Tartalomjegyzék
- (De rég volt már...)
- (Jé, van ilyenem? XD)
- (Újra a környéken!Urald a zónát!!)
- (Anyóóóóóóóóós!!)
- (Folytatááás!! :) :) :))
- (Üdv, és gomennasai...nagyon.)
- (Hjollaléihhuuuuuuuuuuu!!!^_____^)
- (BÚÉKMUP és BÚÉKMTU!!!)
- (2005. január 1.)
- ("Átölelem a világot..." BÚÉK!!)
- (Ijjáijjáóóóóóóóóóóóó...)
- (Ignemah,aki nem néma...:P :P)
- (Mai episode...)
- (Ki lusta,sokat alhat.Vagy mi.:))
- (Agyrém rokonok...Jááááááááááj...)
- (Karácsony lenne,v. mi a halál...)
- (Lassan véget ér a vírus uralma!!)
- (Halotti tort ülni tilos!!)
- (Na végre! A kedvenc gyilkosom...)
- (Valami újat is keverjünk bele...)
- (Azt hiszem,ennyi a 4.epizód...:))
- (Újra a tőr,csak még mégsem...:))
- (Alwyn végre felébred. Én nem...)
- (Elfdal,de nem Cunningham ^_____^)
- (Alwyn álma,avagy paranoid elf...)
- (A 3.epizód vége!!Hihetetlen,nem?)
- (Folytatás... már megen...)
- (És még mindig u.az!Bírjárok még?)
- (Huhh, még mindig ugyanaz...:) :))
- (És még mindig ugyanaz az epizód!)
- (A kard még mindig szabadlábon...)
- (Újabb epizódocska (eleje)...)
- (Folytatás és "Legenda"..........)
- (Novellafojjtatás (direkt "JJ"!!))
- (Humor(zsa) a Wintoszról.........)
- (Na sziasztok! ^______^)
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/148212
|
Újra a tőr,csak még mégsem...:)
Üdvözlet!!
Ma ilyen korán írok, mert épp lecsúsztam a tegnapiról... >:((
Na mindegy.
Tehát Alwyn felébredt, de most egy másik rémálommal találja szembe magát, ehhe ehhe. ^___________^
Szóval akkor:
Epsiode 4.: Ellaislyn és az éjelfek
Alwyn reszketve követte a kecses léptű félangyalt. Még mindig csak azon járt az esze, hogy is tudták rávenni, hogy beszálljon ebbe az egészbe. Végülis... az a kard nem lehet olyan veszélyes, ha Axys nem riadóztatta az egész Szindikátust.
Aztán az is eszébejutott, hogy a negyedvér sosem riadóztatott senkit. Mindent a lehető legdiszkrétebben intézett. Már az is csoda, hogy egyáltalán a vezérkart beavatta a tervébe.
Másrészt meg... Sanjellion megígérte, hogy bármi történjék, megvédi. Aztán ott volt a saját mágiája is, ami megint lendített egy kicsit az önbizalmán.
De utána eszébe jutott, kivel is van dolga. Ellaislyn Urad'Hhentől, a darkelf asszaszintól még az öccse is rettegett, pedig ő aztán közvetlen kapcsolatban állt a sötételfek istennőjével. Szóval: az a nő nemcsak veszélyes, kiszámíthatatlan, de ráadásul még elmebeteg is. Remek. És ő egyenesen felé tartott. Méghozzá önként.
Sanjellion hártafordult, és elkapta a tekintetét. Szája sarkában halvány mosoly játszott, ahogy az éjelf kényszeredetten vállat vont.
-Bocs -morogta a barnahajú. -Nem tehetek róla, de egyszerűen kiráz a hideg már a gondolattól is, hogy én azzal a nővel...
-Ne aggódj, nem lesz alkalma kezet emelni rád. Ha meglátok bármi ilyet, azonnal megölöm, kerül, amibe kerül.
Alwyn szemében nem hunyt ki a félelem, de azért viszonylag könnyedén megrántotta a vállát.
-Felőlem -sóhajtott.
Egyre közelebb kerültek a tisztáshoz, ahová a félkerub nagy nehezen megbeszélte a találkozót az Urad'Hhen hercegnővel. Közvetítőjén keresztül egy nagyon értékes Kharyss-ábrázolást ajánlott fel a találkáért cserébe, és a nő kapott az alkalmon, hogy újabb bizonyítékát tegye úrnője iránti hűségének.
Az egyik fa tövében egy lány ült. Amikor a két alak feltűnt a fák között, belebámult a féldémon arcába. Annak csak egy gondolat cikázott át az agyán: "Vörös és lila?... Akkor ez nem Oveshre testvére, hanem a rabszolgája..." Ahhoz viszont volt elég bölcs, hogy ne árulja el: átlát az álcán. Akkor nemcsak magát, de az egész szervezkedést lebuktatná.
-Üdvözöllek -hajolt meg hát a nő felé, aki kurta biccentéssel válaszolt. -Ígéretem szerint egy nagy ajándékot hoztam neked, Kharyss nagytiszteletű papnője.
Szinte érezte, ahogy fölötte felforr a levegő az igazi papnő mérgétől, de nem jelezte. Keze lassan apró zsákjára siklott, amin kikötötte a zsinórt. A sötételf csalódorrnak tűnt, amiért egy ekkora zsebbe befért az a nagy értékű szobor, ám szeme hamarosan tágra nyílt a döbbenettől. A feneketlen zsákból ugyanis, egy másik dimenzió területéről egy elfnagyságú faragott nőalak vonalai sejlettek fel. Kecses, törékeny szépség, varázspálcával a kezében...
Skorpiófarokkal.
A Skorpióúrnő szokásos ábrázolása, de igazán értő kezektől. A nő leesett állal lépett a szoborhoz, és leplezetlen gyönyörűséggel a tekintetében simított végig a fán. A lombok közül végre leereszkedett a bérgyilkos, mire szolgája azonnal elkapta a kezét. Tudta, hogy a gazdája engedélye nélkül még lélegeznie se lett volna szabad, és az, hogy megérintette a szobrot, akár halállal is járhat.
Ellaislyn ugyanolyan döbbenettel tapintotta meg a kemény anyagot, majd a félangyalra nézett.
-Valóban szép darab -mondta rosszul titkolt szenvedéllyel a hangjában. -Mit kérsz érte?
Sanjellion újra meghajolt, meglepetést tettetve, ezúttal Kharyss igazi kegyeltje felé, és felpillantott az elbűvölt nőre.
-A szolgálódat, úrnőm. Már rég vágyom egy sötételfre, aki teljesíti parancsaim. Ezen felül a lány -biccentett Rissenyr felé- szemében van valami ragyogás, ami igencsak megfogott.
A hercegnő a szolgára nézett. Nem akart megválni tőle. Nem azért, mert oly közel állt volna hozzá, sőt, még az sem bántotta volna, hogy egy felszíni uralkodjon egy mélyi elfen. A lány egyszerűen túl sokat tudott róla.
Sanj látta a bizonytalankodást, hát előhúzta az aduját, vagyis Alwynt. Az éji vállára tette a kezét, és kissé előrébbtolta.
-Megkapod érte azt is, aki faragta a szobrot.
-Honnan tudjam, hogy nem versz át?
Az angyalvérű az elfre nézett, aki előhúzott egy kést a köpenye alól, majd megmarkolt egy vastagabb faágat, és pillanatok alatt kifaragta belőle Ellaislyn pontos mását. Sanjellion elvigyorodott.
-Elég bizonyíték?
/folyt.köv./
Megyek alszi, mert mindjárt leragad a szemem... Nagyon fárasztó napom volt.
Legyetek vérengzők és vigyázzatok a vérmókusokkal!! Hiszen telihold van... >:))
Üdv!!
Kicsi Alwyn
|
