Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/22888
|
Mea Culpa 2004. szeptember 1.
No akkó. Talán ma kezdjük úgy, hogy nem hal meg senki. De komolyan. Nincs benne trükk. Egyszer csak váratlan fordulattal mindenki jól életben marad. Megszűnik az elektroszmog a nukleáris sugárzás nem gőzölögnek a vegyek, csend lesz, tiszta levegő meg illatos víz. Nem, a Géza sem hal meg. Egyszerűen csak ücsörgünk a bozótos szélén és nézzük, ahogy a harmatos mezőn virágba borulni készül a sereglet, amint a nap berobban az égre és mindenki boldogan szalad amerre lát. Te ma nem lőni fejbe senkit mert ma nem kell megmutatni mekkora hatalmad van élet és halál felett, nekem ettől nem lesz hányingerem, így nem fogok a zsebedbe, és ezért te meg nem akarsz megverni senkit főleg engem nem. Mi meg nem akarunk áttaposni a harmaton ringó kis bogárkák ezrein. És önfeledten, átadjuk magunkat a boldogságnak, mely attól lesz igazán mérhetetlen, hogy tudom nem kell fizetni a napfelkelte után még akkor sem ha ilyen jó helyről nézhetjük azt mint ez itten ni. És persze attól, hogy tudom a réten átszaladó nyulakat nem a reklám kergeti és nem leszek a nemzet árulója mert a társadalom elvárásaitól élesen elkanyarodva nemet mondok egy felettébb izgalmas árukapcsolás vissza nem térő, hatalmas lehetőségének. Ezért te nem haragszol meg rám és én örülök, hogy legalább ma este nem kell a szekrényt az ajtó elé tolnom, hogy ne tudjanak azonnal bejönni rajta szélesvállú altatólegények. Ma kevésbé piacorientáltan bár, de mégiscsak önfeledten egy habos kávé mellett könnyedén kacagva megállapítjuk, hogy Orwell hatalmasat tévedett és nem lesznek a gatyámban is kamerák, amik a végső harc minden pillanatát a közönség elé tárják, és a gondolatrendőrség sem mondja meg mit gondoljak a holnapról, a máról és legfőképpen, hogy mit szeretnék mert én ki vagyok. Ahogy egészen nevetségessé válik a hajnal fényében, általam igen nagyrabecsült látnok, költő, géniusz, Menyhárt kollega megállapítása is, hogy a város minden pontján lógó kamerák "rólam ontják a képeket". Egyszerűen nevetséges. Nevessünk hát. És közben nem fogod azt mondani rám, hogy kimutattam a fogam fehérjét, mert tudjuk mind a ketten, hogy valóban a hajnalnak örülök szívemből, és ennek boldogságára kaptál puszit a homlokodra nem pedig azért mert meg kell gyógyulni a a púpnak, amit a faltól kaptál. Ma reggel erőt veszek magamon és nem szégyenlem magam, hogy munkából élek, és szeretem ha dolgozhatok. És ma nem szégyenlem magam, hogy üres a zsebem, kopott a cipőm és viseltes a ruhám és azt sem, hogy azért üres mert a tettben hiszek és nem a dumában. És ma kivételesen nem érzem magam hülyének mert hiszem, hogy van ami mozgat. És ma nem szégyenlem magam azért sem mert gondolkodom, mert ismerem a betűket és bár nem tudok számolni mégis pontosan tudom mennyit ér itt az élet. Ma nem szégyenlem, hogy annyi év magolás és nélkülözés után egy analfabéta tanít olvasni. És nem szégyenlem, hogy a mestereink kötéllel vesznek. És ma nem szégyenlem, hogy látom amit más nem és tudom amit más nem, és érzem amit más nem, és élek ahogy más nem. És ma azért sem szégyenlem magam, hogy nem vagyok meleg, nem hordok nyakörvet, nincs otthon korbács, a szögeket a dobozban tartom a kalapács mellett a képekhez meg a deszkákhoz, nincs a seggemre tetoválva hogy Jolánka, az sem lesz sehova, hogy üdvözöljük a fedélzeten. És a legszégyentelenebb, hogy ezzel az állapottal nagyszerűen megvagyok. És ma nem szégyenlem a gondolatot sem, hogy jó lenne ha te is itt toligálnád csemeténket a hatalmas fák hűse alatt rohangáló mókusok közt, ahogy más csemetetoligálók is, mert bár nem gazdaságosan trendi és eldobható, azért egészen nagyszerű dolog lehet mégis csak igazán. Annál is inkább mert rám, és nem a postásra hasonlítana, első szava nem a gázóra lenne és a villanyórát sem találná meg becsukott szemmel. És mert nem a demizsonban rázzák össze félistenek egy hidegfényű laboratórium steril padlóján, hanem úgy lesz ahogy kell. Mert ma nem szégyenlem, hogy csak téged és csak veled. Ma nem szégyenlem, hogy a gizikével még soha, és a jucussal sem. Ma nem káromkodunk, nem mondjuk a tolvajra, hogy hős, nem rázunk kezet az árulóval, nem mondjuk a fehér köpenyre hogy Isten álruhája, nem tanulunk igazul a hazugtól, és nem alázzuk meg Lujzikát mert elvett egy kiflit éhségében, és hogy egészen kerek legyen a torta nem rugdossuk meg a sarokban sem a tejfölért. Ma nem. Mindenkinek lehet ünnepe egyszer egy évben. Azt mondjuk, hogy szeretünk itt élni mert ez a mi helyünk a Földön. Ma egész nap csak a mának élünk. Én is élek meg te is élsz. Aztán megfordulunk. És fordítunk egyet az egészen is. Te is élsz meg én is élek. És így is jól élünk. És megint. És egészen estig ezt csináljuk majd jó?! Este pedig körénk gyűlnek a kis prémes állatkák, mogyorót ropogtatnak míg ámulva végignézzük, ahogy az élet minden színével lebukik a nap a fák közé. Közben hallgatjuk, ahogy morajlik a tenger a sziklák alatt, mert az is kell a romantikához. Megállapítjuk milyen szép napunk is volt. Aztán egyszerűen csak alszunk mert, holnap nehéz nap lesz...
|
