Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/261828
|
Halálra ítéltek...........
A szobában már mindenki összegyűlt és mikor beléptem minden szem türelmetlenül pillantott rám. Ordítozás helyett, hogy: MI VAN MIT BÁMULTOK?, inkább fogtam egy széket és leparkoltam a legtávolabbi sarokban. Csergő mellém telepedett a földre és rám nézett. Még csak véletlenül sem viszonoztam a pillantását, ne kísértsük a kísérthetőt. Egy pár perc múlva Akira is megékezett egy rakat papírral a kezében.
- Na végre! - Sietett elé Salis.- Már azt hittem, hogy, khh, na mindegy... Szóval kezdhetjük? - Mi volt az, hogy mindegy? Ha nem vigyáz, még megsütöm!
- Rendben. - Fogott neki Akira. - Tehát, Majának köszönhetően...
- És a rendszeres megfigyelésnek is!! - Vágott közbe Vátor, a ködös srác.
- Igen, nektek is köszönhetően, végre van elég infónk az erődről. Ha minden klappol, holnap hajnalban bemegyünk.
- Éjjen!!! - Ez Csergő volt.
- Szóval ezekre a papírokra, - vette át a szót Salis, - részletesen leírtam mindenki feladatát. - Kiosztotta a papírokat. Tanulmányozzátok és kérlek nem vegyétek félvállról.
- Pontban 5kor legyen mindenki indulásra kész. Még a hajnal takarásában elakarom érni a romokat. Mindenkitől éberséget kérek. Főleg azoktól akik a rejtésünkben vesznek részt! - Ez tipikus Akira szöveg volt.
- És mi lesz, ha mégis lesz ott valaki... -Tette fel a kérdést Maja.
- Vagy valami? - Ez én voltam. - Mondjuk egy erő?
- Erő? Az miért maradna ott? - Kérdezte Arina. - Az nem keres új testet?
- Nem is tudom... Csak valami... ami nem természetes, vagy jószándékú.
- Valami bizarr... Remélem nem maradt ott semmi.
- Biztos, hogy nincs ott semmi. - Jelentette ki Csergő. -Nem kell félned. - Fordult felém.
- Nem félek! Én csak nem akarok ezekkel az erőkkel találkozni!
- Nincs ott semmi! - Bizonygatták a többiek. Nem akartam vitatkozni, ők nem érzik azt amit én. Egyedül Akira nem mondott semmit. Gondolom ő hitt nekem, ha másért nem, hát a bemutatott erő többletem miatt igen. Még Salis is elejtett egy reméljük a legjobbakat nézést.
- A lényeg, hogy legyünk nagyon óvatosak és megfontoltak.
- Nem tudjuk, hogy mi maradt az erődben, veszélyes is lehet. - Mondta Akira.
- Nem hiszem, hogy ott bármi is megmaradt azután a parádés szökés után. - Azt hiszem ez a megjegyzés nekem szolt, de már nem hallottam, hogy kitől. Elmerengtem azon, hogy vajon mi fog majd ott várni minket. Kutattam az emlékeim között, hírtelen megláttam egy szempárt. Ahogy lehunytam a szememet az a két idegen írisz, mint két hatalmas hold világított az agyamba. Végig engem figyelt és én, még csak meg sem éreztem. - Mit akarsz? - Kérdeztem tőle. - Ki vagy te? Tiéd az erő? Miért adtad nekem? És... - A szempár fénye megerősödött és betöltötte az egész látóteremet. Szinte kiégette a sajátjaimat. Ijedtem kaptam az arcomhoz és felkiáltottam. Lezuhantam a székről és kiestem a testemből. Remegtem és sikoltoztam. Biztos voltam abban, hogy megvakulok. - Kérlek, menj el! Ne bánts! Hírtelen a fény csökkenni kezdett. A fájdalmam is enyhülni kezdett. Már nem remegtem és a hangomat sem hallottam már. Valaki a karjába vett. Akira volt. Éreztem. Hogy miből? Nem is tudom... Az illatából, az erejéből... Igen! Az erejéből. Éreztem, ahogy a bőre alatt duzzad az ereje. Milyen is a hatalma? Ja igen, jég. Fagyos erő. Kellemetlen. Az én tökéletes ellentétem. Kinyitottam a szememet. Először csak résnyire, majd teljesen. Tényleg Akira volt az. Egészen a szobámig fuvarozott.
- Hideg vagy...
- Te meg forró! Maradj nyugton. - Belökte az ajtót és lerakott az ágyra. - Le kell, hogy hűtselek. Lázad van!
- Ne, jól esik a meleg!
- Dehát, szinte izzasz!
- Nem lesz tőle bajom. Segít.
- Rendben van. Akkor betakarlak. Hozok még takarót. - Eltűnt a látóteremből.
- Nem akarod tudni, hogy mit láttam? - Visszajött. Megnyugodtam.
- Majd holnap... Rám dobott egy pokrócot.
- De holnap, nem lesz idő. Elmegyünk!
- Lesz rá idő. - Újabb pokróc. - Aludj!
- Nem menj el!
- Rendben, itt maradok. De aludj kérlek! - Éreztem ahogy felmászik az ágyra. Elkaptam a kezét és magamhoz húztam. Filmszakadás...
|
