|
Stefan naplója
Parafenomén [22888 AL], gazdája Stefan
Szpíkininglis 2004. július 12.
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/22888
|
Szpíkininglis 2004. július 12.
Szpíkininglis dojcsemarketeleszkope specielgulasencsikerpaprikese! ?:0
A minap tettem kis sétát a pesti folyóparton fényképezőgépemmel a kézben, mert nagyszerűen át lehetett sétálni a legnagyobb magyar hídján akár középen is, ha elfért az ember a turistáktól, és úgy gondoltam nem lehet kihagyni elvégre ecce élünk. Gondoltam is milyen jó lesz majd sétálni és bámészkodni székes szép fővárosunk vasárnap délutánján s közben majd jól eljutotok a Szabadság pilléreitől a Láncokig meg vissza, hogy tudjam mit ér életem bére.
Egészen jól is ment a dolog, nem dudáltak rám a zebrán, elütni sem akartak a zebrán, és ha megnyomtam a gombot zöld lett a lámpa, de még csak marcona angyalkál sem pilogtak rám értetlenkedve ahogy egyébként szokták setét autójuk ablakából erősíteni hatalmi pozíciójukat Isten után szabadon, így gondoltam nem érhet baj, ma egészen kultúrált frizut kapott kis országunk vízfeje.
Amikor elhaladtam némi hángerien hímzésű tajvani kimonót áruló vendégszertet előtt, már szinte éreztem is ahogy puhul a hús a nyereg alatt, és csak úgy duzzadt bennem a magyar lét érzése. Egészen addig mig egy hastájt jelentősen elgömbölyödött tizenéves leányzó nem próbált meg rámakasztani egy nagyszerű hiperűrtávcsövet akciósan csákmostcsákmágánakna megérí há mennyiékő féle tele-belemarketing stratégiával, hogy háta ezzel észreveszem hova is tettem az eszemnek azt a részét ami még nem pirult le teljesen a déli nap sugarától tikkadó őrült fontos és dolgos madzsarok terasza előtt.
Aztán kezdett alábbhagyni a lelkesedés, de úgy gondoltam nem lehet kedvem rontója egy kis bazseválás sem. Amikor már majdnem tisztán láttam hogy tartják össze kis városunk partjait a láncok megint beugrottam egy újabb cselnek, de hát így van ez az angol turistákkal mifelénk. Kissé viseltes jóember meg bágyadt arcú csemetéje elémbe vágott és rögvest helyre kis angolsággal megkérdezték beszélek-é inglisul. Há má hogyne.. de szívesebben madzsarul ha mánitten lakolom orszámomban benne itten ne hö!
Azonnal ki is derült hogy egy igazi multitalentummal állok szemben mert gond nélkül váltott némi románt követően helyre kis magyarra. Azt még csak valahogy elhittem hogy napsütötte kis pirospozsgás gyermeklelkének műtétjére gyűjtögetnek Isten minden kegyelmét ígérve az adakozók bankszámlájához, de azért azt már nehezebben sikerült visszafejtenem mit jelenthet az a mondat hogy "munkát kérésünk". Rajtam? Gyanútlan keveset beszélni törött madzsar gulash??
Jajj dehogy is van nálam munka, meg pénzt sem adok mert én ilyen szőrös zsebű vagyok és nem tartok magamnál nagy címleteket. Épp csak egy kis használt metrójegy meg pár gyűrött zsepi. Hm. Ekkor úgy látszott megértette hogy nem vagyok bőzsebű külfőddi, és még nem is mutattam meg neki a fizetési elszámolásomat. Hoggyisne, aztán a népligetig röhögtek volna rajtam a koldusok.
Ekkor már kissé rosszkedvűen indultam tovább pedig előttem volt a híd. Be csodás is. Leszámítva a sufnifabrik riksán terpeszkedő ífjút aki nem tudja már hova tenni magát az unalomtól és valahogy mindig sikerül oda állnia ahol valami értékelhető városkép villan ki a kis japán gyülekezet zümmögése mögül és éppen lehetne egy művészien ihletett képet csinálni. Értelmes képet. Bármilyen képet.
Aztán el is borult és a fényviszonyok sem voltak alkalmasak hogy tobább időzzek a láncok között. Irány a szabadság. Persze mielőtt elszakadhattam volna a vad lehetőségek hatalmas városától a metróban lestoppolt egy morc külsejű ifjú streetfájter, hogy fizessek má neki egy akármit itt a büfében mert nem alkoholizálni akar csak éhes.
Valamiért nem hitte el amikor azt mondtam hogy én is. Neki csak is csak azért nem mutattam meg a fizum havi lebontásáról szóló kis kimutatás táskámban lapuló maradványait, mert az mégis csak kegyetlenség lenne egy éhezővel szemben. Meg aztán olyan illedelmesen kérdezett ahogy az ilyen mélyen nem szokás. Dujuszpík.... én meg szívesen szpíkeltem volna, mert nagyon tudok szpíkelni mint állat, és dögösül főleg angolul de nem volt kedvem igazán elmagyarázni hogy ember nézzé már rám, há magyar vagyok! Nem turista!
|
Problémás tartalom jelzése
|
