|
Stefan naplója
Parafenomén [22888 AL], gazdája Stefan
...hepinyújír.. 2005-12-19
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/22888
|
...hepinyújír.. 2005-12-19
...hepinyújír...
Nem beszélgetek az emberekkel. Az alaposan megszocializált népnek jól megy a semmitmondás meg a fogalmazódás és szóképzés, ahogy kell, korrektül élére vasalva. Vidéken kevésbé lexikálisan a poliszban meg kevésbél reálisan. A mosolygós hazudozástól rosszul vagyok. De persze antiszociális vagyok megmondták. És kiforgatóbunkó vagy inkább bunkókiforgató és egyáltalán nekem már úgy is mindegy. Minek él az ilyen. Titkaim nem osztom meg akárkivel. Csak kevesen ismernek. Ők fontosak a többi nem. Keveset ismerek. Csak néhány ember fontos. Talán néhánynak én is fontos vagyok. Nem kell szeretni és nem érdekel az sem ha nem szeretnek. Igen antiszociális vagyok. A társadalom elvár. Én meg nem várok a társadalomra. Pedig fontos illeszkedni. Ha rés van az illesztések mentén, átlátni a másik oldalra. Gyorsan be is tömik nekünk nehogy valamit meglássunk. Én meg csak kapirgálom ki az anyagot. Elegem van a hazugásgokból. Nem vonz a hatalom és nem akarok pénzt sem. A hosszú befektetések lassan megtérülnek. Eltemettük a halottakat,a fagy megette a tőkén maradt szőlőt és a kutyám orra odaragadt a vizestálhoz. Élvezzük hát a hasznot. A jó mindig elnyeri méltó bűntetését. Az élet szenvedés. Ha végig megy az ember az úton üdvözül vagy Buddha mellé emelkedik a nivánába. Nem szabad az élvezeteknek élni, a vágyak csak belső feszültséget keltenek az feszültség pedig elégedettlenséget. Elveszítjük egyéniségünket és a nagy egész részei leszünk. Akkor jó úton haladunk azt hiszem. Azaz én nem mert én ugye antiszociális vagyok. Én még makacsul ragaszkodok ehhez az egyéniség dologhoz. Még kell az önmegvalósításhoz. Aztán majd elengedem. Szemlélek kívülről, felülről. Nem avatkozok bele. Mindig belém avatkoznak. Nem állok félre mert nekem is van itt föld. Először alattam, aztán felettem. Szamszára. Nem beszélek. Ha olyat lát az ember a világból, amit mások nem hallgasson. Csak bajt hoz a fejére. Sokat kell még tanulnom, hogy megértsem hogyan működik. Amikor majd legközelebb megint valaki megpróbál megtanítani élni, biztosan majd megint csak hallgatok bután. Szégyenlem, hogy én csak ennyi. Majd elmondja mit tegyek, hogy úgy éljek, ahogy azt kell. Aki évek óta rosszul csinál valamit, honnan a fenéből tudná, hogy nekem hogyan kell jól csinálnom? Mert hiába a wu-wei. Ez itten hungari. Hungariban élni jó. Mert itt vidámak az emberek. Kedvesek és vendégszeretők. Kicsit hazugok és képmutatók, és áttaposnak másokon mikor szar napjuk van, de hát mindenki ilyen. "Aaaaa máshol sincs ez másképp nehogy azt hidd." Nem hiszem. Nem cselekszem. Figyelek. Kivülről, felülről, befelé. Aztán a nirvána felé vezető úton, valahol a sportszelet és a létminimum update konyhája között, majd megállít egy ifjú hungari legényke és aszongyahogy:
-Nézd má meg te köcsög, hogy mi van nekem! Figyejjé aztán tanujjá! Hát hol vagy te ehhez vazze?
Igaz is. Nem vagyok sehol. Sehol...
|
Problémás tartalom jelzése
|
