Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Valami idióta naplója


Kicsi Alwyn [148212 AL], gazdája Valami idióta
Karácsony lenne,v. mi a halál...

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/148212
Karácsony lenne,v. mi a halál...

Csingilngling-csinglingling mindenki örül/Részeg angyal négykézláb a fenyőfa körül...
Na jó,abbafejeztem. Rettenetes,eluralkodott rajtam a karácsony-fíling. Márpedig ez tök gas,mivel családi berkekben én senkinek se vettem semmit. Na de mindegy,nem tették szóvá,mert hát szeretet meg lófXXX a sXXXembe,meg minden hasonló baromság.
Most komolyan,ha utálom pélö a bratyómat,akkor egy napig kötelező szeretni?! De minek??! Ez olyan baromság,mint a halottak napja. Egy nap a 365ből gyújtasz egy kibXXXott gyertyát,és akkor már tiszta a lelkiüdvöd?? Ez annyira infantilis,és annyira jellemző az emberi fajra. Egyszer megemlékezel róla,aztán 364napra le van szarva. Szökőévnél 365re. Itt meg: utálod 364napig,de most a pofájába vigyorogsz,és míg bontogatja a pár petákért a sarki eladótól berámolt,totál használhatatlan akármizériát,előveszed legelbűvölőbb kéjmosolyod (ne legyenek kétségeid,a hideg rázza ettől a pofától),és magadban különböző "jókívánságokat" szórsz felé.
Azért nem vagyunk mi egy kicsit képmutatóak és undorítóak??...
Persze tisztelet (és irigykedés) a kivételeknek,mert pl. Shinny igenis imádja a családját,de EGÉSZ ÉVBEN.
Én viszont mit bájologjak,mint aki élvezi ezt az egészet?? A karácsony modern feldolgozása (nem,inkább paródiája) csak a pénzről szól. Ki mekkora ajándékot vesz,melyik a legdrágább,és az eszünkbe se jut,hogy talán a szándék lenne a lényeg; az,hogy TÉNYLEG szívből jön.
Például a barátaid nem sértődnének meg,ha egy mirelit disznóvelőt se adnál nekik (már az igazi barátaid,persze),mégis kapnak valamit. Ott már komoly a baj,ha 1.) azon filozofálsz,a többiek vajon mennyiért vesznek, 2.) nem érzed szükségét ennek az egésznek.
Nekem volt már ilyen fílingem. Az ajándék jó színvonaltalan is lett. Ellenben most Orsinak szívesen adtam azt a pajzsocskát,mivel tudtam,hogy sárkánymániás,és amúgy is: egész évben ellátott fantasy-könyvekkel,így aztán helyénvalónak éreztem,hogy meg kell hálálnom valamivel. És higgyetek nekem: a gesztus a lényeg. Vehettem volna akár egy kétméteres,3Ds sárkányszobrot is (és nem kétlem,hogy jobban örült volna neki :D),de ennyivel is tudom jelezni,hogy igenis,fontos nekem a barátságunk.
Huhh,abba kéne hagynom. A végén még rámkülditek az inkvizítorokat,nem igaz?? ^______________~ Ne tegyétek,hisz karácsony van,vagy mi a halál... Hehhe.
Nem sok helyem maradt,de azért írok valamit.

A fiú magányos volt. Rég érzett így,de most nagyon. Körülötte mindenki boldog volt (akár kényszerből,akár szívből),de ő nem osztotta a lelkesedésüket.
Holnap karácsony.
Ilyenkor még jobban érezte,milyen egyedül van a világon.
Csak üldögélt a bevásárlóközpont előtti padon,és a lábát lóbálta. Majd' kiesett a szeme,úgy bámulta a járókelők arcán a mosolyt. Vágyott rá,hogy valaki őrá is így mosolyogjon,de ez nem történt meg.
Kis idő múlva egy utcai zenekar ütött tábort nem messze tőle. Indiánoknak öltöztek,és pánsíppal-csörgőkkel kísérték furcsa,misztikus éneküket. Sokan megálltak,hogy ha legalább egy pár percre is,de megnyugvást találjanak a csomagolópapírok,halfilék és csecsebecsék között. Ő is közelebb húzódott,hátha megérinti a béke,ami a zenéből sugárzott.
A zenészek hamar odébbálltak - a fiúnak legalábbis nagyon gyorsan elrepült az a két óra. Megint magára maradt.
Visszaült a padra,és figyelte a szállingózó hópelyheket. Az egyik az orrára hullt,és pillanatok alatt elolvadt. Úgy érezte, az ő karácsonyi reményei is így olvadtak el az idő múlásával.
Kezdett fázni,amikor kiürült a tér. Lassan az utolsó párok is elmajszolták a sült gesztenyéjüket,a sietős léptű üzletemberek is ledöntötték magukba a forralt bort,és a későn észbekapó nagymamák is hazatértek,ajándékokkal megpakolva.
Egyedül maradt a padon.
Nagyon egyedül.
A hó egyre nagyobb pelyheben hullott,de a fehér takaró,ami a lába előtt hevert,nem tudta jobb kedvre deríteni.
Az árusok is összeszedelőzködtek. Csak a sült gesztenyés öregúr maradt még egy kicsit,és őt figyelte. Ő viszont nem vette észre a pillantásokat,mert épp a szüleiről gondolkodott. Élete első éveiben még élvezte a karácsonyt,hiszen tudta milyen érzés,ami ilyenkor belengi a világot.
Hó roppanását hallotta, és mikor felpillantott,egy lányt látott átvágni a téren. Hirtelen megállt és az órájára pillantott. Megvonta a vállát,hiszen a busz elment,a következő pedig csak fél óra múlva indul,így aztán a gezstenyeárushoz lépett. Vett egy adaggal,majd tétován a pad felé fordult,ahol a fiú ült.
Mosoly villant az arcán,és odalépett hozzá. Lesöpörte a havat a pad széléről,leült,belemarkolt a gesztenyébe,majd a fiúnak kínálta.
Ő először nem tudta,mit tegyen. A lány bátorító tekintete láttán félénk mosoly kúszott az arcára,és téován elvett egy szemet. Jóízűen elrágta,és a lány egy újabbat kínált neki.
A gesztenyeárus bólogatva szedte össze a dolgait,és magára hagyta a két újonnan összebarátkozó fiatalt.
Nem is olyan rossz dolog ez a karácsony!
Vagy csak mindig akad valaki,aki remek hangulatatot tud varázsolni... akár egy pár szem gesztenyével is.

Legyetek jók!
--K.A.--



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat