Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/22888
|
Macinaci 2005. február 9.
Kedves otthon maradottak!
Gondoltam írok már nektek. Jól vagyunk. Itt most eléggé hideg van. Nagyokat alszunk és ásítozunk. Nem túl mozgalmas itt az élet. Reggel reggeli, este meg vacsora. Közben néha kiolvasztjuk a kutyákat, és halat veszünk az erre járó inuitoktól. Orca-t még nem láttunk, de majd ha megjön a tavasz biztos előbújnak. Azt mondják a szomszédos bázison, hogy az idén különösen kíváncsiak a medvék, és ne hagyjuk elő a kukát, mert felborítják. A meteorológiai dobozba valami már bele is harapott, de nem láttam azóta semmi gyanúsat, a morgástól eltekintve. Az meg csak éjjel szokott előbújni a generátor környékén, amennyire be lehet az ilyesmit mérni a szigetelésen keresztül. Én csak ritkán ébredek fel rá, de már többen panaszkodtak, hogy éjjelente valami szuszog a fülükbe a fal mellett. Néha ingadozik is a feszültség. Azt hiszem próbálkozik, hogy szétszedje, mert a villanyszerelő még a nyár végén megbökte az ujját valamelyik dróttal. De amikor felvonyít, akkor tudom, hogy semmi gond, mert megint belenyúlt a nagyfeszültségbe, és egy ideig nem jön a közelbe. Olyankor egyébként is nyugtalanok a kutyák, alig maradnak meg a kennelben. Láthatóan félnek is, de azért mindig van időnk felkészülni. A legutóbbi tankerrel hozattam pár lapátot és gázsprét, hogy elijesszem, ha megint idejönne. Feltöltötték a gázolajtartályt is. Próbáltam kihasználni, hogy akkor elég jó idő volt és egy kölcsön macskával gyorsan körbepisiltettem a telepet, mert azt mondják, az elriasztja kisebb rágcsálókat.
Tegnap levakartam a jégvirágot a kémlelőablakról és egy érdekes orrnyomot találtam rajta, aztán amikor felálltam a székre, hogy kikukucskáljak láttam az orrot is az ajtónál, de tavaszig biztosan nem okoz gondot, hogy ott marad. Majd játszanak vele azok a mókás fülű kis rókák. Nagy kárt már nem tesznek benne. Ezek olyan helyes kis fehér jószágok, nem úgy mint az a nagy lompos, amelyik a múltkor megharapta a szudániak geológusát. Jut is eszembe felírom végre, hogy tavasszal küldjük vissza a ruháit, mert már nagyon érdeklődtek utána a rokonok. Igaz nem sokat tudtunk beszélni, mert rosszak voltak a légköri viszonyok és nem is tudtam pontosan mi volt rajta éppen, mert tavaszig nem lehet a gleccser közelébe jutni. Majd küldök a ruhák mellé fotókat is, ahogy megcsillan a havon a legutóbbi napfelkelte attól biztosan jobb kedvük lesz. Igaz, hogy ez már hónapokkal ezelőtt volt, de aki nem látta még annak biztosan izgalmas. Szudánban egyébként sem lehet ennyi havat látni.
Érdemes volt lepucolni a kémlelőablakot, mert pont ideért a napkitörés is és úgy döntöttünk ennek örömére csaptunk egy görbe napot, így hát elpezsgőzgettünk, amíg hullottak a műholdak, meg az űrturisták. Láttunk kis fénylő gömböket is, ahogy imbolyognak a dűnék közelében, de aztán persze mindegyik leesett. Ha legközelebb a hágó felé járunk, hozunk nektek egy kisebb darabot. Azért ne aggódj biztosan nem ufonauták voltak,az feltűnne rögtön, mert azoknak nincs orruk és itt minden inuit hozzánk dörgöli a kiálló alkatrészeit. Alaposan meg is betegedtek, mikor megjött ez az új zoológus a náthájával. Ekkor romlott el a rádió is ezért csak levelet tudok írni, a szikratávíró meg legutóbb berobbantotta a távírófülkét. Annak idején javasoltam pedig, hogy ne tegyük a babraktár mellé, de hát beszélhetek én ezeknek. Nem messze innen a gödörben van, egy olasz bázis néha jön tőlük csőpostán egy kis törött macska. Azt hiszem szólni kellene, hogy megsérülhetett a cső szigetelése, de a tészta legalább mindig frissen kerül a mikróba. Amíg jó volt a rádió, Sergo gyakran szokta kérdezni, hogy küldjön-e még száraztápot nekik, de én ilyenkor mondtam, hogy nem szükséges ezzel kihúzzák a következő hajóig. Nálunk sokkal kevesebbet esznek. Most már be kell fejeznem, mert indul a hónyúl a partra. Remélem megkapjátok ezt a pár sort. Abban a kis dobozban lidocain, meg egy kis villamos sokkoló van. Légy szíves élesszétek újra a postást, mert nem volt nálam elég apró, és megint emelték a postadíjakat.
Stefan
|
