|
elektra naplója
Tuatha [261828 AL], gazdája elektra
Emlék
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/261828
|
Emlék
Életem egyik legmeghatározóbb élménye az volt, amikor egy megkínzott, megsebzett, éheztetett lóval hozott össze a sors. A világ az ellensége volt, és ő is mindenki ellensége volt. Mindenkit gyűlölt aki körülötte volt, de ez a harag a félelméből fakadt. Félt, hogy újra bántani fogják, hogy újra félre dobják. Csak állt magában, miközben mi a többi "használható" lóval dolgoztunk. Nyomorúságos látvány volt. Egy nap elhatároztam, hogy megbarátkozok vele. Az út hosszú volt. Egy - egy csatlakozás (ha sikerrel járt) több órán keresztül zajlott (Lásd.: Igazi suttogó c. könyv). Félelme mélyebb volt, mint hittem valaha is. Egy hét megfeszített munka után a bizalmába fogadott (sohasem bántottam, magától jött oda hozzám) , és még egy hét múlva megvolt az első vágtája is. Szerencsésnek tartom magamat, mert rengeteget olvastam és hallottam hasonló esetekről. Az életbe való vissza szoktatás így lényegesebben könnyebben ment, mint ha vertem volna. Egy idő után felülhettek rá az első gyerekek is és ő boldogan dolgozott, legnagyobb örömömre. Mikor megerősödött az éj sötétje alatt hatalmasakat rohantunk, csak nyeltem a levegőt. Mivel korom fekete nem látszott belőlünk semmi csak lába dobogása. A barátom lett, a társam. Az első ló aki ennyire a bizalmába fogadott. 2008. 03. 10.-én viszont megtörtént az amitől mindig is féltem. Egyetlen lovamat egy erősebb, hatalmasabb ménre cserélték. Csak egy pár hónapot kellett volna várniuk, amint leköltöztem az egyetemhez, megvettem volna. Csak annyit tudok, hogy jó helyre került, de a pontos helyét nem ismerem. Sokszor felriadok és csak ülök az ágyamon. EZ NEM TÖRTÉNHETETT MEG!! De sajnos igen. Ő elment és én nem tudtam követni...
Álljanak ezek a sorok drága barátom emlékére. Köszönöm BEBE, hogy utat mutattál nekem! Hálás vagyok neked.
|
Problémás tartalom jelzése
|
