Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/261828
|
Halálra itéltek.....
...A többiek pedig, - folytatta Salis - ő itt Csergő, a hatalma a rejtőzködés, elég hasznos dolog, majd megmutatja. - A srác felém intet, én meg lefagytam, ugyanis nem volt befejezve csuklótól fölfelé a keze. Ez elég sokkoló volt. Aztán megrázta a kezét és már ott is voltak az ujjai. Ő meg röhögött.
- Csergő, kérlek, fegyelmezd magad! Szóval amióta eltűntél elég fura erők jelentkeztek. És a mégfurcsább, hogy ezek az erők olyanokban jelentek meg, akiknek idáig nem volt semmi képességük.
- Mik vannak még? - Csergő, elég fura fazon volt. Pontosítva elég hiányos. Bármikor rá néztem mindig hiányzott valamije. Mintha azonosulna a mögötte lévő térhez. Amúgy ő is elég magas teremtés volt, (nem csoda, hogy magasabb nálam, mindenki az...), hosszú fekete hajjal és hozzá passzoló fekete szemmel.
- Hát van még egy pár furcsa erő, mint például Helkáé.- mézszőke hajú lány, zöld ruhában, - ő képes a növényeknek parancsolni, úgy hogy azok az ő ereje szerint nőnek ki vagy tűnnek el.
- Az nagyon jó lehet. - Mosolyogtam a lányra.
- Tényleg az, - felelte. - Az én általam növesztett erdő rejti el a házat.
- Sorban pedig, - mutatott be mindenkit Salis, - Ő Arina, a szél erejével, Vátor, aki hatalmas ködöt tud gerjeszteni és Cseke aki a földnek képes parancsolni. És persze itt van még Akira, aki fantasztikus jégesőt tud kerekíteni, de őt már ismered...
Ekkor egy hatalmas sas szerűség zúgott be az ablakon. Az üvegszilánkok csak úgy röpdöstek. Az a valami beesett az asztal alá. Mindenki egy emberként indult meg feléje. Azt hittem, hogy ellenség és már izzottak a kezeim. Aztán kibukkant Salis az asztal alól, akinek egy apró lány volt a karjában. Óvatosan tartotta és egy székre ültette.
- Ő itt Maja, képes más állatok alakját felvenni, de úgy tűnik a landolás még nem megy neki... Jól vagy Maja? Nyisd ki kérlek a szemedet!
- Jól vagyok... azt hiszem... bocsánat az ablakért. De amikor meghallottam, hogy mi történt, jöttem ahogy tudtam. Csak sajnos még sosem változtam madárrá és nem igazán tudtam, hogy hogyan kell leszállni. - Most már mosolygott, bár arcán több vágásból is vérzett. - Ó! Szóval te vagy az! Azt hittem, hogy magasabb vagy! - Ezt nevetve mondta.
- Hát igen, nem vagyok valami óriás. De te sem! - Azt hiszem, vele jóban leszek, mi ketten, kicsit, az összes magas ember ellen! - És az erőd... Az fantasztikus! Bármivé tudsz változni?
- Persze, amivé csak akarok, csak sajnos van egy feltétellel, az, hogy látnom kell előtte az állatot.
- Jól van, majd később megismerkedtek! - vette át a szót Salis. - Most már ideje, hogy te mesélj! Mond el kérlek mi történt az építményen belül. Hogy tudtad leomlasztani a falakat és mi volt az az erő amivel ezt te megtetted? Mondj el mindent amit tudsz, részletesen ha lehet.
- Rendben. De tudnotok kell, hogy nem tudok sokat. Szóval két éve elfogtak. - Elmeséltem a szökésem előttieket. De nem ez izgatta őket. Amikor a végkifejlethez értem, mindannyian türelmetlenül fészkelődni kezdtek. Merion nevét viszont nem említettem meg. - Szóval, egyszer csak valami erő fellobbant bennem és mindent amit elképzeltem végre tudtam hajtani. Fantasztikus volt, de nem tudom, hogy miért történt... Sajnálom!
- Semmi baj, sejtettük, hogy ez lesz. De nem volt ott semmi különös? Vagyis, különös, ott minden különös. De valami még, esetleg egy különleges ember. Valaki, valaki aki közülünk való. Akinek nagy ereje van. Például az a lány, akit megöltek.
(agy is kell az íráshoz, de kinek van ennyi írásbeli után...)
|
