|
Stefan naplója
Parafenomén [22888 AL], gazdája Stefan
Nyitnyikék 2005. március 17.
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/22888
|
Nyitnyikék 2005. március 17.
Nyitnyikék
No, halaszthatatlanul itt van a tavasz. Érzek valami nem normálisat abban, hogy március idusán még nagykabátban kelljen lebegnem, míg a fagyos szél húzza a belevalót. Váratlanul frázikus fordulattal élve teljesen csalhatatlan jele a kibontakozásnak, hogy az összes ablak nyitva tartása mellett minden kollega beindul. Vad fénymásolás, és szaladgálás jellemzi az évszaknak ezen napjait. Míg korábban nagykabátban ücsörögtem a számítógép előtt, hogy kreatív gondolataimat próbáljam meg ingyen munkában felhabosítani, most póló-ing elmaradhatatlan kellékeiben ücsörgök, míg a takarékosság jegyében teljes gőzzel fűtenek a menedzserek, hogy megtudjuk mennyire komolyak a szándékaik. Beindul a fénymásoló, halk csiviteléssel visít fel az elszívó berendezés és az hiszem már közel az idő amikor kibújik barlangjából a nagy légkondícionáló totemállata, hogy érezzük hatalmának mindek kis rezdülését, de főleg ultrahangú dörgedelmeit. A rádióból csupa friss popsláger szól unos-untalan, és szakdatlanul, megállás nélkül egészen elementáris erővel átvetődve az asztalok és monitorok halmazán, hogy megpróbálja azt a csepp elmét is kimosni buckásított kocka fejem zugaiból, amit még a téli hóvihar sepert be a partizánok távozása után. Kis humorgombócokon fuldokolnak a hazai rádiózás briliáns gyöngyszemei. Ez a képzavar nem is tudja leírni azt az átható érzést, amivel elsöprik megmaradt kreatív gondolataim kétségbeesetten kapaszkodó kis szóvégeit. Már érzem, ahogy bizsereg a talpam, miközben átjár az erő és nemsokára tartalmas elmefejtést hallgathatok valamely elöljárómtól, hogy tudjam milyen az élet így pitymallatkor mifelénk. És megint valamire majd azt kell mondanom: Igen, de...
|
Problémás tartalom jelzése
|
