|
Vivi naplója
Tim Speed [151603 AL], gazdája Vivi
Mr. és Mrs. Smith
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/151603
|
Mr. és Mrs. Smith
Mr. és Mrs. Smith
A házasságok jelentős hányadában csupán idő kérdése, mikor múlik ki a szenvedély. A kezdeti lángoló szerelmet észrevétlenül szeretet, és a kényelemből történő, kölcsönös egymáshoz ragaszkodás váltja fel.
A Smith házaspár hat év alatt asszimilálódik a kertváros unalmas mintapolgárai közé: John (Brad Pitt), a sikeres építész mindig késő este ér haza a munkából, amikorra felesége, a minden körülmények között gyönyörű Jane (Angelina Jolie) a high-tech konyhában varázsolt frissensülttel fogadja. Számukra a kikapcsolódást a szomszédságban rendezett dögunalmas keep smiling partik, illetve az egymás között tátongó, egyre nagyobb szakadékot áthidalni próbáló párterápia jelenti. Smithék a környezetüktől mégis különböznek: „mellékállásban” mindketten vérprofi bérgyilkosok, amit egymás elől is ügyesen titkolnak. Egészen addig a napig, mígnem egyazon célszemély likvidálásával bízzák meg őket.
Miután Nicole Kidman váratlanul kilépett az ígéretes projektből, sokáig úgy tűnt, hogy az Alfred Hitchcock 1941-es munkájával megegyező című, ám azzal semmilyen rokonságot nem mutató Mr. és Mrs. Smith soha nem készül el. Végül Angelina Jolie leszerződtetésével elhárulni látszottak az akadályok, és a korábban ugyancsak visszakozó Brad Pitt végül újra beadta a derekát.
A függetlenfilmek világából (Bárbarátok, Nyomás!) a nagyköltségvetésű stúdiómunkákba is ügyesen átnyergelő (A Bourne-rejtély) Doug Liman legújabb mozija márpedig le sem tagadhatja, hogy kizárólag a két sztár vonzerejére épít, a star power azonban esetünkben remekül működik: Pitt és Jolie tökéletes kiegészítései egymásnak, akik az akciójelenetekben éppúgy helyt állnak, mint a házastársi civódások mulattató pillanataiban – melyekből a játékidő közel két órájára egyaránt jócskán kijut. Liman a két elem megfelelő keverésével precíz arányérzékről ad tanúbizonyságot: ennek ötvözete egy lélegzetelállító autós üldözésben csúcsosodik ki, amely nem csak azért emlékezetes, mert láthatjuk Brad Pittet egy Air Supply-számot énekelni.
Az ehhez hasonló jelenetek, valamint az élcelődő szócsaták könnyedén feledtetik velünk a Mr. és Mrs. Smith szembetűnő hibáit – elsősorban a meglehetősen papírvékony történetet és az elnagyolt mellékszereplőket –, a film pedig összességében nem nyújt se többet, se kevesebbet annál, mint amit büszkén vállal: kétórányi önfeledt kikapcsolódást, félúton A rózsák háborúja és egy XXI. századi, robbanásokkal dúsított kémfilm között.
|
Problémás tartalom jelzése
|
