Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/151603
|
Azok a csodálatos Baker fiúk
Azok a csodálatos Baker fiúk
Bevallom őszintén, mikor leültem megnézni A csodálatos Baker fiúkat, nem sokat tudtam a filmről. Nagyjából annyit hallottam róla, hogy zenészekről szól, akik össze-vissza utazgatnak, és közben fölszednek egy énekesnőt. Ezekből a töredékes információkból arra következtettem, hogy valami zenés road-movie-val lesz dolgom, egyfajta silány Blues Brothers koppintással. Nos, ismét be kellett látnom, hogy nagyot tévedtem: A csodálatos Baker fiúk műfaját tekintve dráma, ahol attól függetlenül, hogy a film jazz zenészekről szól, a középpontban nem a zene, hanem annak művelői állnak.
A történet két zenész pályafutásának utolsó közös - kevésbé fényes - szakaszába enged bepillantást. Jack (Jeff Bridges) és Frank Baker (Beau Bridges) már tizenöt éve játszanak ugyanazokban mulatókban, kocsmákban, lebujokban, amikor elérik a totális mélypontot: a tulajdonosok azért kezdenek fizetni nekik, hogy kíméljék meg a "vendéglátóipari egységeket" előadásaiktól. Ez válaszút elé állítja őket: vagy rögtön változtatnak valamin, vagy örökre eltűnnek a süllyesztőben.
A megoldást egy tehetséges énekesnő jelentené, akire végül is sikerül ráakadniuk Susie Diamond (Michelle Pfeiffer) személyében. Ő az, aki ugyan megmenti a fiúkat egy rövid időre a bukástól, de igazán sose veszik emberszámba. Hármuk közül ő az egyetlen, akinek vannak ambíciói, ezért mikor a fiúk egyértelműen tudtára adják, hogy semmibe veszik, a lány otthagyja őket egy nagyobb "karriert" ígérő reklámszerepért, ezzel végleg megpecsételve Bakerék sorsát.
Jack Baker, a testvérpár fiatalabb tagja a kezdetektől fogva vonzódik Susie-hoz, de jellemük különbözősége miatt nem képesek huzamosabb ideig elviselni egymást. Jack kiégett figura, nem mutat különösebb érdeklődést sem saját, sem a zenekar sorsa iránt. Ő a tehetségesebb, de az adottságával nem tud mit kezdeni. Kényelmetlenül érzi magát a saját bőrében, de ahhoz hiányzik belőle az elszántság, hogy helyzetén változtasson. Végül már ő sem bírja, fellépéseik monoton egyhangúságát, így végül inkább ő is kiszáll a buliból. Frank tehát egyedül marad. Öccsével ellentétben a zene számára megélhetésének záloga, így fél még a legapróbb újításoktól is: ezért süti el minden este ugyanazokat a fárasztó poénokat, és ebből kifolyólag jellemző rá az a fontoskodó magatartás, amivel a trió fellépéseit szervezi.
Steven Kloves alkotásában látszólag szinte minden megvan ahhoz, hogy emlékezetes moziként vonuljon be a filmtörténetbe: bővelkedik jobbnál jobb alakításokban - kiváltképp Michelle Pfeiffer játéka figyelemreméltó -, és szarkasztikus beszólásokkal teletűzdelt, kiemelkedően jól megírt dialógusokban. Mondanivalóját azonban nem tudja olyan erővel átadni a nézőnek, hogy azt a megtekintés után igazán is elgondolkoztassa: Kloves képtelen elérni, hogy a közönség átérezze a művet. Kár érte.
|
