|
elektra naplója
Tuatha [261828 AL], gazdája elektra
Halálta ítéltek......
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/261828
|
Halálta ítéltek......
... - Annak a lánynak tényleg nagy ereje volt. De nem volt olyan kiemelkedően hatalmas. Abban volt igazán különleges, hogy nagyon titokzatos volt. A nevét is csak akkor mondta el, amikor meghalt. - Ezen elgondolkoztam. Vajon ez mire volt jó?
- Mi volt a neve? - Zökkentett ki a gondolataimból Csergő.
- Merionnak hívták. A szobára néma csend telepedett. Mindenki zavarodott szemmel nézett a másikra.
- Az nem lehet... - kezdte akadozva Vátor - hogy...
- Nem, biztos, hogy nem... - kontráztak a többiek.
Egyre kevésbé értette a dolgot. Segélykérően kerestem a pillantásokat, de mindenki maga elé bámulva rémüldözött. Akira a falnak dőlve állt és engem nézett.
- Ugye nem érted, hogy miért ijedtünk meg? - Kérdezte.
- Nem...
- Ismered az erőnk történetét?
- Nem igazán...
- Sejtettem. A történetet csak a nagykorúak ismerhetik. Az erőtlenek nem tudhatják meg!
- Amikor elfogtak, akkor még nem voltam az. Senki sem mesélt róla.
- Akkor most elmesélem. - A szobában mindenki feszülten figyelt. - Mikor a hatalmas Földanya megteremtette a Földet olyan energiákat szabadított fel, amikkel nem tudott mit csinálni. Készített egy lényt, ami több volt minden másnál. Ez volt az ember. Az energiákat nekik adta, avval a feltétellel, hogy használják bölcsen. A baj az volt, hogy az ember a kezdetektől fogva féltékeny volt a másikra. Csoportokat alkottak az erő hatalmassága szerint. És azután, amikor az első kerítés elkészült és az emberek kitalálták a magántulajdont elkezdődtek a háborúk is. Elkezdték a végetnem érő harcokat, és mikor már nem csak magukat, hanem a föld teremtményeit is veszélyeztették a viszályok, a Földanya felébredt és elhatározta, hogy végetvet a harcoknak. Az erőt amit kaptunk visszavette és magába zárta. Csakhogy nem tudta sokáig magában tartani. - Szünetet tartott. Amit elmondott az leginkább egy nép meséhez hasonlított. Mindenesetre kíváncsian vártam a végét. - Szóval, kénytelen volt az erőt kiárasztani magából. És most jön a lényeg...
- A sztory ugyanis idáig csak legenda... - kotyogott bele kezetlen, akinek most épp a füle hiányzott. Nem akartam megkérdezni tőle, hogy evvel nekem imponál e, mert nem igazán jön be.
- Csergő! - Ez Salis volt. - Folytasd, kérlek.
- Rendben. Tehát ott tartottam, hogy most jön a lényeg. A Földanya lenézett a földre és kiválasztott egy lányt, akinek megadta a tudás hatalmát. És feladatul adta neki, hogy minden olyan léleknek adjon erőt aki méltó rá. Az erő folyamatosan áramlott és minden olyan csecsemő részesülhetett belőle, akit a lány megfelelőnek tartott. A történet itt megint legenda ízűvé válik, mert úgy beszéli, hogy a lány szabadságra vágyott és hogy megkaphassa korlátozta az erő mennyiségét. A Földanya megadta neki, de száműzte egy lakatlan területre. Ezután keresett egy újabb lányt aki a mai napig szolgálta őt.
- Szolgálta? Volt neve az új lánynak? - Kezdtem felfognia a lényeget.
- Merionnak hívták. - Sóhaj. -A furcsa az volt, hogy az erők, úgy két éve teljesen logikátlanul jelentek meg. Erővel rendelkező gyermek nem született, idősebbekben viszont megjelent. Mintha...
- Minta háborúra készült volna...- Elgondolkoztam,- bár ... ha tényleg ő volt... nekem nem sokat mondott.
folytatás következik... (márha érdekel valakit is...)
|
Problémás tartalom jelzése
|
