Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/151603
|
A bárányok hallgatnak
A bárányok hallgatnak
A Thomas Harris regénye alapján készült "The Silence of Lambs" című film az 1990-es év sikere volt. Ezt az akadémia is 5 Oscárral méltányolta, a film megnyerte a legjobb rendezés (Jonathan Demme), a legjobb adaptált forgatókönyv (Ted Tally), a legjobb film, a legjobb férfi főszereplő (Anthony Hopkins) és a legjobb női főszereplő (Jodie Foster) díját is.
Clarice Starling (Jodie Foster) Buffalo Bill (Ted Levine), az elmebeteg sorozatgyilkos után nyomoz. Bill fiatal, molett alkatú lányokat rabol el, később lelövi, majd megnyúzza őket, a hullákat pedig vízbe dobja. Az ügyben Clarice-nak Dr. Hannibal Lecter (Anthony Hopkins) segít, akit a baltimore-i börtön különleges osztályán őriznek a világ elől. Lecter "visszavonult" pszichiáter, Bill is a páciense volt.
A történet napjainkban játszódik, gonosz világunkban, ahol nem éri meg jónak, segítőkésznek lenni, ha mégis az vagy, könnyen egy őrült következő áldozataként végezheted. Az izgalmas pszicho-thriller fokozatosan göngyölíti fel a cselekményt, Starling vaslogikával halad előre. De ami talán még lebilincselőbb, hogy a film előrehaladtával egyre mélyebb betekintést nyerünk az elborult elmék rejtelmeibe, bemutatva az emberek sötétebbik oldalát: az embert nem érdekli senki és semmi, csak önnön beszűkült tervei. Nem foglalkozunk áldozataink esdeklésével, sikítozásával, sem a drámai hangvételű rábeszéléssekkel, nem tágítunk, csak magunkra, csakis saját őrült céljainkra gondolunk. Külön öröm volt számomra a jellemábrázolás: ez a történet tényleg a való világban játszódik, sehol egy antitalentum topmodel valami szappanoperából, még a főhősnő sem szexbomba, hanem normális, létező, érző emberi lény. Egyetlenegy karaktert sem próbál jobbnak, szebbnek láttatni a film, mint amilyenek.
Hopkins alakítása bámulatos. Az élő példa arra hogy, sem csillogó jelmez, sem eltorzított maszk, sem szemkápráztató speciális effektus nem kell ahhoz, hogy valaki igazán félelmetes legyen. Elég egy kitűnő színészi alakítás, elég, ha belenézünk Lecter rezzenéstelen, gyíkszerű tekintetébe. A film többször is szembeállítja a primitív átlagembert a kifinomult pszichopatával, az intelligens csúcsragadozóval. Ugyanis a legőrültebb ember nem egy vicsorgó, nyáladzó vadállat, hanem már szinte túl civilizált ahhoz, hogy a társadalom be tudja fogadni. Foster az FBI akadémián tanuló diáklány, tipikus pozitív főhősnő, valós vonásokkal. Jodie "csak" a természetességét hozta, ennek köszönhette második Oscarját.
A mű önmagában tökéletes egységet alkot, kár lenne tovább bolygatni. Egy pszicho-thrillert meg pláne nehéz folytatni; hisz egyetlenegy esetről szól, egy őrült ámokfutásáról, amely a film végére általában véget ér. Ám sajnos mindent elér a végzete, felgyorsult világunk futószalagon követeli a folytatásokat, fogyasztói társadalmunk előbb-utóbb mindennek kikényszeríti a folytatását. A film ugyan elkeseredetten védekezik, de végül Hollywood megerőszakolja. Ha törik, ha szakad, folytatni kell! Nem érdekes, hogy a rendező, a forgatókönyvíró, a zeneszerző, valamint a fő sztár (Jodie Foster) nem vállalja a fellépést, FOLYTATNI KELL! Kérdés: mi marad ezek után a filmből? Egyesek talán azt hihetik, hogy egy film a sztoriból áll, de tévednek, a film lelke a rendező. Ő a fő koordinátor, a film alaphangulatát ő adja. Nem magát Hopkinst, vagy a karakterét, Lectert, "szeretjük", hanem azt, ahogyan őt Demme elképzelte. A folytatást olyannyira el akarták készíteni, hogy Foster helyett, az ő szerepére(!) Julianne Moore-t szerződtették... azt hiszem ez mindent elárul. Demmet Ridley Scott-ra, Howard Shore-t pedig Hans Zimmerre cserélték, az eredeti gárdából csak Hopkins maradt, meglátjuk, hogy elég lesz-e a folyatáshoz.
A mű igazi klasszikus, a mai bűnügyi filmek mintapéldánya. Aki még nem látta, feltétlenül nézze meg, aki már igen, annak sem szégyen újból levenni a polcról.
|
