Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/261828
|
Úrnő
A Sárkány Úrnő tegnap életre kelt.
Lustán felrázta szárnyait, kiterjesztette őket, ameddig a szem ellátott, azután megmozgatta őket, mint hatalmas, lobogó vitorlákat. Pikkelyei Napban-Holdban fürödtek, zöld szemével fürkészőn hunyorgott az éjszakába.
A test, amely viselte, lázadozott. Reszketett, mintha hideg rázná, fogait vacogtatta, össze-össze rázkódott. Belsejében ismeretlen sejtek énekeltek, gyomra összeszűkült, pupillái kitágultak, mintha magukba akarták volna nyelni a világot.
Az Úrnő tegnap életre kelt.
Jelenlétét zubogó életenergia adta tudtul az élőknek. Aki a közelébe ért, megborzongott, hátrahőkölt, vagy ismeretlen erőknek engedelmeskedve olyan gondolatokat látott, melyeket korábban soha. Nyers, vad, elemi erő áradt a lényből, miközben megpróbálta szétfeszíteni új testének korlátait. Féktelen mélységeket látott, csillogó szemével befelé nézett, hogy megpróbálja felmérni ennek az apró teremtménynek suttogó, ijedt gondolatait. Neki magának nem voltak gondolatai. Erőfonalakból épült fel az elméje, áradó, színes fonalakból, megannyi fényzuhatag. Az időt látta.
A Sárkány Úrnő életre kelt.
Érzések lepték el. Honvágy a világa után. Elméjében képek keringtek sziklás, magas hegyekről, zöld ormokról, napfényben fürdőző sárkányokról, különös énekükről. Idegen elmébe kényszerítve különös, nem emberi akaratát megmutatta hordozójának saját világáról szőtt álmait.
Elviszlek oda, ígérte a lány.
Én viszlek el, mosolyodott el a sárkány.
Az Úrnő felébredt, és kitárta szárnyait. Szemében lobogott az éjfél.
by:Oshara
|
