Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/151603
|
Atomcsapda
Atomcsapda (K-19: The Widowmaker)
Szereplők: Harrison Ford, Liam Neeson, Christian Camargo, Joss Ackland, Peter Sarsgaard, Peter Stebbings, Sam Spruell
Írta: Christopher Kyle
Rendezte: Kathryn Bigelow
Ha tengeralattjárós filmről beszélünk, akkor a szakavatottaknak és a "csak" mozibajáróknak is rögtön beugrik néhány klasszikus, és felejthető alkotás. Az etalon mindenképpen Wolfgang Petersen igazi remekműve a Tengeralattjáró, mely igazából minden víz alatt játszódó filmnek az alapja. Ez után következnek olyan alkotások, mint a Vadászat a Vörös Októberre, Az utolsó esély és az U-571. Lehet persze vitatkozni, hogy ezek tényleg a jó film kategóriába tartoznak-e, de az kétségtelen, hogy megmaradnak az ember emlékezetében, mert valamilyen szinten szórakoztatóak voltak. Ezek után vannak még azok a filmek ebben a témában, amikről szót sem érdemes ejteni. A kérdés most az, hogy a legújabb mélyvízi kaland felejthető vagy esetleg klasszikus?
A történet valós eseményeken alapul, az első orosz atom-tengeralattjáró történetét dolgozza fel. Ahogy az keleti barátainknál lenni szokott, a dolog nem megy olyan egyszerűen, így még a vízrebocsátás előtt történik egy kapitánycsere. Mihail Polenyin (Liam Neeson) helyére megérkezik Alekszej Vosztrikov (Harrison Ford), ezáltal egy alapvető feszültség már az első merüléskor ott vibrál a szűk fülkékben. A nyílt vízen megtörténik az első próbakilövés, és a siker után újabb parancs érkezik Moszkvából, mely Washington és New York ellen küldi az új "csodafegyvert". A feladat megoldását azonban meggátolja egy reaktorhiba, és innentől fogva a nukleáris katasztrófa elkerülése és az életbenmaradás lesz a tét.
Az első szó, ami az ember eszébe jut a film láttán, az a tipikus. Kétségtelen, hogy egy ilyen filmet nem lehet igazán újragondolni, megújítani. A lehetőségek igen behatároltak, de az ember már csak ásít, mikor a parancsnok teljesen nyugodt arccal utasítja egyre mélyebbre a hajót, miközben az zörög, nyikorog és közben mindenki izzad. Ezúttal elmaradnak az idegőrlőnek szánt hajócsaták, de azért igyekeztek feszültséget csempészni a filmbe; a baj csak az, hogy ez nem sikerül. Az ember első pillanattól tudja, hogy valami nem kóser. A kezdeti teszt, a furcsa haláleset, a hajóavatás már előre vetítik a bekövetkező tragédiákat. A várt hatás elmarad, a nézőt csak idegesíti, mikor a szerencsétlen technikus már sokadszor kocogtatja meg a kijelzőt pozitív eredmény érdekében. A film nem kifejezetten unalmas, vannak igen hatásos és megrázó részek is, a baleset utáni húsz perc igazi elemi hatással van az emberre, és képes kivívni osztatlan figyelmünket. Azonban ez a húsz perc is (igen gyorsan) elmúlik, és mi belecsöppenünk egy jófiú - rosszfiú típusú helyzetbe, kapitányváltással, miegymással.
A gyengének ugyan nem nevezhető, de nem is túl izgalmas történet mellett van még valami, ami nagyon szúrhatja az ember szemét. Elvileg egy orosz tengeralattjáró orosz legénységével van dolgunk. Mégis félelmetes, hogy a cirill betűkön kívül erre semmi más nem utal. Igazi erőltetett hazafiasság, bajtársiasság, emberség jellemző mindenkire. Nem mintha ez a volt Szovjetunióban nem létezett volna, de mindez annyira nyugatias (a szereplőkkel együtt), hogy már-már hiányoljuk a csillagsávos lobogót. A légkör megteremtésében nem sokat segített Harrison Ford sem, aki az orosz parancsnok szerepében talán legvérszegényebb alakítását nyújtja, az egy percre jutó komor pillantások száma pedig jóval meghaladja az élvezhető színészi teljesítménynél elvártat.
Egy újabb film érkezett a mozikba, melynek közepesen gyenge tartalmát nagy nevekkel próbálták palástolni. Mr. Ford kétségtelenül igen jó húzónév és Mr. Neeson emléke is igen élénken élhet még a Schlinder listájából, ezúttal azonban ők sem képesek megmenteni a filmet a "mélymerüléstől".
|
