|
elektra naplója
Tuatha [261828 AL], gazdája elektra
Rekviem öt csokor virágért
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/261828
|
Rekviem öt csokor virágért
Rekviem öt csokor virágért
Valaki megteremtett titeket. Magokat szórt a hatalmas anyaföldbe és ti lettetek belőle. A Nap cirógatott titeket és az eső táplált benneteket. Gyönyörűek voltatok. Mindenki titeket csodált. Tündérek voltatok a pusztaságban. Óvtak titeket és akár beszélgettek is veletek.
És aztán mint villámcsapás, az ki idáig szeretett titeket, most kegyetlenül pusztítani kezdett és kacagva szívta el a titeket élető nedűt a virág illatot. Éles kardal szabdalt titeket és nem mutatott irgalmat.
Fájt neketek, nagyon fájt. És mikor azt hittétek, hogy végre vége, mesterségesen akart az életbe visszahozni. De ti büszkék voltatok. Nem mutattátok ki a félelmet és a szégyent. Szálfa egyenesen álltatok és gyönyörűbbek voltatot mint valaha.
Ezután sötét borult rátok és zakatoltatok, végül pedig rokonaitok közé kerültetek egy meleg barátságos helyen.
Jó volt ott. Végre béke volt és már a fájdalom is múlni kezdett. Furcsa mámor borult rátok. Mint vérveszteség utáni bódulat. Az ajtó csengő csilingelt és kedves emberek léptek be.
- A legszebbeket kérem! - Mondta és kiválasztottak titeket. A LEGSZEBBEKET! És megint zakatoltatok. De büszkék voltatok. Mert ti voltatok a kiválasztottak. Megérkeztetek. Hatalmas fodorba kötöttek titeket és szalagot fontak gyönyörű fejetek alá.
Illatoztatok és fénylettetek. Már minden fájdalmat elfelejtettetek.
ÉS aztán eljött a várva várt nap. Kivörösödött arcok, boldog ölelésbe fogott titeket. A nap legszebbjei voltatok. Nevettetek. Boldogok voltatok és sírtatok mert minden olyan jó volt. És végigjártátok a várost és mindenki titeket figyelt. MERT TI voltatok a LEGSZEBBEK!
Aztán hazaértetek. Egy -egy kristály vázában megpihentetek és mosolyogtatok a villanókba. És továbbra is csodáltak titeket. Mindennap friss vizet kaptatok és az ablak mellé raktak titeket, ahol nagyokat szippantottatok a levegőből. Jó volt, minden jó volt.
Lassan elfáradtatok. Vesztettetek ragyogó színetekből és messze szálló illatotokból.
Fokozatosan minden élet kirepült testetekből és visszakerült oda, ahonnan indultatok. Száraz, földi maradványotok azonban itt maradt, hogy emlékeztessen minket egy napra. Egy szomorú de egyben vidám napra, amit már sohasem felejtünk el.
Végül fogtam halott maradványaitokat és kivittem a szabad ég alá ahol végre örökre megpihenhetett viharvert testetek.
|
Problémás tartalom jelzése
|
