Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Valami idióta naplója


Kicsi Alwyn [148212 AL], gazdája Valami idióta
Alwyn álma,avagy paranoid elf...

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/148212
Alwyn álma,avagy paranoid elf...

Üdv, kedves barátaim!

Mivel nagy örömömre befejeztem a 3.epizódot (már kezdtem unni, de sajnos egyre csak jöttek az ötletek... Eredetileg nem is akartam belekeverni szegény Alwynt ilyen mélyre, de mostmár mindegy. Tudom, egyesek [főleg te, kedves Laurii] úgy gondolják, hadd szívjon már az a szerencsétlen kis éjelf is, ezért megadtam ezt a kis perverz örömet annak, aki akarja.)... A fene, most hol is tartottam amondatban?...
Ja igen. Mivel nagy örömömre befejeztem a 3.epizódot, kikapcsolódásként egy csepp álmot varázsolok a szemetek elé. (Ez is folytatásos lesz, mivel ezt álmostam éjszaka, és egy 3000betűs turnusba nem fér bele...)
Alwyn, a mi kis Éji Bárdunk a főszereplőnk. A mai epizódban még csak nekilátok a paranoia kifejtésének, de majd meglátjátok, mi lesz a vége... Annyit elárulok: nem vártátok volna. ^__________~
Nos, lássunk neki, mert már megen sok a rizsa. Márpedig én a krumplit szeretem. (Kettőspont debilvigyor.)

Alwyn álma, 1.rész:
----------
Kis tisztás, még kisebb patak.
Semmi szokatlan, legalábbis első ránézésre.
Aki viszont megpihent már itt, tudja: valami nagyon nincs rendben.
Én is átéltem már.
Gyönyörű tavaszi nap volt, körülöttem csiviteltek a madarak, a mókusok egymást kergették, hangjuk betöltötte az Erdőt. Soha nem éreztem még olyan felszabadultnak magam, mint aznap.
Hosszú utat tettem meg: az Ensys-óceántól egészen az Erdő keleti széléig és vissza. Szövetségeseket kerestem, ami nem is olyan könnyű dolog, ha figyelembe vesszük a démonok támadásainak sűrűsödését. Egyre több ártatlan életet oltott ki a külsík gonoszsága.
Nekem mégis sikerült. Nem hiába mondják: "Bárdként élned és énekelned kell - diplomataként mást megajándékozni a lehetőségekkel." Vagy valami ilyesmi. Sose volt jó a memóriám az olyan dolgokhoz, amiben nincs versláb vagy rím.
Nos, az elfek bíznak bennem, sőt, még egy törpe klánt is sikerült magam mellé állítanom anélkül, hogy Gardabrun segített volna. Márpedig ez nagy szó. Egy egész klán lépett a Szindikátusba csak azért, mert én hívtam őket. (Mondjuk az előadásmódom valószínűleg lehengerlőbb volt, mint a bárgyú vigyor, ami az arcomon játszott.)
Úgy éreztem, megérdemlek egy kis pihenőt.
Az Erdőnek ebben a részében még egyszer sem jártam. Arra sem emlékeztem, hogy Axys valaha említette volna, pedig ő aztán bejárta a fél Proximust. Lehet, hogy épp ezt a felét hagyta ki?
Mindenesetre azonnal megragadott a hely varázsa. Volt benne valami, amitől teljesen ellazultam, pedig mondanom sem kell, elég fárasztó és idegtépő dolog elfként egy törpeklán vezérével üzletelni. Az agyam olyan szinten vegetált, hogy még egy ork is megirigyelte volna a bamba képemet. Így aztán kaptam az alkalmon, hogy egy kicsit megpihenjek. Idilli környezet, és szinte hívogatott az egyik mohos fatő, hogy helyezzem magam kényelmebe alatta.
Nem is várattam sokáig, egyszerűen ledobtam magam.
Egy ideig hallgattam a madarakat, meg a mókusokat, amint egymás farkát tépik, de hát -magam is mókus"tulaj" lévén, tudtam, hogy- a tavasz ezzel jár. Egyszóval: minden a legnagyobb rendben volt.
Vagyis én azt hittem.
Már majdnem elnyomott az álom, mikor a félig csukott szemhéjaim alól egy szitakötőre figyeltem fel. Olyan volt, mint egy apró gyémánt, ahogy csillogott a víz fölött. Lassan, lustán ereszkedni kezdett, és hat pici láb érte el a patak felszínét. Ebben még semmi különös nincs, csakhogy...
A víz hirtelen beszippantotta!
Azonnal felébredtem. Nem tudtam, most csak a képzeletem szórakozott velem, vagy rosszul láttam, de a szitakötő egyszerűen eltűnt.
Egy kicsit még aggasztott a dolog, de újra erőt vett rajtam a kimerültség. Megint lefeküdtem a fa alá, és a leveleken átcsillanó fény játékát figyeltem.
Hirtelen lombizegést hallottam. Úgy ugrottam fel, mint akit fenékbecsípett egy darázs. A mágiabotomért nyúltam, csakhogy nem találtam. Körülnéztem, de semmi különös nem volt a levegőben.
Mikor oldalra fordultam, a bot ott feküdt mellettem. A bal oldalomon. Pedig, mivel jobbkezes vagyok, sosem oda rakom.
Valaki nagyon azt hiszi, játszhat velem. "Na majd meglátjuk", futott át az agyamon. "Majd meglátjuk."
----------------

Mára ennyi, spannolom az agyakat. Hehheheeee.
Ja igen, kitaláltam egy új jelzőt Alwynnak: -Fájdalom Végzete-. Na milyen? Nekem személy szerint bejön.
Holnap megyünk aktkiállításra, jippiajeee!! Kíváncsi leszek rá, h magyaráz majd a tantónéni. "Gyerekek, itt egy hatalmas gruppenszex jeleneteit láthatjátok..." Alig várom!!! Schultzi amúgy egy idióta, kissé TÚL elvont. Mindenféle papucsokról meg tükrökről tud magyarázni, olyan jó félórákat. Én meg csak végom magamban a pofákat...
Na mentem, még van egy pár dolgom.
Üdvözlettel:
Kicsi Alwyn, Mindenek Őre (ja, és a Szerénység Csimborasszója... ^____________~)
Hoi!!



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat