-én megint 8 órában álltam közben vezettem a háztartást egyik nap aztán ismét a lap-topon rábukkantam egy képre Zsanett volt rajta és oda volt írva hogy melyik mappába van, emlékek nevű mappa, nem néztem meg mert tudtam hogy tele lehet egy csomó lánnyal, így nem akartam kínozni magam, nem sokkal később viszont, úgy gondoltam bármit is találok megnézem, megnéztem, hát volt ott Zsanettől kezdve Laurán át Hajni-ig mindenki, találtam egy 2007 május 1.-én létre jövő beszélgetést valami Hajnival Azt írta neki Én is Szeretlek Kicsim! Nagyon úgy tünt együtt járnak ebben csak az volt a meglepő számomra hogy 2007 május 5.-én már nekem irta hogy szeretlek kicsim, és ekkor bele gondoltam vajon még hány lánynak írhatta, és hogy egész addig egy baromi nagy hazugságban élhettem? Közben ott volt egy két ölelkezős kép, meg még egy csomó másik lány és egy csomó MSN-es beszélgetés persze egyik sem baráti sakk meccs volt! Nagyon fájt mindez nekem hiszen szerettem de egy árva kukkot sem szóltam mert nem akartam hogy vége legyen, szerettem így inkább nem kérdeztem és nem is szóltam hogy láttam.
Hallgattam és csak agyaltam miért épp velem történik mindez? Egyik nap haza érek délelőttös voltam. Azt mondta aludjunk egyet délután jó lefekszünk aludni elalszunk, egyszer csak felébredek arra hogy valamit nagyon hangosan pötyög a telefonján. fent voltam de azt játszottam hogy alszom egyszer csak felkelek, mert rájöttem ha ezt is lenyelem, soha nem tudom meg mivan és nem akarok hazugságban élni. Hát megkérdeztem hogy hogy fenn vagy? Mondja apa hívott, mondom és mit pötyögtél ennyire a telefonodon mert erre ébredtem fel? Azt mondja (megint reflexből) A naptárat nézegettem, mondom ilyen sürűn? mondom neki légyszíves nagyon szépen kérlek ne hazudj! És mond a következő storyt! Akkor azt mondta a csport társa mondom ez sem igaz mert akkor nem törölted volna ki az sms-t. Jó akkor azt mondta egy szintén szombathelyi csajnak írt aki a haverja valamilyen Melinda az egyetlen gáz ha a haverja lett volna megint csak nem törölte volna ki az sms-t, kérdeztem hogy miért csinálja ezt? Azt mondta ( ez a legviccesebb a történetben) hogy ő egy művész lélek és neki most a suli mellé nem fér bele az életébe egy párkapcsolat, (ja legalább is velem nem csak a Melcsivel) Aztán megbeszéltük hogy vége mondom jó akkor haza jövök erre megint jött azzal a baromsággal hogy velem semmi baj nincs én egy szeretni való kedves lány vagyok csak ő ilyen elvont, benne van a hiba és hogy attól hogy nem vagyunk már együtt maradjak ott, jó tény ott akartam maradni, de csak addig még ezt a hónapot végig dolgozom hogy megkapjam a jelenléti pótlékot, aztán másnap haza érek, háromra, Karcsika sehol, jó mondom suliba van tudtam meddig van a sulija haza ért órákkal később szót se szólt hozzám, én meg nem akartam kérdezni hol volt hisz már nem tartozott rám. Egyszer csak órás halgatás után azt mondta kinn volt megnézte a ralit, mondom aha, erre ami teljesen kikészitett hogy azelőtti nap szakítottunk
és őt máris csörgették egész nap, nagyon ideges lettem nem mutattam, de közben én intézkedtem és megkértem anyuékat valamit intézzenek el hogy eltudjak jönni de rögtön. Aztán végülis azt mondtam még utoljára ennek a drágalátos édes férgecskének hogy remélem nem lesz ilyen szemét a többi lánnyal erre azt a választ kaptam hogy az én emlékem miatt biztosan nem fog így viselkedni soha többé mondom kössz ezt kihagyhattad volna még ha igaz is mert mondom akkor most gondolhatom azt hogy csak én érdemeltem meg ezt a kedves viselkedést, aztán megint csak magyarázkodott de mondtam hogy ez már felesleges. Azt még kihagytam hogy egy eszméletlen lusta trehány és igénytelen ember volt, és mindíg én ugráltam le még 8 óra álló munka után is 23 órakor a boltba ha neki kellett valami, én az életemet feladtam érte és mindent megtettem neki hogy cserébe mit kapotam azt mindenki döntse el aki elolvasta ezt a hosszú megtörtént esetet.!
Ui.: A 8 óra 3 műszakban történt hetenkénti váltással.
Uui.: Az még eszembe jutott hogy egyik hétvégén hazament Szombathelyre és ott hagyott engem Fehérváron kaja és pénz nélkül szó szerint. És miatta az összes ezüst gyürűmet lekellett adnom és ha olvasod a naplóm régóta tudod mit jelentettek nekem a gyürűim kedves olvasó...
Esetleg még azt is megemlíteném hogy nem is túl sokat fürdött sőt elég ritkán.
Na pá
Márcy
|
