Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Arkhimédész naplója


Thalész [291968 AL], gazdája Arkhimédész
visszafelé haladva...

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/291968
visszafelé haladva...

Nem leszek bukott szamár. Nem lesz kilenc év. Nem írtam nulla pontosra a záródolgozatot. Már kicsit bánom. Ez volt az egyetlen lehetőségem az évismétlésre, és én elszalasztottam. Eredetileg az volt a tervem, hogy megvárom az értesítést a fellebbezésről, és ha nem sikerül, megbukom, hogy jövőre újra felvételizhessek. De az értesítést nem küldték el, a zárótesztet pedig ma írtuk. Úgy éreztem, csapdába estem. A teljesítménykényszer mentett meg. Most az egyszer nem utáltam magam érte.

Megint változtam. Nincs személyiségem, mert ami volt, mindig elmúlik, nincsenek állandó tulajdonságaim. Talán csak az, hogy egyre jobban magamba zárkózom. Olyankor is tudok egyedül lenni, mikor egy diákokkal teli teremben vagyok egy órán. Túl széles a látóköröm, ezért sekélyesnek látok szinte mindenkit, magamat pedig őrültnek vagy szánalmasnak. Erről részben az tehet, hogy már nyolcadikosként négy nyelvet beszélek, amiből kettő anyanyelvem, egyet suliban tanultam, egyet magamtól. A nyelv, amit beszélsz, te magad vagy. Én pedig nem vagyok eléggé 14 éves. Megszégyenítőnek, hazugnak érzem ezt a kort, mert soha nem voltam ennyi, nem is igen leszek. Nem érdekel semmi, ami másokat, és minden érdekel, ami őket nem. Nem értem az embereket. Magamat sem értem, hogy értsek hát másokat?! Egy cseppnyi empátia, tolerancia, megértés sincs bennem, és még színlelni se tudom. ezért kerülnek el messze az épelméjű humánok. Túl sok érzésem van, és mégis egy lelketlen fadarab vagyok, mert sosem akkor érzek, mikor kellene. Idegen vagyok, mert nem tudom, ki jutott tovább a Megasztárban, vagy tudom is én, hol. Felszínes vagyok, mert gyakran azt hiszem, belelátok mások fejébe, akiket alig ismerek, vagy ránézésre megállapítom egyesek értelmi szintjét/hovatartozását. Nagyon könnyen tudok gyűlölni, az emberekről kialakított képem egyfolytában változik, tehát szegénykék sosem tudhatják, mit gondolok róluk. A rosszindulatú beszólogatósokat legszívesebben kilőném egy lakatlan bolygóra, hogy aztán ott sértegessék egymást. :] Nagyon gyorsan változik a hangulatom, kiszámíthatatlan vagyok, irracionális, néha meggondolatlan. Folyton pörgök, vagy ha mégsem, akkor fekszem a padon, és totális passzivitást színlelek. Ilyenkor gondolkozom. Van, hogy szétrúgom a hülye barmokat, ha sokáig nem hagynak. Persze én vagyok a hibás, mért nem szólok vissza inkább. A pillanatok határozzák meg az életemet, vagyis a pillanatokban létrejövő impressziók.

Egy szombat éjjel egyedül sétáltam/csavarogtam a városban. Véletlenül ráakadtam egy középiskolára. Ritka ronda, gyárszerű épület, egy rikító sárga fényreklámmal, egy külvárosi negyedben, szinte a semmi közepén. A honlapról megtudtam, hogy szakiskola és esti felnőttgimi. A továbbtanulási könyvben viszont nem szerepel. Valami megfogott benne, de nem tudom, mi. Talán a titokzatossága. Ez a Tessedik. Megtaláltam az életet. Vagy valami olyasmit.

Fizikából kettest kaptam a beszámolómra. 4,2-re állok, és hármast akar nekem adni a tanárom... Az ebédet befizettem. A matek (az én művészetem) kihozza belőlem az állatot.

Főnix akarok lenni, meg akarok halni azért, hogy aztán újjászülethessek. Tiszta lappal akarok kezdeni, ott, ahol senki sem ismer. Egy második esélyt akarok, egy utolsót. Megint.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat