Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/151603
|
Polar Expressz
Polar Expressz
Nem kis hátránnyal indul az európai néző szemében Robert Zemeckis karácsonyi kvázi-animációs filmje, a Polár Expressz. Csakúgy, mint A Grincs esetében, a film alapjául szolgáló, Amerikában rendkívül népszerű mesekönyvet nálunk jóformán a kutya sem ismeri. Lőttek tehát a kultikus alapnak, a filmnek a saját lábán kell(ene?) megállnia. Ezen kívül Zemeckis mozijában tényleg minden olyan tényező megtalálható, ami az Atlanti-óceánon innen egy átlagos nézőnek megfekszi a gyomrát, és ami egy magára kicsit is adó filmkritikust ceruzája buzgó hegyezésére és gunyoros megjegyzések lekörmölésére sarkall. Giccses film a Polár Expressz? Az hát! Kornyikálnak benne Oscarra hajtó csöpögős betétdalt a kölykök? De még mennyire! Tele van pakolva CGI-vel? Csak az van benne! Elvileg tehát utálnunk kéne ezt a filmet. Hangsúlyozom: elvileg.
Mert hogy nagyon sok múlik az ember hozzáállásán. Két dolog figyelembevétele elengedhetetlen a Polár Expressz élvezetéhez: 1., karácsony van, és ilyenkor mindenkinek engedményeket kell tennie a szentimentalizmus felé; 2., ez a film gyerekeknek készült, márpedig valamikor mindannyian azok voltunk. Bizony, a gyerekkor az emberiség közös nevezője, és Zemeckis most felajánlja nekünk, hogy Tom Hanks kalauzolásával visszavisz bennünket oda, emlékeztet minket arra, mit hittünk és álmodtunk akkor, ártatlan és naiv gyerekfejjel. Ha úgy döntünk, hogy velük tartunk, le kell vetkőznünk 21. századi cinizmusunkat és pesszimizmusunkat. Lelkileg vissza kell térnünk ahhoz a bennünk lévő gyermekhez, aki Halász Juditot hallgat, először látta a Csillagok háborúját, és még hisz a Mikulásban és a Jézuskában. Amennyiben ez sikerül, úgy emlékezetes szórakozásban lehet részünk. Vagy inkább fogalmazzunk másképp: amennyire ez sikerül, annyira lesz számunkra emlékezetes a Polár Expressz.
Nézzük a történetet, amely az amerikai nézőknek már a könyökükön jön ki, nekünk azonban még újdonságként hat. A Mikulás létezésében kételkedni kezdő, névtelen főszereplő kisfiú (Tom Hanks) épp a piros puttonyos felbukkanását várja ébren karácsony éjjelén, mondván: hiszem, ha látom! Mikulás egyenlőre sehol, ám egy titokzatos vonat megáll a ház előtt. A kissé mogorva, mégis jóravaló kalauz (Tom Hanks) közli a kisfiúval: a vonat az Északi-sarkra megy a Mikuláshoz (Tom Hanks - bizony, kedvenc Forrestünk ezúttal rengeteg szerepben tündököl!). A kisfiú némi hezitálás után felszáll, és elindul arra az utazásra, amely egész életét és gondolkodásmódját megváltoztatja...
Technikailag nem sok kivetnivaló található a filmben. Zemeckis az ún. „performance capture” eljárást használta, melynek lényege, hogy a színészek alakítását bedigitalizálják, és ez alapján hozzák létre a számítógépes animációt. A végeredmény nemegyszer elképesztően élethű, a mozdulatok és gesztusok teljesen emberiek. Igaz, azt hozzá kell tennem, hogy a koncepciót nem egészen értem: ha a készítők élethű megvalósításra törekedtek, miért nem forgattak élőszereplős filmet, ha pedig mesét akartak, miért nem elégedtek meg a „sima” komputeranimációval? Bár végül is mindegy, a lényeg, hogy működik. Ami a tartalmat illeti, nos, az érzelgősség elkerülhetetlen, így sok múlik a befogadó toleranciaszintjén. A probléma fő forrása az a nyálas dal, amit a gyerekek a csillagos égbolt alatt kézenfogva énekelnek. Jaj, ezt tényleg nem kellett volna... Azért szerencsére van, ami ezt ellensúlyozza. A film legjobb jelenetében, amelyben egy, a vonatból kieső jegy izgalmas útját követhetjük végig perceken át, Zemeckis bebizonyítja, hogy rászolgált a vele kapcsolatban gyakran emlegetett „Steven Spielberg legjobb tanítványa” jelzőre. A Mikulás rockkoncert-hangulatú belépője roppant szellemes, és ha már a rocknál tartunk: az Aerosmith-es Steven Tyler is felbukkan egy digitál-cameo szerepben. A film üzenete pedig, a Mikulás és úgy általában a karácsony lényegéről, nem csak hogy nem káros, de kifejezetten hasznos lehet a gyerekeknek. Így a Polár Expressz minden hibája ellenére nyugodt szívvel ajánlható - elsősorban családoknak.
|
