Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/151603
|
Kontroll
Kontroll
Metróellenőrök. Kevesen lehetnek, akik e foglalkozás hallatán szívükhöz kapnának örömükben. Ritka, hogy vágynánk a találkozásra velük, ha pedig megtörténik, akkor vagy igyekszünk láthatatlanná válni, vagy felkészülünk egy Oscar-díjas alakításra, mely hiányzó jegyünket vagy bérletünket igyekszik majd palástolni... Azon kevés szakmák közé tartozik ez, melyről komolyan elgondolkodunk, hogy vajon épeszű, normális ember vállalja-e? Ki vágyna ugyanis a folyamatos atrocitásra, közutálatra? Igazából talán senki, mégis sokan vannak, akik beállnak a sorba és napról-napra felveszik a "harcot" a bliccelők "hadával". Ezeknek az embereknek a világába kalauzol el minket a Kontroll, Antal Nimród első egész estés nagyjátékfilmje. A témaválasztás maga egyszerre különleges és hétköznapi, hiszen egy elég szélsőséges munkakör "rejtelmeit" tárja fel, miközben olyan helyszíneken játszódik, amit szinte mindenki ismer, legalább egyszer megfordult már ott életében. Az igazi élmény persze azoké, akik minden nap megjárják a főváros mélyét, de a történet mindenki számára teljes mértékben fogyasztható.
A cselekmény Bulcsú (Csányi Sándor) körül bonyolódik, aki egykor értelmiségiként tengette napjait odafent, de valami rejtélyes okból lekerült a föld alá, s most ellenőrként igyekszik megkeresni a mindennapi betevőt, miközben folyamatos konfliktusban áll a kollégákkal és az utasokkal. A metró életét pedig újabban egy sorozatgyilkos borzolja fel, aki találomra löki a védtelen áldozatokat a szerelvények elé. Bulcsú igyekszik megállítani az őrületet, miközben rájön, hogy itt lenne az ideje szembenéznie saját életével, és megtalálni a kiutat a reménytelenségből.
A film egy kicsit a Moszkva tér és a Valami Amerika vonalát követi, ugyanis érezhető, hogy a fő cél a szórakoztatás volt, s bár megtalálható benne a magyar filmekre oly jellemző, kissé pesszimista világnézet és némi szürrealista művészieskedés, mégis teljes mértékben élvezhető: olyan alkotás, mely talán egy időre képes lesz felvenni a versenyt a multiplexek nyugati versenyzőinek áradatával. Mindez pedig Antal Nimród személyének köszönhető, aki képes volt élettel megtölteni a forgatókönyvet és egy poénokban bővelkedő, lendületes mozit megalkotni, mely követendő példa lehet a többi filmes számára. A főleg reklámokben és videoklipekben jeleskedő rendező nem hazudtolja meg magát, hiszen a filmet elárasztják a pergő vágások és a gyors jelenetek. A kamera együtt él a szereplőkkel, nem csak megfigyel, egyszerre mozog a történettel. Ez adja meg a Kontroll igazi ritmusát, mely csak néha-néha törik meg egy-egy jelenet erejéig. Leszámítva ezeket az apró üresjáratokat, a film magával ragadja a nézőt, az akciójelenetek szinte már lenyűgözően megkoreografáltak, de mindenképpen élvezetesek, és a történet is megállja a helyét, még ha nehezen is bontakozik ki és itt-ott rejt furcsaságokat. Mindezt csak erősíti a fantasztikus zene, mely a Neo külön ezen alkotáshoz komponált szerzeménye, s mint olyan, kiváló atmoszférát és hangulatot teremt. Ezúttal a színészi teljesítményre sem lehet panasz, a főszereplő Csányi Sándor nagyon jól állja a sarat és Pindroch Csaba is megtalálta a legtesthezállóbb szerepet magának.
A Kontroll egyetlen hibája, hogy mégis igyekszik magyar film lenni. Nem tud elmenni a teljesen kommersz szórakoztatás felé, mint anno a Valami Amerika tette, helyette megpróbál gondolatokat is közölni, így az utolsó húsz perce kicsit felemásra sikeredik, ami nem biztos, hogy mindenki tetszését meg fogja nyerni. Ettől függetlenül viszont bátran ajánlható bárkinek: hajrá Antal Nimród, legközelebb biztos még jobb lesz!
|
