Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/151603
|
Philadelphia
Philadelphia
A homoszexualitás és az AIDS Hollywoodban nem tabutéma, de kevés olyan film születik és jut el az átlag mozirajongókhoz, amely igazán komolyan venné a két témát. A melegek általában csak a filmek furcsa szereplői, akik szinte mindig mulatságosak, vagy esetleg a főszereplő legjobb barátai, de általában mindig ellenkező neműek, hogy a gyanú fel se merülhessen. Az AIDS inkább csak a kórházsorozatok állandó velejárója, de ezek legalább reálisan igyekeznek foglalkozni a problémával.
A Philadelphia azonban e két témát összevonja, és egy igazán izgalmas tárgyalást illeszt a középpontba. Ettől azonban nem egy jogászfilmet látunk, ahol a lényeg a csavaros párbeszédeken, a váratlan fordulatokon áll. Igaz ugyan, hogy a szereplők szinte mind ügyvédek: Andrew, (Tom Hanks) egy neves ügyvédi iroda alkalmazottja, akit főnökei tudomást szerezvén betegségéről egy „szabotázzsal” eltávolítanak; az őt védő Joe (Denzel Washington), és természetesen az ellenoldal, a társaság vezetői, maguk is ügyvédek. De itt nem a foglalkozáson, és az igazság elérésén van a hangsúly, a középpontban az emberek és érzéseik, nézeteik állnak.
A film legnagyobb erénye, hogy nem köntörfalaz. Igyekszik kerülni az „amerikai álmot”, hús-vér emberek élete pereg a szemünk előtt. Szinte semmi humor, a melegek életének hétköznapjait, minden árnyoldalát színlelés nélkül mutatja be. Nem beszélve az AIDS okozta szenvedésről, és az ezzel járó életformáról. Tökéletes képet kapunk a társadalom viszonyáról, hozzáállásáról az átlagtól különböző, vagy beteg emberek iránt. Megfigyelhetjük, miként reagál egy egészséges ember, ha egy halálos kór hordozójával találkozik, és mi a véleménye a homoszexuálisokkal kapcsolatban. Miközben pedig a filmet nézzük, - mikor az ügyvédi irodában az igazság feltárultakor az ügyvéd elhúzódik Andy-től, mikor otthon kijelenti, hogy megveti a melegeket - nem érezzük, hogy ez egy milyen szemét alak, hogy milyen buta és elmaradott, mert ha nem is mindenki, de a többség manapság még mindig így gondolkodik. A másság mindig ellenérzéseket szült, és valószínűleg fog is, míg világ a világ, de a film arra tanít, főleg a záró képsorokban, hogy mind emberek vagyunk, és ez a lényeg.
A rendező, Jonathan Demme nagyon jól bánik a kamerával, szinte mindig valaki szeméből látjuk az eseményeket, ahogy figyeli mások mozdulatait, mikor az egyszeri ember észreveszi a furcsa sebeket, és nem tudja levenni róla a pillantását. Nagyon emberi és ezáltal tökéletes összhangban áll a film hangulatával.
Tom Hanks varázslatos és tökéletes alakítása méltán nyerte el az Oscar díjat, de a többi szereplő is igazán megtalálta a szerep kulcsát. Denzel Washington a törtető, jelentős előítéletekkel rendelkező ügyvéd szerepében szintén brillírozik, Antonio Banderas – Andrew barátja – pedig könnyen hozza az igazi latinos temperamentumú férfit.
A film a tökéletesség határát súrolja, már a helyválasztás és a cím is hihetetlenül jól illeszkedik a nem mindennapi történethez, Philadelphia – ahogy a filmben is elhangzik – egy jelkép, egy eszme, - minden ember egyenlő - és az alkotók ehhez méltóan készítették el a filmet. Bruce Springsteen jól ismert számát meghallva biztos eszünkbe jut majd a film, és talán újra és újra átgondoljuk a látottakat.
Ez a film maga a valóság, és meglehet kicsit csodálkozunk is, mikor elmarad: a film megtörtént esetet dolgoz fel.
|
