|
Vivi naplója
Tim Speed [151603 AL], gazdája Vivi
Esőember
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/151603
|
Esőember
Esőember
A nyolcvanas évek óta divat Hollywoodban testi vagy szellemi fogyatékos emberekről filmet készíteni. Rossznyelvek szerint nem annyira a felelősségtudat és a téma iránti érzékenység, mint inkább egy bizonyos csillogó, kerekseggű aranyszobrocska elnyerése utáni mohó vágy hajtja az ilyen mozikba belefogó színészeket és rendezőket - és bizony a statisztikák alapján nem is tűnik megalapozatlannak az oly gyakran hangoztatott „ha Oscart akarsz, vállalj fogyatékos szerepeket!” szállóige.
Hiba lenne azonban emiatt egy kalap alá venni az összes ilyen témájú produkciót, hiszen a sok hatásvadász giccsen túl megannyi színvonalas, időtálló alkotás is készült. Az 1986-os Egy kisebb Isten gyermekei mellett ide sorolható a műfaj másik pionírja, Barry Levinson 1988-as darabja, az Esőember is.
Charlie-t, a yuppie autókereskedőt (Tom Cruise) csupán két dolog érdekel: a menő olasz sportkocsik és a pénz. Gyönyörű és megértő barátnőjét, Susannát (Valeria Golino) sem képes megbecsülni. Apja halála sem rázza meg túlságosan, hiszen tinédzserkora óta nem tartotta vele a kapcsolatot - persze azért tetemes örökségre számít. Annál nagyobbat koppan az álla, amikor megtudja, hogy a ropogós milliókat nem ő, hanem elmegyógyintézetben ápolt autista bátyja, Raymond (Dustin Hoffman) örökölte, akinek létezéséről Charlie eddig mit sem tudott. Raymond a legbonyolultabb matematikai műveleteket is képes másodpercek alatt fejben elvégezni, ugyanakkor a külvilággal kommunikálni s azt megérteni nagyon nehezére esik. Charlie, hogy kacifántos módon megkaparintsa az örökséget, elrabolja bátyját...
Naná, hogy Dustin Hoffman nagyszerű a totyogós együgyű zseni szerepében, naná, hogy megkapta érte a második Oscarját, és naná, hogy megérdemelte. Partnere ugyanilyen derekasan helytállt. Tom Cruise, aki után a Kockázatos üzlet, a Top Gun és a Cocktail című slágerfilmek hatására tinilányok milliói zokogták vizesre a párnájukat, ezúttal legkeményebb kritikusait is meggyőzte színészi rátermettségéről. Az ő karaktere az, aki jellemfejlődésen megy át, s rajta keresztül fogadjuk el és szeretjük meg Raymondot. Barry Levinson az autizmus „gyorstalpaló” bemutatása és a testvérpár kapcsolatának ábrázolása mellett még arra is ügyel, hogy emlékezetes, bár kissé idealizált képet fessen a gyorsbüfék és motelek világáról, az országúti Amerikáról.
|
Problémás tartalom jelzése
|
