Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/151603
|
Ocean' Twelve
Ocean’s Twelve – Eggyel nő a tét
Amikor Steven Soderbergh 2001-ben kijött a sztároktól hangos Ocean´s Eleven - Tripla vagy semmivel, karrierje csúcsán volt. Bár a film lényegében nem volt több a műfaj egy hagyományos darabjánál, nagy sikert aratott. Ezek után viszont sem ő, sem a címszereplő George Clooney nem tudott kimagasló bevételi eredményt elérni, sőt másik közös produkciójuk (Solaris) csúfos bukásnak bizonyult. Nagyon kellett tehát már egy újabb nagy dobás, így kézenfekvő volt, hogy rablós mozijuknak kellene egy folytatást készíteni. Az ilyen körülmények között megszülető alkotások rendszerint nem sok jóval kecsegtetnek, ám a közönség kivételesen kellemesen csalódhat: a második rész legalább olyan jó lett, mint amilyen az első volt!
Terry Benedict (Andy Garcia) jól tudja, kik lovasították meg a pénzét és amikor egy rejtélyes telefonálótól tippet kap hol rejtőznek a tettesek, felkeresi őket egy visszautasíthatatlan ajánlattal: vagy két héten belül visszaszerzik a pénzét, vagy egytől-egyig kinyírja őket. Danny (George Clooney) és Rusty (Brad Pitt) készek az új tervvel, a banda - elsőként a bizonyítani akaró Linusszal (Matt Damon) - pedig ismét összejön, hogy megoldjon egy újabb lehetetlen helyzetet, melyben a tét ezúttal az életük. Ám mintha mindez nem lenne elég, az Europol egy ügynöke (Catherine Zeta-Jones) is a nyomukba szegődik, akit ráadásul személyes szálak kötnek a csapat egyik tagjához.
Ugyan a forgatókönyv eredetileg egy meg nem valósult John Woo-filmnek szolgált volna alapjául, az íróként hivatalosan megjelölt George Nolfi profi munkát végzett az átalakítással és tökéletesen illesztette azt hozzá az előzményekhez. Az új epizódban természetesen hőseink továbbra is azzal foglalatoskodnak, amihez a legjobban értenek, de a helyzet ezúttal nem egy nagy balhéra, hanem arra van kihegyezve, hogy túljárjanak ellenfeleik eszén és megússzák az első részben elkövetett rablás következményeit. Ebből adódóan a folytatás nem követi annyira a rablós filmek megszokott menetét, mint előzőleg, ami nagyon helyes, egyrészt, mert így az alkotók nem ismétlik önmagukat, másrészt, mert a történet több eredetiséggel és meglepetéssel szolgál. A forgatókönyvet egyéb részről is inkább lehet dicsérni, mint a korábbiét: izgalmasabb a történetvezetés, jobb a humor, és a kötelező arcoskodások is megnyerőbbek. A szerelmi szál remek kiegészítőnek bizonyul, a jól megírt szerepnek köszönhetően Catherine Zeta-Jones végre megvillanthatja szimpatikusabb arcát. A másik fontos új belépő, Vincent Cassel szintén elismerést érdemel, fellépése révén joggal nevezhetjük figuráját a tolvajok ördögi James Bondjának.
Azért a folytatásnak is megvannak a vesztesei. Az egyik Julia Roberts, akinek csupán a történet utolsó fél órájában jut szerep, akkor is egy kissé meredek apropóból hozzák vissza. Andy Garcia az, akit viszont igazából sajnálni lehet: alig van többet jelen, mint a cameozó Bruce Willis. Ami zavaró , hogy a film végén a cselekmény elég nehezen követhető, az időbeli ugrásokba és utólagos megmagyarázásokba ember legyen a talpán, aki nem kavarodik össze. Ezzel együtt akiknek tetszett az első rész, azok a folytatással is elégedettek lesznek. Steven Soderbergh stílusos rendezése ugyanúgy a helyén van, mint David Holmes megszokottan színvonalas zenéje, a sztárparádéról nem is beszélve. A direktor szigorú rajongóinak szemében persze ez csak egy könnyed ujjgyakorlat, viszont a kikapcsolódásra vágyóknak pont az, aminek lennie kell: garantált szórakozás.
|
