Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/261828
|
Halálra ítéltek.........
... - Mégis hiszel az egészben? - Ez eléggé meglepett, tekintve, hogy amíg hallgattam a története végig nevetett.
- J a, hiszek. Bár nem úgy mint ahogy Akira mesélte.
- Hát akkor hogyan?
- Tudod, ezt nem igazán szoktam hangoztatni.
- Nem mondom el senkinek! - Kérleltem. - Tudod, az igazat megvallva, én sem hiszek el mindent abból, amit Akira mondott. Elég mese szerű...
- Az a mese évezredek óta terjed. - Mondta dühösen.
- Bocs, de nem azt mondtad, hogy...
- Tudom, hogy mit mondtam. - Hátra dőlt a fűben, behunyta a szemét és úgy kezdett mesélni. - A sztory lényege nem a valóságtartalom, hanem a hit egy igaz célban. Merion egy ilyen célért élt és halt meg. Attól függetlenül, hogy nem hiszek el mindent, még hihetek a lányban.
- Ne haragudj...- Sóhajtott. Kinyitotta a szemét és felült. Ahogy rám nézett..., nem ezt vártam. Alázat volt benne.
- Nem, te bocsáss meg. Csak tudod, sokan nem értenek meg. Én máshogy gondolkodok mint a többiek. Ha érdekel, szívesen elmondom az álláspontomat. - Újra mosolygott a szeme.
- Nagyon is érdekel!
- Rendben, csak Akira vagy Salis meg ne tudja, kitekerné a nyakamat! Szóval szerintem Merion egy egyszerű lány lehetett, akár ereje sem volt, de egy véletlen során a Földanya rá osztott egy feladatot.
- Miszerint?
- Miszerint, hogy mint egy jótét lélek, neki kell erőt osztania.
- Ez idáig hasonló mint az előző. Kivétel, hogy szerinted a lány nem volt egy terézanya.
- Pontosan.
- Folytasd kérlek.
- Merion küzdött az erőtolvajok ellen, de elbukott.
- És miért nem védekezett?
- Talán elfogyott a tarsolyában lévő kiosztásra váró igazi , nagy és pusztító erő. - Ezt egy levegővel mondta el.
- Talán... És miért nem védte meg a Földanya?
- Szerintem lejárt az ideje, mint az előzőnek.
- Ez valószínű. A Kérdés az, hogy ki lett az utódja.
- Ez tényleg jó kérdés! - Egy ideig csak néztük egymást, aztán elfeküdtünk a fűben és hallgattuk a tücsköket.
- Csergő...
- Igen?
- Köszönöm, hogy elmondtad nekem. - Felkönyökölt és úgy mondta:
- Szívesen, de kérlek, ezt ne mond el másnak.
- Nem mondom el, ígérem!
- Akkor jó. - Mosolyogva hajolt vissza és újra hallgattunk. Amikor a Nap elindult lefelé az égen, mi is elindultunk és egymást lökdösve, nevetve értünk haza.
|
