Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/261828
|
Remény
Tegnap vásárolni voltam. Hosszas keresgélés után megtaláltam azt, amire már oly régóta vágyom. Egy 1911-es Colt. Korom fekete, csak semmi csillogás és pont kézre áll. Két éve olvastam róla először és már akkor tudtam, hogy ez lesz az. Bár akkor még minden homályos volt, de ma már minden más. Céltudatos vagyok. Már vágyom a véget.
Fejemet a csőhöz nyomom. Mérlegelek. Az acél hideg érintése gondolkodásra kényszerít. Az egész tárat megtöltöttem, a véletlent kizártam a játékból. Szóval, most éppen mérlegelek. Mit hagyok magam után, mit viszek magammal. Lehunyom a szemem. Mint idegesítő legyek a trágya fölött, úgy suhannak belső szemem előtt az emlékek. Születés - halál, meg a közte lévő idő. Egy ember élete. Oly sok szó és tett. Emberek, barátok, ellenségek, család és ismeretlenek. Tetteik jelennek meg előttem. Aztán az érzések. Jó emlékeke, rossz emlékek, fájdalmasak és kellemesek. Zúgtak, üvöltöttek a fejemben és csak egyet akartak, meggyőzni az igazukról. Aztán jöttek a hangok. Megőrültem. Aztán minden felerősödik. A hangok üvöltenek és ordítanak vele. Szorítom a fegyvert és még erősebben a homlokomhoz nyomom. Végül megvilágosulok. A hangok forrása én vagyok. Valahol belül, az agyam egy kietlen részén valami megszólal. Egy hang, mely azt üvölti, hogy itt az idő, tedd meg, és egy másik, ami szünetelenül nyugtat és csitít, hogy ne tegyem meg, hogy még nincs minden elveszve. Nem tudom, hogy mit tegyek. Kétségbe esem. Egy arcot látok. Kedves, biztonságot sugárzó arc.
- Rég láttalak. - Mondom.
- Én is. - Mosolyog.
- Veled mehetek? - Kérdezem.
- Még nem. Hamarosan. Csak még egy kicsit bírd ki!
Az arc lassan semmivé foszlik. Az egyetlen biztos pontom. Én meg csak ülök tovább a félhomályban, hármasban a fegyveremmel és a gondolataimmal.
A hírtelen jött csönd zűrzavart támaszt. A dolgok felfordulnak. Ha ő, odakinn, az ajtón túl vár engem, akkor még lehet remény. Akkor, talán még van miért folytatni. ÉS ha hazudik? Hallom a másik hangot. Akkor mi lesz? Ha tényleg csak egy szellem volt, akkor mit teszek.
Remegni kezd a kezem. Túl régóta szorítom a fegyvert. Ez visszaránt a valóságba.
Felnézek. Az ablakon keresztül látom a holdat. Ma telihold van. A remény éjszakája. Leengedem a fegyvert. Adok még egy napot magamnak. Majd holnap. Ma túl szép a hold.
Kinyílik a szemközti ajtó. Két fehér ruhás férfi és egy fehér köpenyes nő lép be rajta. A két férfi megragadja a karomat. A nő megszólít:
- Hallottam, megtámadta a látogatóját. Ez nem helyes, maga is tudja. Sajnálom, de növelnem kell az adagját.
- Ne... kérem, ne. Nem bántottam, csak vele akartam menni... Ne... Leteszem a pisztolyt!
- Tudom. - Tűt nyom a nyakamba. Még érzem ahogy a testem vissza pattan a gumi padlóról.
Megjegyzés:
-----------
A 418- as beteg állapota javult. 2007. ápr. 03.-án hazaengedtem. Mivel egy hónap elteltével újabb fegyveres öngyilkossági kísérletet próbált végrehajtani, ismételten a kezelésem alá vettem. A beteg állapota labilis. Bár a javulás semmi jelét nem mutatja, felfedezhető a viselkedésben a remény, egy bizonyos látogatója iránt, azonban jelenléte alatt a beteg agresszivitása megnövekszik.
Javaslom az állandó szigorú pszichiátriai felügyeletet. Emellett a látogatók számának csökkentését, közveszélyessége okán.
Dr. X
|
