Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/22888
|
Fortissimo 2004. július 15.
Fortissimo kaotikusz a la pulper kultuszmókusz de luxe
A minap láttam a nagy buta dobozban egy műsort, amiben éppen hazánk tehetséges ifjú zúzómesterei tartottak egofitogtató demonstrációt. Különösebben nincs problémám a nehezebb zene hangadóival mert ha jól csinálja az ember fia-lánya-pocka akkor egészen hangulatos kis dolgok születnek belőle. És jó egynéhány társaság van, akiknek már sikerült egészen egyedi és szinvonalas zenei dolgokat létrehozni a témában, akik még az én tetszésemet is elnyerték, na nem mintha ez bárkit is érdekelene. Mert a suszterinas ne szóljon bele az üzelt lányába ha szeretne közel kerülni az élet nagy mozgatóinak elkoptatott nyomaihoz.
Nem is volt semmi gond a társasággal. Fekete borostás, hosszúszőrös pusztujvilág rock ördögköbön dögös reszelt bödön, ahogy kell ebben a műfajban. Már az elején gyanús volt hogy eltakarja az "énekes" arca a dobost, de az első hörgés után biztosra vettem, hogy komoly bélbajokkal küzd szerencsétlen ember, pedig már Amszterdamtól Svájcig minden felé kezeték zeneterápiás módszerekel, a jelek szerint sikertelenül.
Lehet a zúzós dolgokat komolyan és szinvonalasan csinálni is, ha már nem ért semmi máshoz az ember, mert az éhség nagy úr és valamiből élni kell, na de azért mégis... Az effektek úgy is elnyomják ha mellé nyúl az ember. Echo, distorsion, chorus, és egy kis fazer után már úgy sem lehet megállapítani, hogy ezt akarta játszani az ember vagy csak a tarthatatlan hév mentén izzadt bundával nekidöltek a bagzó macskák az erősítő kimeneteinek és megrázó feszültségcsúcsokat gerjesztve a rendszerben csillapítatlan egységugrásokkal szórakoztatják a hangmérnököt, aki izzadtan próbál átázott trikójában élvezhető produkciót faragni a darabokra hullot egész részeiből.
Lassan nyolc év fatál amatőr gitárolás után, azért én már eljutottam a felismerésig, hogy jó is az ha az ember közelről is megismerkedik egy zenetanárral mielőtt a nagy tetvér szemei elé áll, de legalább is utána néz, hogy mire jutottak a fejvesztés terhe mellett fejlődött ejrópai zenetudósaink a témával kapcsolatban, mert eljön az idő amikor már nem mondható, hogy azért nem találom a negyedeket mert még csak most tanulom az A-mollt és ennyi vodka után nem tudom rendesen elpakolni az ujjaimat, hogy Istennek is tetsző dolgok jöjjenek ki alóla.
De persze nagyon rajta vagyok a témán mint atom, és már állatul megy, pl. van hozzá arcom mint tájkép viharban lóval és kazlakkal és egom is mint tengerben speedelt gyilkosbálna Szt.Jupát nevenagy-napján. Naja. De mit jár a szám amikor nyilaktól hírhedt otthonunk földjén szorgos japánoktól tanuljuk az import vámolt és janpánosan konzervált Kodály módszert, persze ez is csak akkor megy piacképes számba ha betekerjük taikendokonfu-szamuráj feketére festett százszor edzett haiku hímzéssel. Jajj ne máá emberek. Én meg örülök ha véletlenül sikerül eltalálnom egy tiszta hangot és megcsillan a remény ostoba létem tova fejlődésére, meg hogy valami olyat tudok létrehozni amit eddig senki soha. Bár ez valószínűtlenebb mint Jolánka a konyhásnéni, pedig nála egyszerűbb térszerkezet kevés létezhet a világegyetemben. Hörögni nem tud de ha sikerül 60%os találati arányt elérnie tányér-étel kapcsolatában akkor már komolyan büszke szoktam lenni rá, hogy szó szerint a kezei közül eszek, miután kerti zellercafatok túrkálasában megbarnult kis repedkörmű ujjaival visszatessékeli a menekülő tésztaszálak kis csoportját a rábuggyantott vöröses biohulladék alá.
És akkor itt van ez a fekete tekintetű jóember, aki a fekete bárány és a komondor nászából földre leszált zabigyerekeként kiáll a fénybe és azt mondja, hogy aaaaaaarhhghhhhhhhrhhhhhhszrcsghrhrhhhhh. Kezdem megérteni miért kell ezekhez a bulikhoz elhomályosodni. Ezt tényleg csak mákteával felgyúrt alkoholos-andaxin koktélal lehet elviselni. Húzzunk rá egy kis ideológiát hogyaszongya trash-drak-new-heavy-minimal kísérleti upperground rock-imation-coolfeeling-f*szalazazene, és mi vagyunk az úttörők benne mert, ha nem adsz utat áttörünk rajtad, hogy ne érezd magadat biztonságban a tudat nélkül, hogy ez most teljesen új dolog és még soha senki ebben a formában csakmost és meghódíjuk a piacot izomó mert mi innen gyüttünk. Engem? Ezzel. Aligha. Ha zenéről pláne ha gitárról van szó nekem egészen más jut eszembe. T'od . A Tátrai a Szekeres meg Gerendás. Bár őket még sosem hallottam hörögni.
Most akkor vajon tényleg itt tart a hazai zenei élet vagy csak elaludtam a tv előtt... áhh ez nem lehet biztosan csak megint a küklopsszal álmodtam...
|
