|
Vivi naplója
Tim Speed [151603 AL], gazdája Vivi
Arthur Király
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/151603
|
Arthur Király
Arthur király
Szereplők: Clive Owen, Ioan Gruffudd, Keira Knightley, Stellan Skarsgård, Til Schweiger
Írta: David Franzoni
Rendezte: Antoine Fuqua
Jerry Bruckheimer új vállalkozása, az Arthur király azt igazolja, hogy senki sem tévedhetetlen. A sztárproducer korábban kitűnő érzékkel gyűjtötte maga köré a tehetségeket, ám ez most nem jött össze. A gyenge forgatókönyv, a középszerűségre hajlamos rendező és az érdektelen szereposztás már azelőtt megásta a film sírját, hogy az első képkockát leforgatták volna belőle.
David Franzoni, a Gladiátor társ-írójának változatában a legendás király, Arthur (Clive Owen) még csak hadvezér, aki embereivel a római birodalom számára végez küldetéseket. A kerek asztal lovagjai már alig várják, hogy szabad emberekké váljanak, de ehhez még egy feladatot teljesíteniük kell. Eközben magukra haragítják a napokban partraszálló barbár hordát, sőt még magával Rómával is összetűzésbe kerülnek, melynek vezetői sorsukra hagynák a védtelenül maradt parasztokat.
A film friss kutatásokra alapuló történetével sikeresen szakad el az ismert mítosztól, de amit a helyére illeszt, az korántsem annyira érdekes – főleg, hogy a forgatókönyv a Rettenthetetlentől kezdve mindenhonnan merít, ahonnan csak nem szégyell. Hiába azonban a nemes elődök, a mű egy drágább tévés produkció szintjén mozog, amit erősít a „sztárerő” hiánya is. Arthur szerepében Clive Owen nem rossz, de ahhoz mégis kevésnek bizonyul, hogy miatta kifizessük egy drága mozijegy árát. A Kiképzéssel befutó Antoine Fuqua sem segít a filmen: egyéniség nélkül, iparos módjára dolgozik, és még az sem érdekli különösebben, hogy szereplőit karakterrel ruházza fel.
Az Arthur király valódiságot ígér, címszereplőjét mégis túlmitizálja, Lancelotot és Guineveret pedig inkább a tini-magazinok címlapjára, mint a hősök panteonjába szánja. A csatajelenetek az erőszak szigorú szűrése révén szintén nem tudják erősíteni a hitelességet, ellenben a film második felében már kínálnak annyi látványosságot, ami képes valamelyest fenntartani az érdeklődést. A cselekmény a töredezett kezdetek után valamelyest kezd összeforrni, és az események folyamatos pergése biztosítja, hogy a fennmaradó részt ásítás nélkül üljük végig.
|
Problémás tartalom jelzése
|
