|
Stefan naplója
Parafenomén [22888 AL], gazdája Stefan
Hángerien blúz 2005. június 14.
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/22888
|
Hángerien blúz 2005. június 14.
Hángerien blúz
A mindenki vezére ideges. Már reggel is. Folyton ideges ha a munkások lopják a pénzét. Mindenét ellopják. Mindenki tolvaj és barom. Aki nem az hülye. A drágaszágot is ellopták tőle. Ezért esténként elmegy vadászni. Terepjáróval érkezik. Kezet fog a többi vadásszal. Délcegen kihúzza magát. Elismert, érdemes és tiszteletre méltó. Vadász. Aztán véres halomra lövi a nyulakat meg fácánokat. Azok oldalra dőlnek miután bukfenceztek a gazban. Hosszú puskája van, hatalmas és erős. Ha rosszul mennek a dolgok egyszerűen csak lő.
A termelés igazgatója kopott kólás üveggel sétál naphosszat. Sokat kell inni. Meleg van. Sétál.
A takarítás menedzsere a kocsmában indítja a felest aztán ha kibeszélgette magát besétál füvet nyírni. Délben sör, uzsonnára konyak. Sör.
A kereskedlem igazgatója egy toll végével túrkál a fülében. Megszemlézi és elpöccinti a végéről a zsírt majd fogja a telefonját és a vécén ülve hosszasan ordítozik egy vevővel. Zsír.
A mérnökök fője győzikéről mesél. Mert az nála is szerencsétlenebb. Így marad még reménye hogy ma délig még biztosan megoldja a világ problémáinak azt a részét amit tegnap nem oldott meg. Mert hatalmas és erős. Mindent megold. Egyszerűen csak megold. Elmeséli az ecceri embernek hogyan kell valakivé válni. Mert aki nem született bele a vanba, az sosem tudja meg hogyan kell igazán jól lenni. Ezért kis porból jött legénykének elmagyarázza, hogyan kell lenni. Lassan húsz év gyakorlattal könnyed egyszerűséggel ejti ki "naggyábó vasbó van". Aztán elmondja melyik ujjammal hol nyomjam meg az egéren a gombot. Ettől én ideges leszek és égni kezd a gyomrom. Az orvos azt mondja a stressztől. Ad gyógyszert. "Hetekig szoktuk szedni..." Szedni.
Tegnap megint kirúgtak három embert. Ők nem szerencsétlenek. Munkanélküliek. Nem oldanak meg semmit és nem vadásznak nyulakra. Reggel éhesek este depressziósak vagy részegek. Talán nem lövik le őket. Majd az élet kiüt néhányat. Ha nem kapnak segélyt az utcára kerülnek. Aztán a hajléktalan szállóra. Az meg a szomszédban van. Akár nyulak és fácánok is lehetnének. De ilyesmire lőni nyílt utcán nem elég méltóságteljes. Lőnek. Három.
Kolléga lojális. Hát persze. Ez a hajó elsüllyeszthetetlen. Úgy tervezték, hogy akkor is a vízen maradjon ha az első négy kamra átlyukad. Ha elsüllyeszthetetlen akkor nincs mitől félni. Nem süllyedünk. Hősök leszünk. A munka.
Én valamit dolgozok. Azaz nem dolgozok. Vagy mégis valamit. Elvégzem a feladatom, de tudom hogy az eredménye a szemétben végzi. Nem azért mert rossz. Hanem mert ellentmondó, értelmetlen utasítások végrehatása során kritikus hibával mindig leáll a rendszer. A pufferben maradt adathalmaz csak helyfogalalásra jó. Zagyvaság. Bár sokszor valóban rossz is amit csinálok. Nem figyelek a részletekre és nem érdekel ha hibás az eredmény. Amilyen lesz. Nem keresek hibákat, és nem ellenőrzök. Nem történik semmi. Nem történt semmi. Semmi. Pedig tudom mit kellene csinálni. Hogyan. Pedig van munkám. Örülnöm kéne. Örülök.
A nyáron még tudok számlákat fizetni. Nyáron. El is mehetek ha kedvem tartja. El. Ha észrevesznek talán le is lőnek. Talán. A rabszolgának nincs szabadnapja. Fácánok és nyulak közt ébred. A hajnal a folyóhoz hajtja. A jó rabszolga urát szolgálja. A jó rabszolga. A rabszolga. Én meg egyszerűen csak szarok az egészre. Egész.
|
Problémás tartalom jelzése
|
